ÍTÉLET

(2012. 03.07.):
A Szegedi Ítélőtábla a MAGYAR ORVOSI KAMARA CSONGRÁD MEGYEI TERÜLETI SZERVEZETE FELPERESNEK, a NEMZETI ORVOSI SZOLIDARITÁSI ALAPÍTVÁNY I. rendű és DR. BUGYI ISTVÁN KÓRHÁZ II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2011. szeptember 28. napján kelt ítélete ellen az I. és II. rendű alperes által benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET:

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 500 000 Ft-ot, míg a II. rendű alperesnek 120 000 Ft első-és másodfokú perköltséget.
Köteles a felperes külön felhívásra az államnak megtéríteni 600 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

BÉREMELÉS 2012

86 ezer egészségügyben dolgozó orvos és szakdolgozó kap fizetésemelést január 1-ig visszamenőleg – jelentette be Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár keddi tájékoztatóján. A béremelésből az alkalmazotti státuszban lévő egészségügyiek, szám szerint 16.520 orvos, 67.978 szakdolgozó és 1380 az ágazatban dolgozó vegyész, biológus, pszichológus és fizikus részesül, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati vagy egyházi tulajdonban lévő járó – vagy fekvőbeteg-ellátó intézményben dolgozik közvetlenül közreműködő szakemberként.
A mostani intézkedés nem érinti az alapellátásban dolgozókat, valamint a nem-állami, önkormányzati és egyházi fenntartású intézménynél, a vállalkozási, gazdasági társasági formában, továbbá alapítványnál, egyesületben egészségügyi tevékenységet végző személyeket.

Az érdekképviseletekkel folyó többhónapos egyeztetés eredményképpen az emeléseket differenciáltan, sávosan vezetik be. Ez azt jelenti, hogy pl. az ügyeleti díjazás nélkül 350 ezer forintos bruttó alapbér alatt kereső orvosok – az érintettek 80 százaléka ide tartozik – bruttó 65.823 Ft. pluszt kapnak havonta, míg azok az orvosok, akik efelett keresnek, 10. ezer forintonként 5000 forinttal kevesebb emelést kapnak, tehát pl. a 360.0000 bruttó alapbért kapó orvos 60.823 forinttal visz haza többet havonta.

Az az orvos, akik jelenleg 450.000 Ft-ot vagy annál többet kap bruttó alapbérként, az havonta 10.000 Ft-tal többet kap többet.

Az egyéb diplomások egységesen bruttó 31.435 Ft. emelést kapnak.

A mintegy 68.000 szakdolgozó számára teljesen új bértáblát dolgozott ki az államtitkárság, esetükben mind a képesítést, mind a szolgálati időt figyelembe vették, s eszerint 22.048 szakdolgozónak 20.000 Ft. feletti lesz a béremelése. A többieknek – 32.277 dolgozónak – 15-20.000 Ft. közötti.

Szócska Miklós hangsúlyozta: a béremelések az alapbérre vonatkoznak. Az ügyeleti díjaknál elfogadták az érdekképviseletek javaslatát, amely szerint ezeknek nem az új, hanem a 2012. I. 1-i alapbér lesz az alapja. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a bérrendezéshez jogszabály módosításra van szükség, amely várhatóan nyárra készül el, tehát az emelést majd akkor, a tervek szerint a törvénymódosítás július 1.-jei hatályba lépését követően visszamenőleg, egyösszegben kapják meg az egészségügyiek. Szócska Miklós kiemelte: a most bejelentett fizetésemelés nem egyszeri juttatás, hanem beépül az egészségügyi ágazati bértáblába, garantálva ezáltal az emelt összegű illetményt a jövőre nézve.

Az államtitkár elmondta azt is: összesen 30 milliárd 550 millió forint áll rendelkezésre a béremelésekre. Ebből 15 milliárd a népegészségügyi termékadóból, 15 milliárd 550 millió az ágazat hatékonyabb működésének köszönhető átcsoportosításokból. Szócska Miklós aláhúzta: két jelszót fogalmaztak meg a bérrendezésről folyó egyeztetések során. Az egyik, hogy „Mindent a bérekre!”, a másik, hogy „Senkit nem hagynak lenn!”. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a most bejelentett fizetésemelés, csak az első lépés, a következő körben azok is számíthatnak bérrendezésre, akik most kimaradtak.
Szócska Miklós reményét fejezte ki, hogy a most bejelentett intézkedéseket pozitívan fogadják az ágazat érdekképviseletei. Megjegyezte azt is, hogy szívesen kölcsönadja a rezidenseknek a szobájában lévő iratmegsemmisítőt, amellyel a letétbe helyezett orvosi felmondóleveleket lehet ezután bedarálni. Kiderült azt is, hogy az államtitkár a keddi sajtótájékoztatót követően tájékoztatja az érintett képviseleteket a konkrét intézkedésekről. Tőlük ezután várható reagálás.

