EGÉSZSÉGTELEN AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORMJAVASLAT
2007. június 26. kedd
"Nem fog biztosítót választani az emberek többsége, hiszen nagy a társadalmi ellenállás” – valószínûsíti Skultéty László, a Gazdaságkutató Intézet Egészségügykutató Intézetének ügyvezetõ igazgatója. A vasárnap elfogadott koalíciós elképzelés szerint ez elméletileg nem is lenne baj, hiszen azok sem esnek ki az egészségügyi ellátórendszerbõl, akik nem áldoznak idõt arra, hogy összehasonlítsák 5-7 biztosítótársaság ajánlatát, akik nem gondolkodnak el azon, melyik számukra a legszimpatikusabb, legkedvezõbb lehetõség
„Ha mégis sikerülne a pénztáraknak az átmeneti idõszakban a biztosítottak 80-90 százalékát magukhoz vonzani, akkor nem más, mint az SZDSZ modellje valósul meg állami résztulajdonnal” – tette hozzá Skultéty.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint a pénztáraknak ezt leginkább a veszélyeztetettség érzésének felkeltésével sikerül majd elérniük. „El fogják magyarázni leendõ ügyfeleiknek azt, hogy ha nem választanak, akkor milyen hátrányok érhetik õket”.
A félállami-félmagán biztosítókhoz a 6-12 hónapos ügyfélbegyûjtési idõszak letelte után az egyik verzió szerint sorsolással rendelnek hozzá három-négy megyényi nagyságú földrajzi területeket. Például ha az egyik pénztár Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar területét kapja, az ott élõ, biztosítót nem választó emberek automatikusan ügyfeleivé válnak.
Mindkét szakértõ egyetért abban: a megalakuló biztosítók semmi mással nem tudják majd magukhoz csábítani reménybeli ügyfeleiket, mint olyan kiegészítõ szolgáltatások nyújtásával, mint amilyen például a félévenkénti ingyenes fogászati szûrés vagy a vizitdíj-átvállalás. „A valódi kérdés azonban az, hogy milyen hosszú a várólista az egyes biztosítóknál, milyen színvonalú a kórházi ellátás. Ez természetesen az ügyfélbegyûjtés idõszakában még felmérhetetlen. Így ezekre a fontos kérdésekre csak évek múltán születnek válaszok” – mondta lapunknak Skultéty László.
Bár az MSZP és az SZDSZ megállapodását nagyban segítette az ötlet, hogy legkésõbb 2009 januárjában sorsolással osszák el a biztosítók között a régiókat, a magáncégeknek óriási kockázatot kell vállalniuk, ha a piacra lépés mellett döntenek. Egy befektetõnek, aki saját pénzét viszi vásárra, nem mindegy, hogy egy gazdag régióba osztják, ahol felszereltebb kórházak és egészségesebb emberek élnek, vagy egy szegényebb területet kap, ahol a lepusztult gyógyintézmények és a betegebb emberek „viszik a pénzt”.
Kökény Mihály tegnap úgy nyilatkozott: a szocialisták továbbra is feltételként szabják, hogy pénztárak menedzsment joga nem kerülhet a kisebbségi tulajdonoshoz, és opciós biztosítékot sem kaphatnak a többségi rész megszerzéséhez. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász azonban úgy véli: a politika elõbb-utóbb „beadja majd a derekát”, azaz átadja a menedzselési jogot a magánbefektetõknek. Mind az állam, mind a magántõkés érdeke az lesz, hogy ne legyenek veszteségesek az egészségügyi alapok. „Az állam és a magánbefektetõk is jól járnak ezzel az elképzeléssel, az egyetlen kárvallott az állampolgár lesz” – jelentette ki a szakértõ.
A biztosítottak számára jelentõs többletterhet jelentene, ha a jelenleg járulékokból finanszírozott egészségügyi ellátások körét – nevezzük alapcsomagnak – leszûkítik. Az Egészségügykutató Intézet vezetõje és Sinkó Eszter is azt prognosztizálta: ha ez megvalósul, a biztosítók a járulékon felüli összegért olyan kiegészítõ csomagokat kínálnának, amelybe már nem csak a kényelmi szolgáltatások (egyágyas kórházi szoba) tartoznának. Magánkórházban végzett, orvosilag indokolt beavatkozást olcsóbban, vagy gyorsabban szerezhetünk meg – ha hajlandók vagyunk a járulékon felül havonta kiegészítõ biztosítást kötni.
