Lezárult a NOSZA elleni ügyészségi vizsgálat
2009. január 7. szerda
JELENTÉS A NEMZETI ORVOSI SZOLIDARITÁSI ALAPÍTVÁNY MÛKÖDÉSÉNEK TÖRVÉNYESSÉGÉT VIZSGÁLÓ ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSRÓL
A Szegedi Városi Ügyészség a Ptk. 74/F.§-ában meghatározott jogosítványával élve vizsgálta a Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány működésének törvényességét. A vizsgálat eredményeként indokolt, a szervezet kuratóriumának elnökéhez, valamint az alapítóhoz intézett ügyészi intézkedéseket – a Legfőbb Ügyészség jóváhagyását követően – az abban foglaltak elbírálása és a szükséges intézkedések megtétele végett mellékelten megküldöm.
Szeged, 2008. december 19.
Magyarul:
A Magyar Orvosi Kamara bejelentése nyomán, az Egészségügyi Minisztérium által kezdeményezett ügyészségi vizsgálat lezárult.
A vizsgálat kisebb adminisztrációs hiányosságokat állapított meg, a NOSZA-nak 30 nap áll rendelkezésére az intézkedések megtételére, a hiányosságok pótlására.
Az ügyészségi vizsgálat eredményét a Legfőbb Ügyészség jóváhagyta, azaz fellebbezésnek helye nincs (senki részéről).
Hozzászólás a Fórumon>>>
INTERJÚ SZÉKELY TAMÁSSAL
2009. január 7. szerda
- Alig több mint fél éve foglalta el a miniszteri bársonyszéket, nagy támogatással, az ellenzék sem tiltakozott a kinevezése miatt. Hogy látja, tart még a bizalom?
- Mivel az ellenzék több képviselõjének a támogatásával fogadta el decemberben a parlament az egészségügyi „salátatörvényt”, arra gondolok, még tart a bizalom. A politikusok és a szakma is tudja, hogy a lehetõségek végsõ határáig kitartok az ágazat jobb pozícióba kerülése mellett. Ezért aztán az orvosi kamarával sikerült megfelelõ kapcsolatot kiépíteni. A gyógyszerészek kamarája hiányolja ugyan, hogy több javaslatuk kimaradt a gyógyszertörvény módosításából az év végén, ám méltányolja a sok évtizedes vágyuk teljesülését: ezután doktori címet kapnak a patikusok, amellyel elismerik egészségügyi tevékenységüket. Pontosan meghatározzuk majd az a területet, hol ér véget az orvosi tevékenység és hol kezdõdik a gyógyszerészeké.
- Béketeremtõ szándékkal állt az egészségügy élére. Valóra váltak ez irányú tervei?
- Azt hiszem, igen, hiszen ma már nem az ágazati csörtéktõl hangos az ország. Ezzel nem azt kívánom sugallni, hogy tökéletes rend, béke és barátság van az egészségügyben, hiszen mindenki tudja, feszítõ kérdésekre kell megnyugtató választ adni. Ám a gazdasági válság miatt például az ágazat humánerõforrás-kérdését – elsõsorban anyagiak híján – nem tudjuk úgy kezelni, mint azt korábban terveztük. A hárommilliárd forintos európai uniós pályázat, amelyet karácsony elõtt hirdettünk meg, ugyanis csak tûzoltásra elegendõ, hosszabb távon a rezidensek és a szakdolgozók képzésének átalakítása hozhat javulást, ezekkel kapcsolatban hamarosan elkészülnek a jogszabálytervezetek.
- Többen úgy tartják, hogy a kritikus orvos- és szakdolgozóhiány már a betegellátást veszélyezteti a kórházakban.
- Túlzottak ezek a kijelentések. Régóta nem készült ugyanis olyan jellegû felmérés az ágazatban, amelybõl pontosan kiderülne, hány és milyen képzettségû orvosra, valamint szakdolgozóra van szükség. Az egészségügyi struktúra két éve végrehajtott átalakításával közel tíz intézmény és körülbelül ötven kórházi osztály megszûnt. A felszabaduló létszámmal kezelni lehetett volna a problémákat, de ez mégsem sikerült, valóban van elvándorlás az ágazatból. Úgy gondolom azonban, hogy az egészségügy évtizedes bérelmaradását egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani. A humánerõforrás kérdése egyébként többkomponensû. A béremelés mellett fontos a munkakörülmények javítása és a dolgozók kompetenciáinak jogi rendezése. Az utóbbi kettõnél a közeljövõben – az uniós forrásoknak is köszönhetõen – fontos változások lesznek. Nyilván a béremelés lenne a legfontosabb, de abban csak a gazdaság erõsödése hozhat javulást.