A tájékoztatón részt vett Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Gíró-Szász András kormányszóvivő is. A miniszter azt hangsúlyozta, az ágazat bérrendezése sorsfordító kérdés, amellyel egy évtizedes tartozást kell kiegyenlíteni. Réthelyi Miklós szerint olyan kiszámítható életpályamodellt kell nyújtani az egészségügyben dolgozóknak, amelyben a béremelésen kívül olyan jól szervezett képzési rendszerre, és népegészségügyi programokra is számíthatnak az érintettek. A kormányszóvivő azt hangsúlyozta: nagyon nehéz gazdasági helyzetben is kezelni kell a humánerőforrás problémáit.

Weborvos

ÁSZ jelentés a háziorvosi praxisok működéséről 2011

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK,
JAVASLATOK

A hazai háziorvosi rendszer mai működését a romló feltételrendszer mellett stagnálás jellemzi.

A finanszírozási nehézségek, az elöregedő humán kapacitás és az emelkedő betöltetlen praxisszám az uniós átlaghoz való felzárkózás helyett az elért eredmények fenntarthatóságának kockázatát vetítik előre.

A háziorvosi ellátás támogatása az Egészségbiztosítási Alapból 20,5%-kal emelkedett a 2005-2010 közötti időszakban. A nominális változás 2005. évi árakon 8,3%-os értékvesztést jelentett változatlan szerkezetben.

Az orvosok több mint harmada 50-59 év közötti és további harmada 60 év feletti.

A háziorvosok több időt dolgoznak, mint amit az EU munkaidő direktíva megenged.

2005-2011 között uniós források is rendelkezésre álltak az alapellátás fejlesztésére 13,0 Mrd Ft-nyi összegben, ami felölelte a teljes alapellátást (háziorvosi, iskolaorvosi, fogorvosi praxisokra és védőnői szolgálatra). 2011. februárig ebből 4,6 Mrd Ft kifizetés történt.

A teljes finanszírozást tekintve a teljesítménydíj összegének aránya a 2005. évi 67, 4%-ról 2010-ben 61,6%-ra csökkent, ösztönző hatása nem érvényesült a felülről zárt háziorvosi kasszán belül. A teljesítménypont/ forintérték nominális értéke alig változott, reálértéke azonban 24%-kal csökkent.

A praxisok bevételeinek és kiadásainak ellenőrzését az OEP végezte. A szolgáltatók többsége nem tett eleget a finanszírozási bevételek és az ellátásra fordított kiadások elkülönítési kötelezettségének vagy a támogatás felhasználása nem a finanszírozott tevékenység érdekében történt. Ennek következményeként 2009. évben 24,1 millió Ft, 2010. I. félévben pedig 24,4 millió Ft visszavonását kezdeményezték.

Az ellátás teljesítményének eredményeit meghatározott mutatók alakulása alapján értékeltük. A 19 évesnél idősebb népesség országos átlaghoz viszonyított többlethalálozását, amely közel 20%-os különbséget mutat attól függően, hogy 1000 fő alatti, illetve 100 ezer fő feletti a település lakossága. (Természetesen a halálozásban mutatkozó különbség nem egyedül az egészségügy, ezen belül az alapellátás következménye, hanem szociális-gazdasági tényezők együttes hatása.)

A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk:
a nemzeti erőforrás miniszternek
1. Dolgoztasson ki szakmai programot, a háziorvosi ellátás szakmai, fejlesztési irányainak meghatározása érdekében, valamint alakítsa át, szabályozza újra a működtetési jogot.
2. Dolgoztasson ki intézkedési tervet a humánerőforrás szükséglet biztosítására és a munkaidő korlát betartásának ellenőrzésére.
3. Az Egészségbiztosítási Pénztár végezzen pénzügyi ellenőrzéseket a meghirdetett módszertan alapján.
4. Gondoskodjon a szakfelügyeleti ellenőrzésről.
5. Teremtse meg a minőségi munka indikátorrendszeren alapuló érdemi ösztönzését, valamint a további szakképesítések (szakvizsgák) finanszírozói elismerését.

MERRE TOVÁBB?