Fidesz: megszûnik az esélyegyenlõség
A Fidesz elnöksége nem támogatja a nyereségérdekelt szemlélet megjelenését az egészségügyben – mondta Varga Mihály, az ellenzéki párt alelnöke tegnap. Az MSZP-SZDSZ-koalíciónak nincs felhatalmazása a biztosítási rendszer privatizálására – hangsúlyozta sajtótájékoztatóján a politikus. Felhívta a figyelmet arra, hogy az OECD legutóbbi tanulmánya szerint 1995 és 2005 között Magyarországon nõtt a legnagyobb mértékben a szegények és gazdagok közötti különbség, így a magánbiztosítók megjelenése azt eredményezi majd, hogy a megfelelõ színvonalú egészségügyi ellátás nem mindenki joga, hanem a gazdagok kiváltsága lesz.
Hozzátette: a privatizációval felborul az esélyegyenlõség, nagy valószínûséggel kihullanak a rendszerbõl a szegények és az idõsek, hiszen õk nem jelentenek profitot a magánbiztosítók számára.
Mint mondta, a Fidesz attól is tart, hogy újabb kórházbezárások indulnak el, megkérdõjelezõdik a szabad orvosválasztás, és még hosszabb várólisták alakulnak ki. (Bánky Bea)
VG.hu – AS Network
AZ UJ ARISZTOKRÁCIA SZAVA
2007. június 26. kedd
Gyurcsány szerint minden gond és konfliktus ellenére, ha újra nagyok akarunk lenni, akkor cselekedni kell. Aki nem akar változást, az olyan szülõ, aki a tanulás helyett randira vagy kocsmázásra biztatja a gyermekét – tért vissza Gyurcsány kezdeti hasonlatához. Mert valakinek ki kell fizetni azt az 500 milliárdot, ami hiányzik az egészségügybõl. A kormány, amelyik tudja, hogy muszáj hozzányúlni az igazságtalanságokhoz, az „böcsületet érdemel” – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
-Naggyá tenni a nemzetet. Ez a gondolat hatotta át a kormányt – jelölte meg immár sokadszor politikájának célját a miniszterelnök. Erre azért van szükség, mert lendületet vesztettünk. Azért van erre szükség, mert szembe kell menni az igazságtalanságokkal.
Gyurcsány ezekre azt a példát hozta, hogy a Rózsadombon több és jobb egészségügyi szolgáltatáshoz lehet jutni, mint Battonyán. A miniszterelnök szerint az meg ócska politikai szöveg, hogy tessék kevesebbet költeni irodabútorra. Aki ezt mondja, az nem érti, hogy hogyan mûködnek a dolgok – utalt az általa helytelennek tartott ellenzéki politizálásra a kormányfõ.
Gyurcsány Ferenc ezek után meglepõ módon megemlítette, hogy a diákok és a rektorok együttesen támogatják a felsõoktatási reformot, majd kitért az egészségügy átalakítására is. Itt egy hetilap cikkére hivatkozva felháborodott azon, hogy pénteki napokon Magyarországon több gyermek születik, mint vasárnap. Ezek után álságosnak érezte azt, hogy vannak, akik a 300 forintos vizitdíj ellen lázítják az országot, és neki akarnak menni az új arisztokráciának, miközben a jövedelmek az egészségügyben igazságtalanul vannak elosztva. Errõl kellene népszavazást kezdeményezni a miniszterelnök szerint. Az igazságtalanságokról szólva a miniszterelnök beszédében többször is szóba hozta a vizitdíjat és az egészségügy problémáit. Mint fogalmazott, az az igazi szégyen, hogy a kórházban fekvõ beteg arról érdeklõdik a kórteremben, mennyit kell majd zsebbe fizetnie az orvosnak, vagy a szülésre bemenõ kismamák azt tárgyalják, nyolcvan-, vagy százezer forintot tegyenek az orvosnak szánt borítékba. Gyurcsány Ferenc ehhez kapcsolódva kiemelte: nem a vizitdíj a szégyen, hanem a hálapénz.
A brüsszeli csúccsal kapcsolatosan a miniszterelnök párhuzamot vont Európa és hazánk problémái között, elmondva, hogy Európa ugyanolyan változtatásokat akar, mint a magyar kormány. Gyurcsány szerint ugyanis az Egyesült Államok és Délkelet-Ázsia elmegy mellettünk, mert ott az emberek reggel, délben és este dolgoznak. Gyurcsány szerint ugyanis a siker fõ forrása a saját teljesítményünk, és csak ezután jön a nemzet felelõssége.
Végezetül a miniszterelnök az országot egy nagy hajóhoz hasonlította, ami, ha már elmozdult, akkor nyugodtabb vizekre kell evezni vele, és ez a hajó nem fog felborulni, még ha egyesek azt szeretnék is.
MNO
Hozászólás a fórumban>>>
VASÁRNAPTÓL ÚJ RENDTARTÁS
2007. június 26. kedd
Ez a rendelet 2007. július 1-én lép hatályba.
Dr. Horváth Ágnes s.k.
