H. Á. egészségügyi miniszter 2007. április 27-én a legsúlyosabb váddal illette a kórházi dolgozókat, amikor potenciális gyilkosnak nevezte õket.  Ezt követõen több alkalommal tudatosan és rosszhiszemûen félremagyarázott, a lakosság megtévesztésére alkalmas statisztikai adatokra hivatkozott nyilatkozataiban.
Magyarország felelõs kormányának egészségügyért felelõs minisztere nem tehet ilyen általánosító, az egész szakmát megalázó kijelentéseket, mint H.Á. tett az utóbbi hetekben.
Minden kórházban dolgozó nevében a leghatározottabban visszautasítjuk ezt a legsötétebb idõket idézõ, a kollektív bûnösség õrült eszméjében fogant aljas rágalomhadjáratot. Felszólítjuk a miniszterelnököt, hogy haladéktalanul menessze miniszterét, s kormánya nevében kövesse meg az egészségügyi dolgozókat!

Súlyosan sértik a magyar állampolgárok egészségügyi ellátó-rendszerét, a betegek érdekeit, az orvosok, ápolók és asszisztensek emberi és erkölcsi megítélését az elmúlt év, különösen az elmúlt hónapok egészségügyi kormányzatának intézkedései – többek között ezzel indokolta a kollégiumból való kilépését Papp Lajos neves szívsebész, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívcentrumának vezetõje. A Kardiológiai Szakmai Kollégium nem vagy csak részben asszisztált a miniszterek romboló tevékenységéhez, de bûnt mulasztással is el lehet követni – szögezte le a szervezet elnökének írt levelében a professzor.
Döntését az általános, mindenki által ismert problémákon túl az az egészségügyi minisztériumi intézkedés váltotta ki, amellyel a dél-dunántúli szívsebészeti, kardiológiai ellátásra adott pénzt az elõzõ évhez képest 100 százalékról 80-ra csökkentették, miközben az ellátott lakosságszámot
980 000 fõrõl 1 400 000-re növelték. Papp Lajos leszögezte: sem a rendelkezés elõtt, sem utána nem kérdezték meg õt, vagy a kollégiumot, ami azt jelenti, nemhogy partnernek, de még csak véleménynyilvánító testületnek sem nevezhetõk. Emlékeztetett, sem Molnár Lajos volt, sem pedig Horváth Ágnes jelenlegi egészségügyi miniszter nem kérte ki szakmai véleményüket.
Papp Lajos szerint Horváth Ágnes legutóbbi – egy tanulmányra hivatkozó – nyilatkozata, miszerint a kórbonctani diagnózisok közel negyede nem fedi a valóságot, újabb bizonyíték arra, hogy a miniszter nemcsak ostoba és tájékozatlan, hanem sokadszorra is megalázza az egészségügyben dolgozókat.
– Tevékenységét mélységesen elítélem és nem tudom támogatni az orvosi esküjét megtagadó tárcavezetõt, Horváth Ágnest és az általa vezetett minisztériumot – olvasható a levélben. A Kardiológiai Szakmai Kollégium tagjainak azt javasolja a professzor, hogy az egyéni tiltakozáson túl oszlassák fel a szervezetet, ezzel jelezvén a miniszternek és a tárcának felháborodásukat, orvosi esküjükhöz való ragaszkodásukat.
Egyelõre nem tudni, a kardiológusok közül más is kilép-e a kollégiumból, s feloszlatja-e magát a testület. Mindenesetre nem ez az elsõ olyan lépés az utóbbi hónapokban, amikor neves szakemberek tiltakoznak az egészségügyben hozott döntések ellen. Nemrég három neves sebész hagyta el a szakmai kollégiumot, amiért a testület némán asszisztált a reformnak nevezett egészségügyi átalakításhoz.
– Az utóbbi hónapokban az egészségügyben, ezen belül szakmánkban munkánkat megbénító kaotikus, átgondolatlan, megalapozatlan elvonások és átszervezések történtek. Sajnos a Sebész Szakmai Kollégium ezen romboló folyamatok tehetetlen szemlélõje, esetenként cinkosan hallgató vagy együttmûködõ partnere volt – így fogalmazott egyikük, Jankovich Mihály fõorvos, az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház sebészeti osztályának vezetõje.
– A közvélemény és az orvostársadalom elõtt tettestársak vagyunk, hiszen nem hallattuk a szavunkat – indokolta döntését Perner Ferenc, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának professzora.
– A kilépést figyelemfelkeltésnek szántuk – fogalmazta meg Faller József, a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi úti klinikai tömbjének tanára.