Az Országgyűlés március 7-én elfogadta az egészségügyi kamarákról szóló törvényt. Ismét kötelező a kamarai tagság a betegellátó orvosok számára is. Az előző kormány idején a Magyar Orvosi Kamara (MOK) erős ellenzéki pozíciót foglalt el, szervezte azt a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt, amely az ellenzék egészségpolitikai fóruma, „félkerek asztala” lett. Lényeges szerepe volt a koalíció végzetes megroggyanását okozó vizitdíjellenes népszavazásban is.

A Fidesz-kormány most – ígéretéhez híven – visszaállította a kötelező MOK-tagságot. Nem „politikai paraszolvenciáról” van szó. Hanem arról, hogy a kormány – helyesen – úgy gondolja, a kötelező MOK-tagság garantálja, hogy a betegeket szakmailag jól képzett, etikailag makulátlan orvosok gyógyítják. A MOK, a szakmai-etikai önkormányzat őrködik a „céh” tekintélyén. A törvény tehát nem az orvosok, hanem a társadalom érdekeit védi. Bár számos lényeges kérdésben véleményezési jogot ad a MOK-nak, az orvosok csalódottak. Hiányolják azokat a jogosítványokat, amelyek egzisztenciális helyzetük javulását garantálhatnák. Úgy érzik, hogy saját maguk kötelező regulálásáért („Magával kötve, mint a kéve”) kell tagdíjat fizetni. Nem ezt várták, hanem azt, hogy a MOK érdemi jogosítványokat kap majd érdekeik védelmére. Nem kapott.

Az orvosok érdekvédelmére pedig nagy szükség lenne, mert anyagi helyzetük – kéretik nem a nagy paraszolvencia-kaszálókra gondolni! – elég siralmas. A MOK az elmúlt években kiállt az orvosok helyzetének javításáért. Ez azt az illúziót keltette, hogy érdemben tehet is valamit érte. A baj „csak” az volt, hogy ehhez hatásos jogosítványai sohasem voltak. Most sincsenek.

A kamara történetében mindvégig tisztázatlan volt, mi a szerepe az orvosok szociális érdekeinek védelmében. Most, a Fidesz várva-várt kormányzása alatt kiábrándultság észlelhető. Az orvosok helyzete jottányit sem javult. A fiatal orvosok a lábukkal szavaznak, az idősebbek morognak vagy meghalnak.

A magyar orvos elvárásai nagyon egyszerűek: tisztességes munkából tisztességesen megélni. Jó, lelkiismeretes munkáért képzettségének és munkája értékének megfelelő jövedelmet kapni. Nem hálapénzből, és nem három állásból. Nem európai jövedelmet vár el, hanem az európai jövedelemarányoknak megfelelőt. Ez kifejezhető buszsofőrbérben, hamburgerárban és GDP-százalékban is. Mindegy. De nem a mai jövedelem-színvonalról álmodik.

A kamarai törvény „csak” a tisztességes munkát garantálja, mert a MOK rövidebb-hosszabb időre kizárhatja az etikátlan vagy nem kellően képzett orvost a betegellátásból. Ez rendben is van. De nem ad olyan jogosítványokat, amelyekkel a tisztességes jövedelem elérhető lenne (pl. alkupozíció a térítési díjak tárgyalásában). A törvény a MOK-nak nem adott érdekvédelmi jogosítványokat. Igaz, eddig sem volt neki, de sok orvosban élt az illúzió.

Jövedelmük javulását az orvosoknak maguknak kell kivívniuk. Kényelmesebb lenne a – kormány adta jogokkal felhatalmazott – MOK-ra testálni a feladatot, de az önkéntes szerveződés nem úszható meg. Mi legyen a formája? A közfinanszírozott gyógyításban dolgozó orvosok két nagy csoportra oszthatók: a kvázivállalkozó (háziorvos, házi gyerekorvos, fogorvos) és a közalkalmazott orvosokra. Eszerint különböznek érdekvédelmi eszközeik. Az alkalmazott orvos akár sztrájkolhat is. Ha szakszervezeti tag. De a „vállalkozó” háziorvos saját maga ellen sztrájkoljon? Neki más nyomásgyakorlási eszközei vannak: minden szabályt szigorúan betart. Vagy ellátja a beteget, de nem adminisztrál. Tagolt érdekek, tagolt érdekvédelem. Az alkalmazott orvosoknak erős szakszervezetre, a közvetlen OEP-finanszírozottnak kasszaorvosi szövetségre van szüksége. Miként Európában általában. A cseh kórházi orvosok szerződésbontását nem a kamara, hanem a szakszervezetük szervezi. És Németországban a vállalkozó orvosok Kasszaorvosi Szövetsége tárgyal a biztosítókkal a tarifákról. Persze együttműködik az orvosi kamarával. Hasonló szerveződések csírái nálunk is megvannak, de szárba szökkenésük várat magára.