Egészségügyi miniszter
Szemelvények:II. az orvosokra vonatkozó különös szabályok
II.6. Az orvos – az egészségügyi indokból alkalmazott jogszerû korlátozó intézkedések kivételével – nem mûködhet közre a hatósági kényszerintézkedések végrehajtásában abból a célból, hogy az intézkedés hatálya alatt álló személy ellenállását leküzdje, megtörje, azonban joga van saját védelmét biztosító megfelelõ óvintézkedéshez.
V. Az orvosok kapcsolata egymással…
V.1. …A szakmai vitákban kizárólag tárgyszerû érvelésnek van helye, súlyosan etikátlan a kioktató, megalázó, személyeskedõ hangnem.
V.6. A helyettesítés idején a kezelõorvos felelõssége a beteg kezelésével kapcsolatosan nem szûnik meg teljesen, különösen ami a helyettesítõ orvosnak a beteg állapotáról, a kezelés folyamatáról való megfelelõ tájékoztatást illeti. Ezeket a rendelkezéseket az ügyeleti idõre, illetve beosztásra megfelelõen alkalmazni kell.
V.7. A kezelõorvost helyettesítõ orvos, illetve konziliárius nem törekedhet arra, hogy a betegek kezelését a helyettesítés, illetve konzílium utáni idõszakra is átvegye kezelõorvosuktól.
V.8. Súlyosan etikátlan minden olyan alaptalan és bizonyíthatatlan információ, amely alkalmas arra, hogy közvetlenül vagy közvetve rontsa a másik orvos jó hírnevét, megingassa a belé vetett bizalmat.
V.10. Más orvos szaktudásának, tevékenységének, képességeinek, magatartásának konkrét esettõl független, általános bírálata súlyosan etikátlan, különösen akkor, ha a bírálat a beteg kezelésének átvételét célozza vagy eredményezi.
X. Az orvos megjelenése a tömegtájékoztatásban
X.2. Az orvosnak tájékoztatnia kell a nyilvánosságot a fenyegetõ jelenlegi és jövõbeli egészségproblémákról, veszélyekrõl, fel kell hívnia a figyelmet az egészségügyi ellátás minõségének vagy az orvosok szakmai függetlenségének hiányosságaira.
X.5. Súlyosan etikátlan más orvos vagy szolgáltató szakmai vagy személyes jó hírnevének alaptalan rontására alkalmas bármilyen közlés.
X.6. Az e fejezetben foglalt rendelkezéseket az orvos, illetve az eü. szolgáltató saját, a nyilvánosságnak szánt kiadványaira és internetes honlapjára is megfelelõen alkalmazni kell.
Olvasható: Magyar Közlöny Online
FEHÉR KÖPENYES GYILKOSOK
2007. június 14. csütörtök
három kampány az egészségügyben
Ha hinni lehet a tudósításoknak, célegyenesbe fordult a szocialisták és a szabaddemokraták közötti az egy vagy több biztosítóról, a magánbiztosítók alapellátásba történõ beengedésérõl folyó vita, és június végéig megszületik a döntés. Tudni lehet, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök már nincs abban a helyzetben, hogy az SZDSZ elképzeléseit erõbõl keresztülvigye az MSZP frakcióján, melynek legalább ötven, de talán száz tagja is azt nem egyszerûen ellenzi, hanem kimondottan dühös a koalíciós társra, és egyre inkább azt gondolja, hogy a szabaddemokratákkal kötött szövetség természetellenes. A barátainktól ments meg Uram minket, ellenségeinkkel elbánunk magunk is! – mondják. Értsd: az ellenzékkel már régen megegyezhettünk volna a reformról, de szövetségesünkkel .
Arra, ami eddig és fõleg ahogy az egészségügyben történt, a ledózerolás tûnik a legjobb szónak. A brutális kormányzati politika következményeit a szocialista képviselõk választókerületükben járva nap-nap után a bõrükön érzik, mialatt a néhány százalékos kispárt listás képviselõi csupán az ideologikus gondolkodású balliberális értelmiségi és az üzleti körök barátságos lapogatását élvezik. A csapdában lévõ miniszterelnök hõsi pózba merevül, nem adja fel, tovább megy elõre, s a szebb jövõ érdekében le fogja gyõzni a múlt jelenben is tovább élõ és tevékeny sötét erõit. Így éppen csak arról nem lehet vitát folytatni, hogy merre van az elõre, milyenek is képzeljük a jövõt, s mi a baj a jelenben. S persze, mondja a miniszterelnök, hogy erõs az ellenállás, mert még velünk él a múlt (az kizárt, hogy bármi rosszat vagy rosszul tettünk volna), de le fogjuk gyõzni, s lesz majd oka a népnek hálásnak lenni, ha csak utólag is. Nos, ez nem egyéb, mint az osztályharc fokozódásának jelenkorra adaptált elmélete az 1950-es évek elejérõl. Az osztályharc, emlékezhetünk, akkor fokozódott, amikor az „osztályellenség” tulajdonától és politikai képviseletétõl való megfosztása sikerrel abszolváltatott, s még az örülhetett, aki nem kitelepítésben vagy börtönben-munkatáborban morzsolgat napjait.