Meg kell szüntetni azt a korrupcióval fenyegetõ és alkotmányosan is aggályos helyzetet, hogy a járulékot fizetõ vagy nyugdíjas magyar betegek a kormányzati megszorítások miatt várólistára kerülnek, miközben az üresen álló ágyakat a fizetõképes kereslet rendelkezésére bocsátják – mondta Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa. Szerinte a kormány így akar helyet csinálni a magánbiztosítóknak. A Fidesz szerint a kórházak és a járóbeteg-szakellátás kapacitásait a népegészségügyi helyzethez kell igazítani.
A szakpolitikus a magyar népegészségügyi helyzetet rossznak ítéli, ami sok gyógyító beavatkozást tesz szükségessé, de a kormány 16 ezer aktív ágyat szüntet meg, és a teljesítmény-volumenkorlát felett egyáltalán nem téríti az ellátást. Ezért fordul elõ, hogy a hónap második felére a kórházaknak elfogy a pénzük, a betegek várólistára kerülnek, s a leghosszabb lista már több mint hároméves várakozást jelent.
Kökény Mihály, az Országgyûlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke szerint a nyilvános listák a visszaélést akadályozzák. "Várólisták mindig voltak, és borítékkal elõbbre lehetett kerülni. Most ezt kívánja lehetetlenné tenni a nyilvánosság – mondta lapunknak. – Az esetleges visszaéléseket ki kell vizsgálni." Kökény elismeri, hogy néhol "tûrhetetlenül hosszú" várólisták alakultak ki, és erre a gondra a finanszírozási szerzõdések kiigazítása a megoldás. "Ha kiderül, hogy valahol nem jól határozták meg a teljesítményvolument, akkor a minisztériumnak azt felül kell vizsgálnia" – mondta. Kérdésünkre, miszerint elfogadható-e, hogy a kórházak közvagyont használnak a fizetõs betegek gyógyítására, így felelt: "Minden tulajdonosnak úgy kell mûködtetnie a kórházát, hogy a társadalombiztosító, valamint a beteg által finanszírozott tevékenység élesen elkülönüljön szervezeti és gazdasági téren is. A szabad kapacitások használatára akár gazdasági társaságot is létrehozhatnak."