Az illúziókkal le kell számolni. Bármennyire is nem így „szocializálódott” a hálapénzrendszerben dolgozó magyar orvos, önkéntes érdekvédelmi szervezetekre lesz szüksége. Másoktól együtt érző szavakon kívül segítségre nem számíthat. A MOK-tól sem. Ez világossá vált. De legyen világos a kormánynak is, hogy az orvosok zöme nem azért maradt MOK-tag, mert imád tag lenni. Hanem dacból, a kötelező tagságot felszámoló szoclib kormány iránti utálatból. De most ugyan miért szeretne egy érdemi jogosítványok nélküli, csupán regulázó MOK-nak tagja lenni? Ráadásul tagdíjadót is fizetni? A kormány könnyen maga ellen hangolhatja a zömmel „jobboldali” értékrendű orvosokat. Ha nincs erős jogosítvány, akkor a tagdíj legyen alacsony. Ha már az állam a kötelező orvostovábbképzés borsos költségeit nem állja, akkor legalább „leadott” közfeladatait finanszírozza.

Itt tartunk most. A kamarai törvénnyel válaszúthoz érkeztünk. Merre tovább, magyar orvos?

Szilvási István – Magyar Hírlap

2011.03.11.

VEZETÉSVÁLTÁS AZ ORVOSI KAMARÁNÁL

Még idén új elnöke lehet a Magyar Orvosi Kamarának, miután a kamarai törvény parlamentnek benyújtott javaslatából eltűnt az a mondat, amely lehetővé tenné a jelenlegi vezetés több tagjának – kivételes – harmadszori újraválasztását.