A kormányzati akarat potenciális ellenzõi erõs erkölcsi megsemmisítõ kampányok céltáblái. Három ilyen zajlott, illetve zajlik az utóbbi hónapokban. A kezdetektõl folyik a „hálapénzéhes orvosok”-kampány, melyben a magyar orvostársadalmat azzal igyekeztek társadalmilag diszkvalifikálni, hogy elõre fizetett hálapénz nélkül magyar orvos még egy kisnyugdíjas vérnyomását sem hajlandó megmérni, s így évi 160 milliárd Ft-nyi pluszjövedelemre tesznek szert, ráadásul adózatlanul. Mindeközben legfeljebb 50 milliárdról lehet szó, de valószínûbb, hogy ez is túlbecslés, a tényleges összeg 30 milliárd körül jár. A hálapénz adózatlanságáról pedig akkor lehetne joggal beszélni, ha azt a beteg nem adózott jövedelmébõl fizetné, hanem adóalapjából levonhatná, mint az adófizetõ „mûködése” érdekében – mert beteg vagy halott nem termel jövedelmet, így nem is adózik – felmerült költség, s az megjelenne a hálapénzt kapó orvos jövedelmeként. Mert a hálapénz adója úgy is felfogható, melyet a beteg magára vállalt, már befizette az adóhatóságnak.
Újabb kampány a „fehér köpenyes gyilkosok”, mely elnevezés a Sztálin életében utolsó, de halála miatt elmaradt koncepciós per-kezdeményrõl vette elnevezését. A moszkvai Kreml kórházának számos és jobbára zsidó orvosát (ezért lett volna cionista orvosper) azzal vádolták, hogy félrekezeléssel tettek el láb alól vezetõ pártfunkcionáriusokat, például a fõ kultúrideológus Zsdanovot. A mai magyar kiadásban Horváth Ágnes egészségügyi miniszter állt elõ kutatási publikációkra hivatkozva azzal, hogy a magyar orvosok hibás diagnózisaikkal valósággal mészárolják betegeket. Persze hibás diagnózisok vannak, ezek egy része a kezelõorvos súlyos melléfogása és jócskán közrejátszik a beteg idõ elõtti halálában. Ezek feltárása rendkívül fontos, hogy az érintett (és nem érintett) orvosok tanuljanak a hibáikból, de akár a büntetõjogi felelõsség megállapítása érdekében is, és fontos, hogy nemzetközi összehasonlításban tudjuk értékelni a magyar orvostársadalom tudását. De itt és most nem errõl szól a történet.
A legújabb kampány a Hollandiába egy napra Horváth Ágnes, Molnár Lajos és Horn Gábor kíséretével elutaztatott harminc újságíró élménybeszámolóiból bontakozik ki. Ennek kulcseleme, hogy a hollandok évi 250 ezer forintnak megfelelõ euróért holland színvonalú egészségügyet kapnak, míg mi 300 ezer (ezt egyes szerzõk 370 ezerre feltornázták) forintért magyart. S náluk versenyzõ magánbiztosítók vannak, igaz, csak 2006 óta, de ez is elegendõ volt a 1.100 eurós 1.038 euróra való leszorításához. Valójában azonban a holland szakminisztérium számított a bevezetés évében, 2006-ban 1.100 eurós átlagárra, ami a tagtoborzás évében 1.038 euró lett, majd az idei évre nagyon közel került az eredetileg várthoz. Az árleszorítás nagyon is célirányos és átmeneti volt.
A hollandok 18 éves koruktól a halálukig kötelesek biztosítóknak nominális díjat – szegény, gazdag azonos összeget fizet! –, s ezen kívül jövedelemarányos járulékot, mely az összkiadás valamivel több, mint felét teszi ki. S még az állam is, a fentieknél jóval kisebb mértékben, a zsebébe nyúl. Magyarországon viszont nem fizetnek a nyugdíjasok, illetve aktív korukban elõre fizetnek nyugdíjaskoruk ellátásáért, ráadásul a fenti összeg tartalmazza a pénzbeli ellátásokat, amit Hollandiában nem, és még néhány egyebet sem. És miért is lenne nominálisan is olcsóbb Hollandiában biztosított lenne, ha ott a GDP majdnem tíz százalékát költik egészségügyre, nálunk pedig ennél lényegesen kevesebbet? A kormány szerint nálunk a teljes egészségügyi kiadás 8,3%, valójában legalább egy százalékkal, de inkább többel kevesebb. Mert a félrevezetés már itt is a kampány része.