Az egészségügyi reform, a végrehajtásában résztvevõk, a folyamatot elszenvedõk számára rémálom. Sajnos az elszenvedõk közé tartozunk mi, orvosok is. Ez baj. Mert ezt is csak elszenvedjük. A mi korosztályunk az elszenvedõ korosztály. A munkás-paraszt diktatúrában elszenvedtük az értelmiségnek kijáró, hivatalos politika szerinti mellõzöttséget, negatív diszkriminációt, mi voltunk az ingyenélõk, a nem termelõk, a munkásosztályon élõsködõk. Csendben átszenvedtük azt a pár évtizedet a többi értelmiségivel együtt. Tudtuk, láttuk és némán tûrtünk.
A III. Köztársaság kikiáltása után reménykedtünk, hogy a rendszerváltás következményeként az orvosi hivatás és maguk a gyógyítók elfoglalhatják a megérdemelt helyüket a társadalmi hierarchiában. Nem így történt. Az egészségügyben maradt a feudalizmus, a hûbéruralmi rend. Eközben a társadalmi értékrend átalakult, a társadalom átrétegzõdött, a gazdaságban megindult az eredeti tõkefelhalmozás, mi pedig maradtunk a „korrupció melegágya”, „a reformok gátja”, a pénzéhes, lelkiismeretlen emberek hada. Sõt! Az elmúlt években sikk volt a sajtóban az orvosi hivatást lejáratni, ok nélkül rágalmazni, prejudikálni az általunk elkövetett „mûhibák” tömegét, vagy akár vélt okok miatt nyilvánosan meghurcolni orvosokat. Gyenge morgolódásunk, vagy éppen halk zúgolódásunk nem hallatszott el az „égig”. A sajtónak nem jelentett szenzációt a sok ezer megmentett élet, meggyógyított beteg, a tudása legjavával, tisztességesen gyógyító orvosok ezreinek fáradtsága, küzdelme. Ezt sugallta a hivatalos politika. Legyenek õk a bûnbakjai a gödör szélén tántorgó egészségügy szétverésének. A kegyelemdöfést pedig a magyar parlament adta meg az orvoskarnak akkor, amikor egyetlen tollvonással megszüntette a Magyar Orvosi Kamarát. Nem csak a kötelezõ kamarai tagságot törölte el, ahogy álságosan kommunikálták a sajtóban, hanem elvették az összes köztestületi jogosítványát.
Akkor kezdõdött. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Eltiporni, lesöpörni mindent és mindenkit, aki ellenállni mer a nagy jövõt álmodónak! Ezért van most háború. Helyi és magyar. Mert egy egyszerû ember számára mit is jelent a háború? Szenvedést, nélkülözést, halált, méghozzá anélkül, hogy tisztában lenne a háború okával, fõleg ismeretlen számára a háború célja. A politikai hatalom soha nem bajlódott azzal, hogy megmagyarázza alattvalóinak a helyzetet, megnyerje az együttmûködésüket „a szent cél érdekében”. A háború vesztesei mindig az egyszerû emberek, bárhol is éljenek. A hatalom képviselõi, a pártkatonák megrögzötten ragaszkodnak téveszméikhez és csípõbõl tüzelve kaszálnak, ontanak ki emberéleteket,  mert fõ a gyõzelem. De kit akarnak legyõzni mindenáron? Mindenkit, aki ellentmond. Ki mond ellent az egészségügyi reformnak nevezett „fûnyírógép” vezetõjének? Ki mondhat ellent? Kinek kellene ellentmondania? Talán azoknak elsõsorban, akik tisztában vannak az esztelen, kaotikus állapotot teremtõ jogalkotás következtében kialakuló, beteget és orvost egyaránt megnyomorító következményekkel. Azaz minden hivatását lelkiismeretesen végzõ orvosnak! Beleértendõk ebbe a körbe a vezetõ beosztást betöltõ orvosok, szakmai kollégiumok – akik mint tudjuk, a miniszter tanácsadói – a tudományos testületek is. Hogyan vállalhat nyugodt lelkiismerettel szakmai felelõsséget egy intézményvezetõ létszámleépítések, kapacitás korlátozások közepette a gyógyítás biztonságáért, annak tudatában, hogy nem lesz ápolószemélyzete, nem lesz elég orvosa az ellátáshoz?  Nem lesz pénz az ellátásra? Majd megtanulják, hogy mit jelent a gazdaságilag megengedhetõ és a szakmailag indokolt! Meg fogják tanulni, de nem két hónap alatt! Az intézményvezetõk, a tulajdonos önkormányzatok csak azért teszik, mert tudják, hogy orvosai zokszó nélkül fognak dolgozni az elbocsátottak helyett is! Mert félnek, mert parancsba kapták a hallgatást. Szándékosan, tudatosan rendszerhibák tömegét elõidézni felelõs magatartás? 
Az egészségügyi stratéga azért engedi meg magának a teljes magyar orvoskar negligálását, mert tisztában van vele, hogy reakció nélkül hagyjuk? Vajon az alkalmazott orvosok tisztában vannak-e vele, hogy a felelõtlen „felelõs vezetõk” utasításainak megfelelõ, a szakmai lelkiismeretnek is ellentmondó eljárásokért a felelõsséget egyedül õk fogják viselni? Még akkor is így lesz, ha „neves” ügyvédek nem használják ki (ennek a valószínûsége közel zéró) az adódó lehetõséget. Aki két évnél többet dolgozott Magyarországon (talán bárhol a világon) orvosként, az tudja, hogy utólag minden sokkal kézenfekvõbb, utólag kristálytiszta, mit kellett volna csinálni és hogyan, abban a bizonyos kritikus pillanatban, amikor történt valami, aminek nem kellett volna. Ennek a szakmának ugyanis az a sajátossága, hogy hiába gyûjtötték össze könyvtárnyi könyvben elõdeink tapasztalatait, a természet csodájának köszönhetõen az emberi szervezet mûködése a lehetõségek végtelen variációja, tehát a gyógyulás vagy tragédia bekövetkezésének lehetõségei is hasonlóak. Ez pedig minden orvos lelkének hatalmas megpróbáltatás. A szakmai lelki prés is igen nehéz terhet jelent számunkra, ha ezt még tetõzik a megaláztatással, az állandó és értelmetlen fenyegetésekkel, figyelmünket elvonják az igazi teendõinktõl, a gyógyítás minõsége nem fog javulni. Még akkor sem, ha a VERSENYT bálványként fogjuk imádni. Legfeljebb egymás holttestén átgázolva tudunk majd eleget tenni a „hõn imádott” szolgáltatói verseny követelményeinek.  És akkor vége lesz a háborúnak, mert „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”.