A módosított kamarai törvény vitájával kezdi meg tavaszi ülésszakát az Országgyűlés egészségügyi bizottsága február 14-én. A tanácskozást a rövidesen külföldi állomáshelyére utazó Mikola István immár utoljára vezeti elnökként. Utóda állítólag nem a bizottság tagjai közül kerül majd ki. Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága elnökének tavaly ajánlották fel az OECD Tanácsában a magyar delegációt vezető nagyköveti tisztséget. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet székhelye Párizsban van, s itt működik Magyarország OECD nagykövetsége is. Mikola Istvánt információnk szerint február 15-én hallgatja meg az Országgyűlés külügyi bizottsága, egy nappal korábban azonban még utoljára vezeti az egészségügyi bizottság ülését.
Lassan véget ér egy álom
A Magyar Orvosi Kamara csaknem teljes vezérkara kicserélődhet még ebben az évben, a parlamentnek benyújtott törvényjavaslat ugyanis nem teszi lehetővé harmadszori újraválasztásukat. A kamarai tisztségviselőket hagyományosan két ciklusra lehet megválasztani, emiatt nyolc év után új elnök áll a kamara élére. A jelenleg hatályos törvény is így rendelkezik, eszerint “Azonos tisztségre a kamarai tag legfeljebb két egymást követő alkalommal választható meg”.
A köztestület által nyáron elkészített törvénymódosító javaslat elhagyta volna ezt a pontot a törvényből. Az októberi államtitkársági változatban viszont újra szerepelt, ám olyan megfogalmazással, hogy annak alapján a 2003 óta elnöklő Éger István és minden vezetőtársa még két alkalommal újrajelölhető lett volna. Kivételt teremtettek ugyanis, “az adott tisztségre vonatkozóan az e törvény hatálybalépését követő első alkalommal történő megválasztástól kell számítani” – állt a javaslatban. Ám az államtitkársággal még nem ér véget a kodifikációs folyamat, a konkrét szövegtervezetet ugyanis a közigazgatási államtitkárságon fogalmazzák meg, majd az indítvány számos egyeztetési folyamaton megy keresztül a kormányon belül is. A parlament elé került változatból így tűnhetett el ez a sor, emiatt – ha így fogadja el a parlament – nemcsak Égert, hanem a kamara több tisztségviselőjét sem lehet a jelenlegi pozíciójában újrajelölni. A változtatás érinti például Gerle János alelnököt, Karlinger Kinga főtitkárt viszont nem, mert ő még csak első négyéves ciklusát tölti.
A törvény indoklásában az szerepel, hogy a kormány fontosnak tartja, hogy a 2006. évi törvény szerinti Magyar Orvosi Kamara és a másik két egészségügyi köztestület működése jogfolytonos legyen a kötelező tagság újbóli elfogadása után is. A szakmai szervezetek egyébként sem véletlenül korlátozzák az újraválaszthatóságot – a kórházszövetségben például csak három év jut az elnöknek –, mivel a túl hosszú periódus meggátolja a szervezeten belüli, egészséges értelemben vett karrierépítést. Ha például Éger akár 16 évig is első ember lehetne, akkor akár egy teljes generáció is kimaradhatna a vezetésből. Nem véletlen, hogy a kamara eddigi hat elnöke közül egy sem kezdhette meg harmadik ciklusát.
Elmaradt a görögtűz
Az elmúlt évek – meggondolatlan, és az orvoskar többségének érdekeivel szembe menő – egészségpolitikai döntéseinek megtorpedózásában, de legalábbis fékezésében jelentős szerepet vállaló Éger István egyébként is különös helyzetben érezheti magát. Pályafutása alatt összesen nem kapott annyi bírálatot a sajtótól, mint az elmúlt hetekben. S éppen akkor, amikor sikerként könyvelheti el, hogy az új kormány egyik első döntéseként jelentette be a kötelező kamarai tagság visszaállítását, amivel bizonyossá vált, hogy a kamara együtt marad. (Az elnök kivételes szervezőmunkájának köszönhetően, amikor 2007-ben megszűnt a kötelező tagság, Éger az önkéntes kamarában tudta tartani a tagok 80 százalékát.)
Nyáron tehát a kamara nekifogott az új törvényjavaslat kimunkálásának. Ám az akkori változat úgy módosította volna a Molnár-féle törvényt, hogy nem a szabaddemokrata miniszter idején elfogadott, hanem az 1994-es törvényt vette volna alapul, és ezért több száz módosítást hajtott volna végre a szövegen, hogy minél több ponton hasonlítson az eredeti szakmai rendszerváltó törvényhez. A parlament elé kerülő változatból viszont hiányzik az ilyen érzelmi-hagyományelvű megközelítés, ennek váza a 2006-os modernebb, sok helyen szikárabb törvényszöveg. Éger sokat tanult a 2006-os Molnár-féle törvény hatalomfelfogásából, az általa kimunkált tervezet sokkal több jogosítványt követelt magának, mint amivel a kamara valaha is rendelkezett.
Megbocsáthatatlan bűnök
A kormány számos ponton elfogadta a köztestület által kért módosításokat, de arra nem volt hajlandó, hogy egy második egészségügyi hatalmi centrumot hozzon létre. A kamara visszakapja a rendszerváltáskori jogosítványait, de annál többet nem. Az egészségügyi finanszírozási szerződéseknél a jövőben sem lesz vétójoga a kamarának, ahogy eddig sem volt soha.
Időközben azonban vállalkozó orvossá lett a tagság nagy része (Éger maga is az), és a kamarától nem pusztán az orvoskar tekintélyének növelését és a jogalkotással kapcsolatos véleményező-egyeztető munkát várja el, hanem azt is, hogy az egészségügy tulajdonosaival, tőkebefektetőivel és az egészségbiztosítóval szemben is képviselje érdekeiket.
A decemberben benyújtott törvényjavaslatból azonban bajos lenne kiolvasni, hogy mindez egy piacgazdasági körülmények között működő orvoskar szabályrendszerét foglalná össze, ezért azután benyújtásának gesztusértéke is jelentősen tompul. A tagság lágy kamara helyett betontestületet szeretne, s noha csak százas nagyságrendben sikerült aláírásokat gyűjteniük a kötelező kamarai tagság újbóli bevezetése ellen, Égernek észre kellett vennie, hogy belső front nyílt a kamarán belül, holott az évekig erős egységben működött.
A belső és a külső ütközetek is pénzről, finanszírozási ügyekről szólnak. Kívülről azért támadják Égert, mert a főállású elnök évek óta nem hajlandó nyilvánosságra hozni mekkora a keresete, így immáron ügyészségi vizsgálat is folyik ellene. Az egykor nyílt, egyszerű, szókimondó kommunikációjával tábort gyűjtő Éger most hibát hibára halmoz. Előbb hallgatott, majd a Magyar Hírlapnak nem egy számot mondott, hanem azt: a mindenkori minimálbér tizenhétszeresében állapították meg a járandóságát még 2003-ban, amikor munkaszerződést kötött a kamarával, s ezzel ő lett a testület első főállású elnöke. Vagyis januártól bruttó 1,3 millió forintot keres, nagyjából annyit, mint egy nagyobb fővárosi kórház igazgatója.
Ez aligha verhette volna ki önmagában a biztosítékot, még akkor sem, ha a főállásúságot úgy kell érteni, hogy továbbra is ő Pereszteg község háziorvosa, bár rendelni csak hétfőn szokott. Az már inkább, hogy a 2006-ban egységbe tömörült és mögé álló tagság egy részével is összetűzésbe került az elmúlt években. Időközben sokan szabadultak volna a kamarai tagság nyűgétől, s azt remélték, ha nem fizetik a tagdíjat, majd kizárják őket. Az elnök azonban másként értelmezte az ezzel kapcsolatos szabályt, és behajtatta rajtuk az elmaradt tagdíjakat.
Az anyagiasság bélyegét ekkor még lekapargathatta volna magáról, ám megint csak rossz fényt vetett rá, hogy kifogásolta, hogy az új javaslat maximálta volna az elnök bérét, vagyis nem lehetne több, mint a kormánytisztviselőkre vonatkozó bértábla alapján megállapítható legmagasabb összeg.
Újabb pénzügyi pofon, hogy nem a kamara, hanem az államtitkárság javasolta a kamarai tagdíj csökkentését az eredetileg tervezetthez képest. A behajtások miatt erre ugyancsak érzékeny tagság úgy észlelhette, hogy Éger állhat a magas összegek mögött, pedig csak átemelték a korábbi tételeket az új javaslatba is.
Az egyetlen remény
Persze ez Égert személyében vélhetően csak néhány hónapig érinti, a decemberig megtartandó választáson ugyanis előre borítékolhatóan nem indulhat majd. Hacsak nem fogadják el a karácsony előtt beterjesztett törvényjavaslathoz érkező egyetlen módosító indítványt, Gyenes Gézáét, aki egy személyben a Jobbik képviselője és a MOK országos ügyviteli vezetője. Az ügyvezető, aki korábban a kamara főtitkára is volt, visszatenné a javaslatba az Égeréknek kedvező kivételt.
De vajon jogos-e, hogy Éger István és a kamara eddigi vezetői újra jelöltethessék magukat? Gyenes Géza szerint igen, mert az új szabályozás miatt Égerék és a többi érintett tisztségviselő hátrányt szenvedne. Égert utoljára 2007-ben választották meg elnöknek, vagyis éppen kitölti a négy éves ciklusát, a régi törvény alapján sem lehetne újraválasztani.
A kamarának van ideje végiggondolni, mit szeretne elérni a következő hónapokban. Június és szeptember között kell ugyanis megtartani az első új összetételű küldöttgyűlést és elfogadni az új kamarai alapszabályt. Az új tisztségviselőket pedig december 31-ig kell megválasztani; mindennek levezénylése a jelenlegi elnök feladata lesz.
Persze az is lehet, hogy a mostani vezetés ügyesen lobbizik, és sikerül elfogadtatnia Gyenes Géza javaslatát. Ám még ez sem biztosítaná automatikusan Éger újraválasztását, s ebben jelentős szerepe lehet annak is, hogy bár az orvoskar “plebejus” vonala emelte őt pajzsára, elnökké választása után eltávolodott tőlük.