Németh György
KÖNYÖRGÖM, ÁLLÍTSUK MEG!
2007. június 14. csütörtök
2007. június 6-án Horváth Ágnes egészségügyi miniszter személyes jelenlétével tisztelte meg az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának nyílt napját, ahol is – amint arról a nagyérdemû a nevezetes eseményrõl szóló tudósításokból értesülhetett – elfogadhatatlannak mondta, hogy Budapesten tízezer lakosra négyszer annyi orvos jut, mint Észak-Magyarországon. A Miniszter Asszony ezzel az elrémisztõ példával sokkolni kívánt: lám milyen egyenetlen-aránytalan az egészségügyben a legfõbb erõforrás, a gyógyításra kimûvelt emberfõk, az orvosok területi eloszlása. Íme hát a kormányzati cselekvésre kényszerítõ ok, évezredek bûnös mulasztásait kell jóvátennie.
Négyszeres különbség! Lapozzuk fel a tavalyi Zöld Könyvet, lássuk, abban mi szerepel.
Abban az, hogy a magyar egészségügy igazságtalan és az „igazságtalanságok legfõbb oka az egészségügyi kapacitások torz területi elosztása” (18.o.). E torz-ságot az bizonyítja, hogy míg 10.000 lakosra jutó dolgozó orvosok száma a fõvárosban 87,7, addig vidéken csupán 28,5, míg Közép-Dunántúlon (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megyék) – ez az elrettentésre szánt legalacsonyabb érték, s nem Észak-Magyarország (Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) – 22,67 (17.o.). (A Zöld Könyv rejtélyeinek egyike, hogy utóbbi esetén miért számoltak két tizedesjegyig, míg a fõváros és a vidék esetén nem?) Négyszeres szorzó a fõváros és Közép-Dunántúl között nagyjából stimmel.
Nézzük, honnan származnak ezek az adatok! Nem nehéz rájönni: a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Országos Orvos Nyilvántartásából, mely 2004-ben 42.659 orvost tartott nyílván, köztük 38.877 dolgozó orvost. Azonban a „dolgozó orvos” fogalma nem okvetlenül gyógyító orvosi állásban dolgozó orvost jelent. Ugyanis az orvosi állások száma csupán 31.143,1. (Egy részük fél- vagy töredékállás.) Tehát körülbelül hét és félezer orvosi diplomával rendelkezõ nem gyógyító orvosként dolgozott, s ezek több mint fele Budapesten. Ennek alapján számítsuk ki a betöltött orvosi állások arányát.
Négyszeres különbség! Lapozzuk fel a tavalyi Zöld Könyvet, lássuk, abban mi szerepel.
Abban az, hogy a magyar egészségügy igazságtalan és az „igazságtalanságok legfõbb oka az egészségügyi kapacitások torz területi elosztása” (18.o.). E torz-ságot az bizonyítja, hogy míg 10.000 lakosra jutó dolgozó orvosok száma a fõvárosban 87,7, addig vidéken csupán 28,5, míg Közép-Dunántúlon (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megyék) – ez az elrettentésre szánt legalacsonyabb érték, s nem Észak-Magyarország (Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) – 22,67 (17.o.). (A Zöld Könyv rejtélyeinek egyike, hogy utóbbi esetén miért számoltak két tizedesjegyig, míg a fõváros és a vidék esetén nem?) Négyszeres szorzó a fõváros és Közép-Dunántúl között nagyjából stimmel.
Nézzük, honnan származnak ezek az adatok! Nem nehéz rájönni: a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Országos Orvos Nyilvántartásából, mely 2004-ben 42.659 orvost tartott nyílván, köztük 38.877 dolgozó orvost. Azonban a „dolgozó orvos” fogalma nem okvetlenül gyógyító orvosi állásban dolgozó orvost jelent. Ugyanis az orvosi állások száma csupán 31.143,1. (Egy részük fél- vagy töredékállás.) Tehát körülbelül hét és félezer orvosi diplomával rendelkezõ nem gyógyító orvosként dolgozott, s ezek több mint fele Budapesten. Ennek alapján számítsuk ki a betöltött orvosi állások arányát.
10.000 lakosra jutó …
dolgozó orvosok száma betöltött orvosi állások
száma
Budapest 87,70 59,77
vidék 28,50 24,95
Közép-Dunántúl 22,67 22,42
Közép-Magyarország 59,57 42,71
Látható, hogy betöltött orvosi állások esetén a különbség jóval csekélyebb, a szorzó 3,87-rõl 2,67-re csökken. Persze ez nem változtat azon a tényen, ami mindig is jellemzõ volt: a fõvárosban az orvosok nagyobb arányban mûködnek, de annyival nem nagyobb arányban, amennyirõl a Zöld könyv meggyõzni igyekszik olvasóit. Viszont ha Budapestet Pest megyével összevonva vizsgáljuk (ez Közép-Magyarország), ami az esetek többségében indokolt, az aránytalanság jóval csekélyebb lesz, nem egészen kétszeres, aminek jó részét magyarázza a fõváros központi szerepe. Természetesen nem mindent képes magyarázni. A megdöbbentésre szánt, a régiók közül a legalacsonyabb orvossûrûség-értékkel rendelkezõ Közép-Dunántúl se marad el különösebben a vidék átlagától (mintegy 10%-kal).