- Azt mondja, régóta nem mérték fel a munkaerõ-szükségletet. Önök miért nem tesznek végre rendet ezen a területen? – Ez nem egyszerû. Mivel az unió munkaerõ-direktívája szerint a heti munkaidõ 48 óra, és további 12 órát önként vállalhat a dolgozó, sok szolgáltató csak közremûködõk foglalkoztatásával képes ellátni a feladatát. Így sok orvos több intézményben is vállal munkát, ami nehezen követhetõ. Egyébként a szakdolgozókról volt felmérésünk a kórházi kapacitások 2007-es csökkentése elõtt, akkor 107 000 volt a tervezett létszám. Becslésünk szerint jelenleg 2-3 százaléknyi lehet a szakdolgozói létszámhiány, ezen a közmunkaprogrammal is próbálunk segíteni.
- Sokan tartanak attól, hogy nem hozzáértõ nõvérek kerülnek majd a betegágyak mellé.
- Nem az utcáról töltjük be a hiányzó helyeket. Az a célunk, hogy a jelenleg munka nélkül lévõ egészségügyi szakképzettségûeket visszacsábítsuk, valamint az, hogy gyorsított képzést követõen betöltsük a segédápolói munkaköröket. A segédápolók a szakdolgozók mellett tevékenykedhetnek. Az orvoshiányt azonban az összes kórházi osztály feltérképezésével lehet csak meghatározni, erre az új gyógyítási minimumfeltétel-rendszer bevezetésével kerül sor. Az ÁNTSZ csak azoknak az osztályoknak ad majd mûködési engedélyt, ahol megvan a gyógyításhoz elõírt létszám, és ezzel együtt megszûnik az ideiglenes mûködési engedély. Úgy gondolom ugyanis, ha egy kórházi osztály nem felel meg az elõírt minimális személyi feltételnek, ott azt haladéktalanul biztosítani szükséges, vagy máshová kell utalni a beteget.
- Ez kórházi osztályok bezárását is jelentheti, s emiatt csorbulhat a betegellátás. Sok intézménybõl a rossz fizetések miatt mennek el az orvosok, de a visszacsábításukhoz nincs pénz, hiszen a kórházak közel 70 milliárd forintos adósságot görgetnek, gyûlik a kifizetetlen számla.
- Nincs és nem is volt adósságspirál. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesületével és a Magyar Kórházszövetséggel tavaly készített közös felmérés alapján 2008 volt az elsõ olyan év a rendszerváltás óta, amikor az adósságállomány 6-7 milliárd forinttal csökkent. Van egy olyan érzésem, hogy néhány szolgáltató megpróbálja kihasználni a rossz gazdasági helyzetet, emiatt aztán lazult a fizetési fegyelem, gyûlnek a kifizetetlen számlák.
- Mi lesz, ha egyszer csak elegük lesz a cégeknek, és nem szállítanak a kórházaknak?
- Amikor az OEP az egyetlen szolgáltatásvásárló, és a beszállító cégek között verseny van, nyilván nem tehetik meg ezt. Egyéni alkut szükséges kötni a kórházakkal, rendelõintézetekkel, s egyértelmû, hogy aki rendel, annak fizetni is kell. Azt gondolom egyébként, hogy az a 18 milliárd forint többletjuttatás, amelyet az Egészségbiztosítási Alap megtakarításából a karácsonyi ünnepek elõtt utalt át az OEP az intézményeknek, sokat javított azok helyzetén. De az intézményi menedzsmentnek is végig kell gondolni, hogy a számára engedélyezett gyógyítási teljesítményvolumen-korlátot mennyire lépi túl. A sürgõs eseteket – ezek a beavatkozások 30 százalékát teszik ki – el kell látni, ám a maradék 70 százalék tervezhetõ ellátás, amelyet a várólistákkal lehet kezelni.
- Miniszterként hogyan éli meg, hogy a magyarok egészségi állapota uniószerte is kirívóan rossz?