Dr. Borsi Éva
Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány - NOSZA

A vizitdíjfizetés változásait, a várólista és az elõjegyzési lista egyértelmûsítését, az Eurotransplanthoz történõ csatlakozás törvényi feltételeit, valamint a vizitdíj visszaigényléséhez szükséges jegyzõi adatkezelést szabályozza a javaslat – mondta expozéjában Horváth Ágnes egészségügyi miniszter kedden a parlamentben, az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló vitában. A vizitdíjfizetés kapcsán Horváth elmondta: a változtatásokat a bevezetés óta eltelt idõszak tapasztalatai indokolták, és részben beigazolódtak azok a várakozások, amelyeket ettõl a jelképes összegtõl várt az egészségügyi kormányzat.
Országosan mintegy 20 százalékkal csökkent az orvos-beteg találkozások száma, és mintegy 15-20 százalékkal kevesebbszer adtak hálapénzt a betegek – mondta a szakminiszter. -Sosem mondtuk azt, hogy a vizitdíj teljesen el tudja tüntetni a hálapénzt, de az elsõ lépés lehet ezen az úton – fogalmazott a miniszter.
A változásokról szólva kifejtette: bõvül a mentességi kör, a tartós betegségekben szenvedõknek a jövõben – hasonlóan a kórházi napidíjhoz – a vizitdíjat sem kell megfizetniük, ha a betegségükhöz kapcsolódóan keresik fel orvosukat. A javaslat értelmében mentesülnek a vizitdíjfizetés alól a Magyar Honvédség tényleges állományába tartozók, a határõrség, a rendõrség, a hivatásos katasztrófavédelem, a vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos önkormányzati tûzoltóság, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat kötelékéhez tartozók és az Országos Mentõszolgálat állományában dolgozók, amennyiben szolgálatteljesítés során szerzett sérüléseik miatt szorulnak ellátásra.
Mentesülnek azok is, akik legalább 30 alkalommal adtak vért, és ezt igazolni is tudják, illetve nem kell a háromszáz forintot megfizetni a tüdõszûrõ vizsgálatoknál, amennyiben a szûrés a fertõzõ betegségek és járványok megelõzése céljából történik – mondta expozéjában a tárcavezetõ. Szintén nem kell fizetni azoknak a fiatal felnõtteknek, akik ugyan elmúltak 18 évesek, de nappali alapfokú és középfokú oktatási intézményben tanulnak, és az ellátást az iskola-egészségügy keretében veszik igénybe.

Beutaló nélküli szakrendelés ezerforintos vizitdíjjal
Fontos változás a javaslatban, hogy hatszáz forintról ezer forintra emelkedik a díj mértéke, ha valaki – legyen az gyerek vagy felnõtt – a szakorvosi ellátást nem ott veszi igénybe, ahova a háziorvos beutalta, vagy beutaló nélkül keres fel egy adott járóbeteg-szakrendelést, illetve a 18 év alattiaknak is emelt összegû díjat kell fizetniük, amennyiben indokolatlanul veszik igénybe az ügyeleti ellátást. Horváth elmondta még: változás továbbá, hogy 2007. július 1-je után a kismamák térítésmentesen járhatnak terhesgondozásra és szülhetnek választott orvosuknál. Jelenleg ezt részleges térítés mellett tehetik.