A Zöld könyv így folytatódik: „Az egészségügy teljesítõképessége például azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb az egészségügyi állapot” (18.o.) – majd zárójelben felsorolja Baranyát, Hajdú-Bihart, Nógrádot és Szabolcsot. Az Egészségügyi Minisztérium hozzáértésének bizonyságaként Baranya és Hajdú-Bihar orvosellátottsága – Budapest és Csongrád után – a legmagasabb, magasan a vidéki átlag feletti (36,37 és 33,29), ami nem is meglepõ, lévén mindegyik székhelyén orvosegyetem. (Csongrád a tízezer lakosra jutó 49,27 gyógyító orvossal felülmúlja Közép-Magyarországot!) Nógrád és Szabolcs értékei valóban alacsonyak (21,12 és 21,80), de nem a legalacsonyabbak: Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér (19,02 és 20,93) alacsonyabb, de ezeknél is alacsonyabb Pest megye (17,12) – melyet talán mégsem tarthatunk az ország leginkább hátrányos helyzetû területének. Világos, hogy Pest megye értelmezhetetlen a fõváros nélkül, akárcsak Nógrád, mely közelebb esik Budapesthez, mint Pest megye jelentõs része, és ugyanez mondható Fejér megye északi részérõl is.
Akárhogy is számolunk, nincs meg a horváthágnesi négyes. Sõt a fele sem.
Persze nem csupán az egészségügy minisztériumára és miniszterére jellemzõ a manipulativ adatkezelés. Mint ismert, július 8-án Horváth Ágnes, Molnár Lajos és Horn Gábor harminc újságírót Hollandiába repített, s megmutatta nekik a követendõ példát. Az újságírók cikkekkel háláltak meg a kirándulást. Egyikük volt Hazafi Zsolt, a kormányoldalhoz, azon belül is a szabaddemokratákhoz közel álló (ami egyáltalán nem baj, de ha szarvashibát követ el, ráadásul célzatosat, ez azért elgondolkodtató) Hírszerzõ internetes portál munkatársa „Le a holland sztálinizmussal! – Szabad versenyre bíztatták a magyarokat” címmel emlékezett meg a látott-halottakról. Cikkében azt találta írni, hogy „Hollandiában már a magánbiztosítók megjelenésének évében csökkent a betegek által fizetett egészségügyi járulék, a hollandok évente 1025 eurót (körülbelül 250 ezer forint) fizetnek be egészségbiztosítási díjként”, aminek az az oka, írta egy holland biztosítási szakemberre hivatkozva, hogy a „kialakult árháborúban a biztosítók levitték az árakat”. Ehhez Hazafi zárójelben azt fûzte hozzá, hogy a „magyarok 300 ezer forint körüli összeget fizetnek alacsonyabb színvonalú ellátásért.”
Vagyis a holland biztosítási modell átvételével a magyarországi árnál olcsóbban jutnánk holland színvonalú egészségügyhöz! S lehetnek még olyanok, akik szkeptikusak, akiket nem gyõz meg a szabaddemokraták több-biztosítós reformterve?
Nos, nézzük akkor a tényeket. Hollandiában az egészségügyért két módon kell fizetni. Egyrészt járulékot, két törvény alapján két alapba, melyek mértéke együttesen 21,25% (munkaadó 6,75%, munkavállaló 14,50%; ebbõl 8,0% megy a betegalapba – 2004. évi adatok). Másrészt fix díjat közvetlenül a biztosítóknak, tehát szegény és gazdag ugyanannyit fizet. A fix díjat, minden tagjukra azonosan, a biztosítók határozzák meg. A fix díjból befolyó összegek kevesebb, mint felét jelentik az egészségügyi kiadásoknak.
Hans Hoogevorst úr, aki nem akárki, hanem Hollandia egészségügyi minisztere volt, s aki az utóbbi napokban arról híresült el, hogy egy hónapon át osztott hasznos tanácsait 30 ezer euróval (7,5 millió Ft) viszonozta a magyar kormány, ez év január végén a következõket mondta egy budapesti konferencián (olvasható az Egészségügyi Minisztérium honlapján): minisztériuma átlagos díjszintként körülbelül 1100 euróra számított, de a „szkeptikusok ismét tévedtek, hiszen az elsõ évben [2006] az átlagos díj 1038 euró volt és csak ebben az évben [2007] kezdte megközelíteni az eredetileg jelzett 1100 eurót.” Tehát a minisztérium becslése nem volt rossz, csak éppen az elsõ év viszonylagos olcsóságával a beetetés éve volt.