2011. február 10.

Medicalonline É.A. – H.J.

VICC IS LEHETNE, HA NEM LENNE IGAZ

Egy utazó eltéved a hőlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok.

A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van.

- Maga biztosan mérnök – mondja a hőlégballonos férfi.

- Az vagyok – feleli a nő – Honnan tudta?

A hőlégballonos férfi így válaszol:
- Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott  információkkal, és az a helyzet,hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban.

A nő erre így vélekedik:
- Maga pedig szerintem politikus.

- Igen, – bólint a hőlégballonos férfi egyetértően – de ezt honnan tudta?

A nő azt feleli:
- Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart.
Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta.
Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit.
Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla!

BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

KÖZÖS NYILATKOZAT

“Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Az elmúlt napokban megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a 2011. évi  költségvetés tervezete nagymértékű, akár 100 milliárd Ft nagyságrendű forráskivonást tartalmaz az egészségügyi előirányzatból. E tény ellentmond a Kormányprogram „megmentjük az egészségügyet!” jelszavának.
Az egészségügy összeomlása eddig is azoknak az  orvosoknak, szak,- és egyéb dolgozóknak köszönhetően volt elkerülhető, akik az alapvető működési feltételek hiányában is helytálltak.
További forráskivonás megvalósulása az egészségügyi ellátórendszer működésének végét jelentheti.
Az e nyilatkozatot aláíró szervezetek felelősségtudatuk birtokában követelik a kivonás elvetését, az egészségügy forrásainak megfelelő növelését.
A működés anyagi feltételeinek biztosítása az Önök, országgyűlési képviselők feladata.
Ne adják beleegyezésüket az egészségügy ellehetetlenítéséhez!”