- Bármilyen egészséget károsító kockázatot nézünk, akár a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a túlsúlyt vagy a mozgásszegény életmódot, csupa olyan mutatót látunk, amellyel az uniós országok sorában hátul kullogunk. A népegészségügyi programok azt segítik, hogy elmozduljunk errõl a pontról. Nemcsak azért, hogy jobb helyre kerüljünk, hanem mert mindez szoros összefüggésben van a várható élettartammal és az egészségügyi ellátásra fordított pénzekkel. És az sem utolsó szempont, hogy egy év átlagos életkor-növekedés egy százalékkal növeli a GDP-t, ami fontos az ország számára.
- Miniszterségének elsõ és elismert lépése volt a több-biztosítós modellrõl szóló törvény visszavonása. Nemrég mégis hozzányúlt a biztosítási rendszerhez. Miért?
- Mert az egészségbiztosítási törvény visszavonásával a problémák nem oldódtak meg. Egyébként az új rendszerben is megmarad az egységes, nemzeti kockázatközösség, egyetlen egészségbiztosítóval, de a mostani megyei egészségpénztárak helyett hét regionális alakul. Ez azért lesz jobb, mert õk döntik el, hogy regionális szinten milyen, a lakossági szükségletekhez igazodó egészségügyi struktúrát finanszírozzanak. S talán a csontvelõ-transzplantációt leszámítva, regionális szinten legalább egy olyan intézmény van, amely lefedi a szolgáltatások teljes spektrumát. Az átalakítással a lakosság biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos ügyintézése sem szenved csorbát, hiszen az eddigi megyei egészségpénztárak kirendeltségként megmaradnak, sõt, néhány városban és kistérségben újabbak jönnek létre, ahol a tajkártyakiváltás, a biztosítási jogviszony rendezése, a táppénz- és az EU-kártya-ügyintézés, a közgyógyellátási kérdések megoldhatók.
- Mire büszke, ha visszatekint az elmúlt évre?
- Elsõsorban arra, hogy megtartottam a kormány nevében tett ígéretemet: az egészségügyben keletkezõ pénzt az ágazatban fogjuk felhasználni. Másrészt arra, hogy az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelõzõ ellátásokra fordítható kiadásai nominális növekedést tartalmaznak. A 2008. évi kiadási fõösszeg vizitdíj nélkül 729 milliárd forint volt, az idén ez 743,8 milliárd. Ebbõl az következik, hogy amire tavaly költeni lehetett az alapból, arra ebben az évben is meglesz a fedezet, ezenfelül közel 15 milliárdos többlet is rendelkezésre áll.
- Nem bánta meg, hogy tavaly májusban felcserélte az OEP fõigazgatói posztját a miniszteri bársonyszékkel?
- Nem bántam meg, és nem is tervezem, hogy visszamegyek. Amíg megadatik, addig miniszter leszek.
Világgazdaság Online
ELZÁRTÁK A GÁZCSAPOT
2009. január 7. szerda
15.25 órakor leállt a gázszállítás Ukrajnából – jelentette be Molnár Csaba energiaügyekért felelõs miniszter, így este már elrendelték a korlátozás elsõ ütemét. Magyarország mostantól tranzitszállítási kötelezettségeit sem tudja teljesíteni. A gázfogyasztás pedig a következõ napokban egyre növekedhet, mivel szerdától akár meg is haladhatja a mínusz 20 fokot az éjszakai hõmérséklet. A nap folyamán négybõl három, az Európai Unió ellátására szolgáló gázvezetéket elzárt Ukrajna az orosz Gazprom közlése szerint.
A Magyar Energia Hivatal vezérigazgatója szerint tegnap még azt az ígéretet kaptuk az ukrán féltõl, hogy kedden is a hétfõi 30 millió köbméter érkezik hozzánk, majd délelõtt 11.00-kor már arról kaptunk értesítést, hogy a mennyiség csak 20 millió köbméter lesz – végül hátrom óra után teljesen leállt a szállítás. Az ország napi fogyasztása most 60-80 millió köbméter között mozog, ezt a stratégiai készletekbõl pótolni lehet – bár információink szerint innen napi 52, maximum 60 millió köbmétert tudnak a rendszerbe juttatni. A gázkészleteink ugyanakkor több hétre is elegendõek.