Hazafi egy fõre esõ évi 300 ezer forintja nagyjából stimmel. Azonban ezzel nem csak adott év egészségügyi kiadásait vásároljuk meg, hanem utólagosan gyermekkorunkét és elõre fizetünk idõskorunk ellátásáért. Ha így nézzük, s mást nem tehetünk, évi átlagos díjunk tört része a hírbe hozott 300 ezer forintnak.
A Zöld könyv így folytatódik: „Az egészségügy teljesítõképessége például azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb az egészségügyi állapot” (18.o.) – majd zárójelben felsorolja Baranyát, Hajdú-Bihart, Nógrádot és Szabolcsot. Az Egészségügyi Minisztérium hozzáértésének bizonyságaként Baranya és Hajdú-Bihar orvosellátottsága – Budapest és Csongrád után – a legmagasabb, magasan a vidéki átlag feletti (36,37 és 33,29), ami nem is meglepõ, lévén mindegyik székhelyén orvosegyetem. (Csongrád a tízezer lakosra jutó 49,27 gyógyító orvossal felülmúlja Közép-Magyarországot!) Nógrád és Szabolcs értékei valóban alacsonyak (21,12 és 21,80), de nem a legalacsonyabbak: Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér (19,02 és 20,93) alacsonyabb, de ezeknél is alacsonyabb Pest megye (17,12) – melyet talán mégsem tarthatunk az ország leginkább hátrányos helyzetû területének. Világos, hogy Pest megye értelmezhetetlen a fõváros nélkül, akárcsak Nógrád, mely közelebb esik Budapesthez, mint Pest megye jelentõs része, és ugyanez mondható Fejér megye északi részérõl is.
Akárhogy is számolunk, nincs meg a horváthágnesi négyes. Sõt a fele sem.
Persze nem csupán az egészségügy minisztériumára és miniszterére jellemzõ a manipulativ adatkezelés. Mint ismert, július 8-án Horváth Ágnes, Molnár Lajos és Horn Gábor harminc újságírót Hollandiába repített, s megmutatta nekik a követendõ példát. Az újságírók cikkekkel háláltak meg a kirándulást. Egyikük volt Hazafi Zsolt, a kormányoldalhoz, azon belül is a szabaddemokratákhoz közel álló (ami egyáltalán nem baj, de ha szarvashibát követ el, ráadásul célzatosat, ez azért elgondolkodtató) Hírszerzõ internetes portál munkatársa „Le a holland sztálinizmussal! – Szabad versenyre bíztatták a magyarokat” címmel emlékezett meg a látott-halottakról. Cikkében azt találta írni, hogy „Hollandiában már a magánbiztosítók megjelenésének évében csökkent a betegek által fizetett egészségügyi járulék, a hollandok évente 1025 eurót (körülbelül 250 ezer forint) fizetnek be egészségbiztosítási díjként”, aminek az az oka, írta egy holland biztosítási szakemberre hivatkozva, hogy a „kialakult árháborúban a biztosítók levitték az árakat”. Ehhez Hazafi zárójelben azt fûzte hozzá, hogy a „magyarok 300 ezer forint körüli összeget fizetnek alacsonyabb színvonalú ellátásért.”
Vagyis a holland biztosítási modell átvételével a magyarországi árnál olcsóbban jutnánk holland színvonalú egészségügyhöz! S lehetnek még olyanok, akik szkeptikusak, akiket nem gyõz meg a szabaddemokraták több-biztosítós reformterve?
Nos, nézzük akkor a tényeket. Hollandiában az egészségügyért két módon kell fizetni. Egyrészt járulékot, két törvény alapján két alapba, melyek mértéke együttesen 21,25% (munkaadó 6,75%, munkavállaló 14,50%; ebbõl 8,0% megy a betegalapba – 2004. évi adatok). Másrészt fix díjat közvetlenül a biztosítóknak, tehát szegény és gazdag ugyanannyit fizet. A fix díjat, minden tagjukra azonosan, a biztosítók határozzák meg. A fix díjból befolyó összegek kevesebb, mint felét jelentik az egészségügyi kiadásoknak.
Hans Hoogevorst úr, aki nem akárki, hanem Hollandia egészségügyi minisztere volt, s aki az utóbbi napokban arról híresült el, hogy egy hónapon át osztott hasznos tanácsait 30 ezer euróval (7,5 millió Ft) viszonozta a magyar kormány, ez év január végén a következõket mondta egy budapesti konferencián (olvasható az Egészségügyi Minisztérium honlapján): minisztériuma átlagos díjszintként körülbelül 1100 euróra számított, de a „szkeptikusok ismét tévedtek, hiszen az elsõ évben [2006] az átlagos díj 1038 euró volt és csak ebben az évben [2007] kezdte megközelíteni az eredetileg jelzett 1100 eurót.” Tehát a minisztérium becslése nem volt rossz, csak éppen az elsõ év viszonylagos olcsóságával a beetetés éve volt.