2010. 10. 20.

Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (FAKOOSZ)
Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE)
Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesülete (HCSME)
Kasszaorvosi Szervezet  (KSZ)
Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért
Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ)

Egyszerűbben fogalmazva:

NE MENTSÉK MEG AZ EGÉSZSÉGÜGYET, MERT AZT MI, BENNE DOLGOZÓK MÁR MEGTETTÜK AZ ELMÚLT ÉVEKBEN!

ADJANAK PÉNZT A GYÓGYÍTÁSRA!!!!!!!!!!!

Képmutató egészségügy

A parlamenti választások elmúltával megkezdődött a szétlopott, nyakig eladósodott ország bajainak, köztük az egészségügy elnyomorodásának számbavétele. A miniszterelnök elvárása, „az egészségügy megmentése” sürgető és nehéz feladat.
Mostanság két örökzöld téma uralta a betegellátással foglalkozó médiát. A kórházadósság és (már megint) a hálapénz. Mindkettő tünet. Egy tőről fakad: a betegellátás súlyos alulfinanszírozottságából. De ha a bajok gyökere azonos, ugyanaz a megoldásuk is. Kettőt egy csapásra!

Hat százalék – a különbség

Minthogy a betegellátásra nem jut annyi pénz, amennyibe a jelenleg elvárt és teljesített szolgáltatás kerül, az eladósodás törvényszerű. Ha valaki többet költ, mint a bevétele, az eladósodik. Ma már mindenki tudja, ki is mondja (főleg, ha ellenzékbe került), hogy a betegellátás a jelenlegi formájában finanszírozhatatlan. A megroppanás tünetei – az eladósodás, az orvos- és ápolószemélyzet elvándorlása, a várólisták és a betegellátás színvonalának romlása – megoldásra várnak.
Két megoldás lehetséges: vagy több pénzt kell tenni a rendszerbe, vagy csökkenteni kell a betegellátás szolgáltatásait. Pénz nincs. Marad a második, ami egyébként régóta esedékes. De a gazdasági válság elodázhatatlanná tette. Mert el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy különböző manőverekkel elegendő pénz teremthető a „mindenkinek minden jár” betegellátáshoz. Persze hogy kell a „struktúraátalakítás”, a „pazarlás” csökkentése, a „racionális betegutak”, a korrupció csökkentése stb. De az alapvető tény az tény marad: Magyarországon egy lakos ellátására a nyugat-európai országok lakosaira fordított pénzmennyiség harmada–ötöde jut. Nálunk a mi GDP-nk négy százalékát, ott az ő GDP-jük tíz százalékát költik betegellátásra.
Tehát korlátozni kell a társadalombiztosítás nyújtotta „szolgáltatási csomagot”. Sajnos. Nem könnyű. Fáradságos szakmai munka. És politikai bátorság kell hozzá.

„Csinálj vele, amit akarsz…”

Mielőtt bárki elborzadna, elárulom, hogy a közpénzekből nyújtott betegellátás mindenütt a világban korlátozott. Az orvostudomány rohamos fejlődése ugyanis ontja a korszerű – de drága – diagnosztikai és terápiás lehetőségeket. Ma nem elég egy fonendoszkóp meg a köpülyözés. Ráadásul a lakosság a fejlett országokban és nálunk is elöregszik. A korszerű medicina – ha mindenkinek mindent nyújtani akarnánk – megfizethetetlen. Mindenütt.
Mielőtt bárki nemzetirtónak nevezne, elárulom, hogy a betegellátás szintje nálunk is korlátozott. Szakmai szabályok alapján. Például nem minden gyógyszert támogat az OEP (a gazdasági lehetőségekhez képest még így is túl sokat). Minthogy a pénz még így is kevés, az OEP egy drasztikus – teljesen szakmaiatlan – korlátozást is alkalmaz, a teljesítményvolumen-korlátot (tvk). „Nesze neked, ennyi pénzt kapsz, csinálj vele, amit akarsz.” Ezért ma esetleges, hogy melyik betegnek milyen ellátás jut. A tvk súlyosan sérti a szolidaritás elvét. Minthogy papíron mindenkinek minden jár, vannak, akiknek – ilyen-olyan okokból – több jut a közös tortából. Másnak meg kevesebb.

Több pénz, jobb egészség?