Egyértelmûbb lesz a várólista és az elõjegyzés különválasztása
A törvényjavaslat egyértelmûsíti a várólisták és az elõjegyzési lista fogalmát – mondta a szakminiszter. Ennek értelmében az elõjegyzés olyan elõre programozható ellátásokra besoroltak jegyzéke, amelyek tekintetében nem kötelezõ várólista kialakítása. A várólista és az elõjegyzés intézménye megkülönböztetésének további pontosítását szolgálja az is, hogy az elõjegyzés és az adott ellátás elvégzése között 30 munkanapnál nem telhet el több.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet mûködésével kapcsolatban az egészségügyi miniszter elmondta: a módosítás megteremti a szankciók közötti választás lehetõségét. A javaslat bõvíti a felügyeleti bírság kiszabása esetén mérlegelendõ körülményeket, valamint lehetõvé teszi a szervezet számára, hogy közvetlenül az egészségügyi szolgáltatónál kezdeményezze a szükséges intézkedéseket, ha minõségi kifogás gyanúja merül fel – mondta Horváth Ágnes, hozzátéve, hogy az intézkedéseket a felügyelet honlapján nyilvánosságra kell hozni.
Az egészségügyrõl szóló törvény módosítási javaslata megteremti az Eurotransplanthoz történõ csatlakozás törvényi feltételei – mondta expozéjában Horváth. Elõkészítés alatt áll az Országos Vérellátó Szolgálat és az Eurotransplant közötti megállapodás a sürgõsségi szervátültetések kapcsán. A kormány célja ezzel az, hogy minél több szervátültetést lehessen Magyarországon végezni. Hozzátette: a módosítás csak a viszonosság elve alapján engedi meg a szervek külföldre szállítását. A javaslat egyben szabályozza a vizitdíj visszaigényléséhez szükséges jegyzõi adatkezelést – mondta Horváth, aki hozzáfûzte: az eljárás során a jegyzõ a nyugtán, számlán szereplõ nevet, a beteg taj-számát és egyéb adatait csakis az eljárás befejezéséig jogosult kezelni. (A 20 alkalomnál többször kifizetett vizitdíj visszaigényelhetõ, ezt a jegyzõnél kell kezdeményezni.)

A magyar parlament törvénybe iktatja az alkotmányellenes kormányrendeletet

Az Európai Bizottság ugyan Magyarország és több más tagállam ellen is eljárást indított, az Alkotmánybíróság pedig megsemmisítette az egészségügyi ügyeletre vonatkozó kormányrendeletet, mindezzel csak azt érték el, hogy sürgõssé tették az új szabályozás megalkotását.
A törvényjavaslatot már olvasgatják a honatyák, heteken belül döntés születhet arról, hogy az ügyelet teljes munkaidõnek számítson. A fehérköpenyesek mégsem lehetnek elégedettek, ugyanis az Európai Bíróság csak azt mondta ki, hogy az ügyeleti idõ teljes idõtartama munkaidõnek számít, a díjazás szabályozását azonban a tagállamokra hagyta.
„A jogszabály szerint csak az átlagos órabér 70–90 százalékát kapnák meg a kórházi dolgozók” – mondta lapunknak Éger István. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a közalkalmazotti bértábla „arcpirítóan alacsony” összegeivel számolva is legalább évi 40–45 milliárd forint többletpénzzel lehetne megnyugtatóan rendezni az ügyeleti idõ kérdését.
A szombathelyi Markusovszky Kórház 68 dolgozója néhány hete indított pert elmaradt ügyeleti díjuk három évre visszamenõleg történõ kifizetését követelve. A kórház ügyvédje kijelentette: az alkalmazottaknak kedvezõ ítélet milliárdos költség, amely az intézmény teljes anyagi ellehetetlenüléséhez vezetne.
Nem csoda, hogy a szaktárca nem a bér növekedésére, inkább a terhek csökkenésére és a megnyíló lehetõségekre igyekszik irányítani a figyelmet: „pihenõidõt kötelezõ kiadni, ezen kívül a törvényjavaslat azt is meghatározza, hogy mennyi lehet legfeljebb az önként vállalt túlmunka” – mondta Horváth Ágnes egészségügyi miniszter pénteken. Ez a munkaidõkeret átlagában a heti 12 órát, ügyeletben pedig a heti 24 órát nem haladhatja meg.
A törvényjavaslatot lehetõséget ad arra is, hogy egyes orvosok csak ügyeletre szerzõdjenek a kórházzal. Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter az ügyeleti díjakkal kapcsolatban korábban úgy érvelt: a bérköltségeket a kórházaknak kell kigazdálkodniuk. Az intézmények bevételét azonban szûkíti a teljesítmény-volumen korlátozás (tvk), amely megszabja, hogy a kórház mennyi beteget láthat el. Horváth Ágnes megjegyezte: a sürgõsségi esetek elsõbbséget kell hogy élvezzenek még az infarktusos betegek ellátásánál is.