A lakossági földgázellátás azonban egy hosszabb importkimaradás vagy -csökkenés esetén sem kerülne veszélybe. Gázhiány esetén elõször ugyanis a gázerõmûvektõl kell megvonni az ellátást, melyek olajtartalékaik felhasználásával képesek lennének tovább üzemelni. Másodszorra azon fogyasztókat korlátoznák, akik óránként 500-2.500 köbméter gázt fogyasztanak. Legutoljára a lakosság fogyasztását csökkentenék. (A korlátozási sorrendrõl bõvebben itt olvashat.)
Szakértõk szerint egyetlen esetben lehetne probléma az ellátással: ha napokig mínusz 25 fokos hideg lenne, ekkor ugyanis jelentõsen megnövekedne a gázfogyasztás. A tapasztalatok szerint egy fok lehûlés 1,5 millió köbméterrel növeli meg a fogyasztást.
Bár ha ilyen hideg nem is lesz, mégis rendkívüli mértékben megnõhet a gázfogyasztás Magyarországon. Az Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatása szerint ugyanis szerdától az ország északkeleti területein a mínusz 20 fokot is meghaladhatja az éjszakai hõmérséklet. De a többi országrészben is mínusz 15 fokra van kilátás. Csak vasárnaptól lesz jobb a helyzet, akkor várhatóan felhõsebb lesz az ég, és nem lesz ennyire hideg.
Hírszerzõ
A Magyar Energia Hivatal vezérigazgatója szerint tegnap még azt az ígéretet kaptuk az ukrán féltõl, hogy kedden is a hétfõi 30 millió köbméter érkezik hozzánk, majd délelõtt 11.00-kor már arról kaptunk értesítést, hogy a mennyiség csak 20 millió köbméter lesz – végül hátrom óra után teljesen leállt a szállítás. Az ország napi fogyasztása most 60-80 millió köbméter között mozog, ezt a stratégiai készletekbõl pótolni lehet – bár információink szerint innen napi 52, maximum 60 millió köbmétert tudnak a rendszerbe juttatni. A gázkészleteink ugyanakkor több hétre is elegendõek.
A lakossági földgázellátás azonban egy hosszabb importkimaradás vagy -csökkenés esetén sem kerülne veszélybe. Gázhiány esetén elõször ugyanis a gázerõmûvektõl kell megvonni az ellátást, melyek olajtartalékaik felhasználásával képesek lennének tovább üzemelni. Másodszorra azon fogyasztókat korlátoznák, akik óránként 500-2.500 köbméter gázt fogyasztanak. Legutoljára a lakosság fogyasztását csökkentenék. (A korlátozási sorrendrõl bõvebben itt olvashat.)
Szakértõk szerint egyetlen esetben lehetne probléma az ellátással: ha napokig mínusz 25 fokos hideg lenne, ekkor ugyanis jelentõsen megnövekedne a gázfogyasztás. A tapasztalatok szerint egy fok lehûlés 1,5 millió köbméterrel növeli meg a fogyasztást.
Bár ha ilyen hideg nem is lesz, mégis rendkívüli mértékben megnõhet a gázfogyasztás Magyarországon. Az Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatása szerint ugyanis szerdától az ország északkeleti területein a mínusz 20 fokot is meghaladhatja az éjszakai hõmérséklet. De a többi országrészben is mínusz 15 fokra van kilátás. Csak vasárnaptól lesz jobb a helyzet, akkor várhatóan felhõsebb lesz az ég, és nem lesz ennyire hideg.
Hírszerzõ
AZ ÉV, AMIKOR AZ ORSZÁG MESZÜNT MÛKÖDNI
2009. január 7. szerda
Ha a boldog békeidõkbeli 2003 annak idején a töpörödés, avagy még inkább a töpörtyû éve volt, akkor a jobblétre szenderült 2008-ra igazán nehéz jelzõt találni. Ahogy azt valószínûleg mindannyian észrevettük, a boldog békeidõk természetellenes felfúvódását követõen 2006-ban és 2007-ben derekasan összementünk, így idénre és jövõre már nem sok töpörödnivaló maradt, újra felfúvódni pedig a hírhedt válság miatt nem lehet. Megfelelõbb jelzõ hiányában 2008 lehetne az az év, amikor Magyarország megszûnt mûködni, ám egyrészt az államapparátus még mindig produkál olyan idegrángásokat, amelyeket a felületes szemlélõ akár rendeltetésszerû mûködésnek is hihet, másrészt a mûködés felfüggesztése nem most kezdõdött.
Mindamellett tavaly olyan közel sikerült kerülnünk a kék halálhoz, amire az elmúlt évtizedben nem volt példa.