Hazafi egy fõre esõ évi 300 ezer forintja nagyjából stimmel. Azonban ezzel nem csak adott év egészségügyi kiadásait vásároljuk meg, hanem utólagosan gyermekkorunkét és elõre fizetünk idõskorunk ellátásáért. Ha így nézzük, s mást nem tehetünk, évi átlagos díjunk tört része a hírbe hozott 300 ezer forintnak.
MNO
Németh György
szociológus-közgazdász
A 22-es csapdája?
2007. június 13. szerda
A köztársasági elnök aláírta az idei költségvetés módosításáról szóló rendelkezést. Az új paragrafus hatályba lép, amint a Magyar Közlönyben közzéteszik. A jogszabály lényege az, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj az egészségügyi intézmények mindenkori bevételei közé tartozik.A Fidesznek nem kell új forgatókönyvet készítenie a népszavazások ügyében amiatt, hogy a köztársasági elnök aláírta azt a törvénymódosítást, amely az egészségügyi szolgáltatók éves költségvetésének részévé teszi a vizitdíjat, illetve a kórházi napidíjat – közölte Varga Mihály szerdán. A politikus szerint a Fidesznek az Alkotmánybíróság mostani és a korábbi döntései egyértelmû helyzetet teremtenek ebben az ügyben. Mint mondta, az Alkotmánybíróság a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló kezdeményezések ügyében kimondta, hogy jövõbeli költségvetést érinthet népszavazás, a Fidesz pedig a következõ évre vonatkozóan fogalmazta meg a kérdéseket.
Varga emlékeztetett arra is, hogy az Alkotmánybíróság 1997-es állásfoglalása szerint a népszavazási kezdeményezés megindításától kezdve már nem is lehet olyan döntéseket hozni a kormánynak sem, amelyek érintenék a népszavazási kezdeményezést. Megjegyezte: a köztársasági elnök aláírása sem befolyásoló ebbõl a szempontból.
Vélemény – kérdés: ezt követõen a beszedett díjak tehát nem hozzáadódnak a finanszírozás mértékéhez, hanem a költségvetési sarokszámokat teljesítendõ, abból levonódnak???!!!
2006. évi mérleg
2007. június 13. szerda
A Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány Alapító okirata II./1.3. pontja szerint az Alapítvány beszámolójának közlése az Alapítvány által fenntartott honlapon történik:
Egyszerûsített éves beszámoló MÉRLEGE
Név: Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány NOSZA
Adószám: 18476260-1-06
Statisztikai számjel: 18475496-9133-569-06
Cím: 6753 Szeged, Budai Nagy Antal u. 85.
Mérleg fordulónap: 2006.12.31.
Alapítvány Beszámolójához
Eszközök Záró
A. Befektetett eszközök 0
B. Forgóeszközök 8115
Eszközök összesen 8115
Források Záró
D. Saját tõke 7960
kötelezettség 155
Források Összesen 8115
Alapítvány eredménykimutatásához
Megnevezés Adatok Tárgyév
A. Összes közhasznú tevékenység bevétele 8025
1. Közhasznú célra, mûk.kapott támogatás 8025
a. alapítótól
b. központi költségvetésbõl
c. helyi önkormányzattól
d. egyéb
2. pályázati úton myert támogatás
3. közhasznú tev.szárm. bevétel
4. tagdíjból származó bevétel
5. Egyéb bevétel
B. Vállalkozási tevékenység bevételei
C. összes bevétel 8025
D. közhasznú tevékenység ráfordítása
anyagjellegû ráfordítás 166
személyi jellegû ráfordítás
értékcsökkenés
egyéb ráfordítás
pénzügyi mûveletek ráfordítása
rendkívüli ráfordítás
E. Vállalkozási tevékenység ráfordítása
anyagjellegû ráfordítás
személyi jellegû ráfordítás
értékcsökkenés
egyéb ráfordítás
pénzügyi mûveletek ráfordítása
rendkívüli ráfordítás
F. Összes ráfordítás 166
G. Adózás elõtti eredmény 7860
H. Adófizetési kötelezettség 0
I. Tárgyévi vállalkozási eredmény 7860
J. Tárgyévi Közhasznú eredmény 7860
TÁJÉKOZTATÓ ADATOK
Megnevezés: adatok e Ft.
A Személyi jellegû ráfordítások 0
1. bérköltség 0
2. személyi jellegû egyéb kif. 0
3. bérjárulékok 0
B.Szervezet által nyújtott támogatások 0