VG.hu alapján

A jogerõsen bejegyzett Összefogás Nemzetünk Egészségéért Párt május 18-án a Pilvax Étteremben ad tájékoztatást megalakulásának okairól. A párt elnöke nem kívánt bõvebb információkkal szolgálni az MNO-nak. Lõke Miklós a szolnoki MÁV-kórházban húsz évig osztályvezetõ fõorvosként tevékenykedett, jelenleg külsõsként mint igazságügyi orvos szakértõ dolgozik.
A párt elõzetes tájékoztatása szerint nem tûrik, hogy az egészségügyi rendszert alantas politikai érdekektõl hajtva szétrombolják. Céljuk, hogy a következõ országgyûlési választásokon kormányzati szerepbe jutva megvalósítsák a valódi rendszerváltást, a tönkretett, kifosztott Magyarországot virágzó, gyarapodó és egészséges nemzetté tegyék

 

MNO

Egy évvel ezelõtt kezdõdött, amikor még „csak” az volt a bajunk, hogy a magyar nyomtatott és elektronikus média frontális támadást indított az orvosok ellen, vezetõ hírként közöltek minden vélt és valós orvosi mûhibának titulált eseményt, még a bírósági döntések elõtt ítéletet hirdettek, vagy a bírósági döntések ellenére is tovább hajszolták az általuk „bûnösnek” tartott kollégákat országos napilapok kiváló sajtósai.
Egy évvel ezelõtt, amikor véglegesen és tömegesen világossá vált elõttünk, hogy annak a bizonyos LXXXIV. Törvénynek a praeambulumában szereplõ fennkölt szavak, miszerint: „Az Országgyûlés az egészségügyi tevékenység kiemelkedõ jelentõségének tudatában, az egészségügyi dolgozókat megilletõ társadalmi megbecsülés szem elõtt tartásával, …az egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseirõl a következõ törvényt alkotja…- egyszerû lózungok. A törvény hasonló sorsra jutott, mint azok, akiknek a jogállását annak tudatában fogalmazta meg a magyar országgyûlés, hogy KIEMELKEDÕ JELENTÕSÉGÛ – átértelmezték, kiürítették, jelentéktelen semmiséggé varázsolták. Vártunk két évig, hátha törvénytiszteletbõl végrehajtja valaki, valahol, kis hazánkban. Nem így történt. Ezért áldozott a  több, mint 35 000 gyakorló orvosból 232 kolléga arra, hogy egy országos napilapban megjelenõ nyílt levélben szólítsa fel a Magyar Köztársaság legfontosabb méltóságait a törvény betartására és betartatására. Pusztába kiáltott szó maradt. Egy nagyon fontos hozadéka azonban lett a jogaink érvényesítéséért végzett gyüjtésnek: egy orvos kolléga által alapított közhasznú szervezet vagyonát gyarapította a pénzmaradvány – ez a NOSZA, azaz a Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány.
     Márciusban lesz egy éves a NOSZA. Legfontosabb teendõnk egy honlap létrehozása volt, ahol zárt körben, a nagy nyilvánosság kizárásával beszélgethetünk, egymás támaszai lehetünk. Önmagunk hoztuk létre, önmagunk számára. Ez a Noszadoki. Örömteli az a tény, hogy él és létezik. Nem kevés embernek, nem kis erõfeszítésébe került és kerül a honlap léte. Sokan hittünk és hiszünk a szükségességében, fontosságában. Lehet, hogy kicsi, lehet, hogy nem elégíti ki mindenkinek az igényét, de mindenkitõl és mindentõl független, önálló és a mienk. Azok számára fontos, akiknek sokat jelent a bizalom. Azok számára fontos a NOSZA, akik tenni akarnak. Még akkor is, ha az elvadult „magyar ugaron” nem látható azonnal az eredménye a törekvéseinknek. Jogkövetõ magyar állampolgárok lévén szeretnénk elérni, hogy „az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsülését” NE CSAK SZEM ELÕTT TARTSÁK, HANEM ENNEK MEGFELELÕEN CSELEKEDJENEK, AKIKNEK EZ A FELADATUK!