A népszavazással, koalíciós szakítással, Molotov-koktélokkal és világválsággal tarkított 2008-as év után jelen felállás szerint van egy napról napra túlélõ kisebbségi kormányunk, ami a Nagy Túlélõ szerint nem is kisebbségi (akkor mi, tán a legkisebb?), egy lélegeztetõgépen pihegõ országgyûlésünk, egy lefejezett igazságszolgáltatásunk, egy kivéreztetett egészségügyünk és pár ezer csõdközelben lévõ önkormányzatunk. Ja, és ne felejtsük ki a permanensen szopóágon lévõ magyar gazdaságot sem, amelynek most aktuális kormányzati hülyeség hiányában a világválság nyomott le egy maflást.
Az általános fejetlenség közepette az alsóbbrendû intézmények mûködnek, ahogy tudnak, vagy ahogy arra egyre több példa van, egyszerûen feladják. Az a szerencsétlen tízmillió állampolgár és idetévedt pedig, aki valami tragikus tévedés miatt Magyarországon ragadt, próbál túlélni. Ebben végül is nagy gyakorlatunk van.
2009-ben szerencsére nem kell felkészülni nagy megrázkódtatásokra, a mostanra életünkké vált lejtmenet még jó ideig folytatódik. A kötelezõ válságkúra csak ideig-óráig fedheti el a kisebbségi, úgynevezett kormány távlattalanságát, a miniszterelnök és a köztársasági elnök szkanderére pedig fogadásokat se nagyon érdemes kötni, miközben az ország létfontosságú szervei az utolsókat rúgják.
Mindez persze nem túl fontos a mindennapos csetepaték közepette, azokból pedig akad jó pár. A Nagy Túlélõ még számtalan csatát vív és nyer meg 2010 tavaszáig, hogy akkor veszíthesse el a választásokat, ne 2009-ben.
Sajnos az sem tölthet el minket nagy örömmel, hogy 15 hónap múlva nagy valószínûséggel az ellenzék vezére fehér lován, vagy legalábbis szamarán lovagol be az Országházba. A magyar politikai elitet saját bevallása szerint meghatározó degeneratív elhülyülés éppenséggel mostanság mintha épp a Fidesz környékén tombolna legerõsebben.
Ami azt illeti, az elmúlt fél évbõl nehéz errõl a vidékrõl értelmes megmozdulást felidézni; a párt politikai Darwin-díjra legérdemesebb húzása minden bizonnyal az volt, amikor két hete a taktikai érzék teljes hiányával biztosítottak támogatásukról egy olyan sztrájkot, amibõl addigra az egész országnak elege volt.
Persze mindez csak a stratégia része: a legtisztább forrásból tudjuk, hogy a középkorú demokraták 2006-ban is simán nyerhettek volna választást, ha úgy akarják, csak épp a korrektség és az ország iránt érzett felelõsség jegyében inkább a szocikra hagyták a közös munkával összehordott fekália elhordását. Miután a jelek szerint ez annyira mégse jött össze, a Fidesz talán most a 2010-es választások skippelésére játszik, elvégre lesznek ilyenek 2014-ben is, ha pedig addigra sem javul a helyzet, 2030 sincs már olyan messze.
Pánikolnunk azért az újévi másnapossággal és depresszióval küzdve se kell, hiszen szerencsénkre vannak olyan ügyek, amelyekben az õsi ellentétek dacára a két oldal egymásra talál. Mit nekünk nyugdíjrendszer, egészségügy, önkormányzati rendszer, tömegközlekedés és gazdaság: az igazán fontos kérdésekben, mint a képviselõi juttatások, avagy a médiatörvény, teljes az egyetértés.
Utóbbi esetében maximum a magyar politikai élet Don Quijotéjével, a köztársasági elnökkel gyûlhet meg vezetõink baja, aki minden bizonnyal túl sok könyvet olvasott fiatalkorában, és valamiféle modern demokráciának képzeli Magyarországot, normálisan mûködõ médiával és intézményrendszerrel. Hát nem az.
Valójában már csak azt kell kivárnunk, hogy az igazán fontos ügyek véletlenül olyanok legyenek, amik számunkra is azok. Addig fél lábbal is átvészeljük 2009-et, meg a soron következõ éveket, még ha úgy is kell kivakarnunk magunkat a ránk omló ország romjai alól.
Hírszerzõ – Publicisztika – Stemler Miklós