Az ellátási csomag korlátozásával biztosítható a szolidaritás elvének érvényesülése. Hogy mindenkinek a szükségletei arányában jusson. Egyformán. Ez az igazi szolidaritás! Minthogy – óh, mily’ sajnálatos – nem jut mindenkinek minden, meg kell szabni, hogy mi az, ami mindenkinek jut. A rendszer ki van találva. Át kell venni valamelyik nyugat-európai ország rendszerét. Lehet válogatni. Mindenütt deklarálva vannak a világos szabályok. A szolgáltatási csomag tartalmát persze a rendelkezésre álló közpénz mennyisége szabja meg. Ez azt is jelenti, hogy egy gazdagabb országban többet ér egy lakos egészsége. Ez fájdalmas ugyan, de így van.
Társadalmi megegyezés (hú, de régen beszélünk erről!) kell arról, hogy mennyi közpénz (járulék, adó) jut a szolidaritás elvén nyugvó betegellátásra. Mindenkinek – betegségétől függő mértékben – ugyanannyi. Ez is szolidaritás.
Mindebből következik, hogy azokért a diagnosztikai és terápiás eljárásokért, amelyek nem férnek bele a társadalombiztosítás szolgáltatási csomagjába, fizetni kell. Vagy „zsebből” (nem a szolidaritást romboló hálapénzre gondolok!) vagy kiegészítő biztosításon keresztül. Vagy a teljes költségét, vagy egy részét. Ez a társ-finanszírozás (a co-payment). Sok országban a szolgáltatás igénybevételéhez „belépődíjat” is kell fizetni. Ez a vizitdíj („Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”), amely a 27 európai uniós ország közül 18-ban létezik. Olyan országokban is, amelyek lakosonként ötször annyi pénzt költenek betegellátásra, mint mi. Igaz, hogy ott a lakosoknak is több pénzük van.
Mielőtt bárki szentségtöréssel vádolna, elárulom, hogy a magyar betegek is rendszeresen fizetnek co-paymentet. Nem is keveset. Például ha gyógyszert váltanak ki a patikában. A hálapénz is co-payment. Magyar módra.

Majd „mindent” ingyen…

A biztosítási csomag korlátozása azt is jelenti, hogy a közpénzből fenntartott betegellátásban szabályozott betegutakra is szükség van. Ha valaki „választott orvost” akar, akkor annak azért fizetnie kell. Miként a – főleg az ügyeleti rendszerben gyakori – felesleges igénybevételért is. A sokadik labor- vagy CT-vizsgálatért is. Nem paraszolvenciát, hanem legális pénzt. Direkt módon vagy kiegészítő biztosítás keretében. Ezekből a pénzekből nemcsak az orvosnak, hanem a kórháznak is jut. Fűtésszámlára, fejlesztésre, a szakdolgozók bérezésére.
Hogy nyugdíjas- és szegényellenes vagyok, cáfolom: aki nem tud fizetni, mert szegény (de nem az adócsaló, minimálbéres vagy feketemunkás!), ahelyett az államnak kell fizetnie. És az idős nyugdíjasok helyett is, akiknek a szocializmusban az állam – csekély munkabérük ellenében – azt ígérte, hogy majd „mindent” megkapnak ingyen.
A szolgáltatási alapcsomag korlátozásával enyhülhet a kórházak eladósodása. Mert a kiegészítő biztosítások révén kapott pénzek kiegészítik a szegényes OEP-bevételt.

Politikai bátorság kell

Mi a gyógyír a másik tünetre, a hálapénzre? Ugyanaz, ami az eladósodásra. A kiegészítő biztosítások rendszere és a co-payment. A közpénzek csekélysége miatt az orvosok-ápolók fizetése ma szégyenteljesen alacsony. Egy kezdő orvos nettó fizetése fele–harmada egy kezdő bíróénak vagy közgazdászénak. Egy ápolónő munkája felét sem éri egy banki középszintű dolgozónak. Képmutató rendszert örököltünk, az orvos jövedelmébe beleszámítják a „hálapénzt”. Reméljük, hogy a kormány emeli a közszolgáltatók munkabérét. De az európai bérarányokhoz (nem a bérszínvonalhoz!) két–háromszoros jövedelemre lenne szükség. Van-e ennyi közpénz? Sajnos nincs. Jó ideig nem is lesz. A kiegészítő biztosítások rendszere és a co-payment révén juthatnak az egészségügyi munkavállalók többletjövedelemhez. Legálisan. Etikusan.
Az európai rendszerek átvételé­hez „csak” politikai bátorság kell. Az óriási politikai bizalmat bíró kormány „most vagy soha” van abban a helyzetben, hogy a betegellátás – politikai kockázattal járó – átalakításába belevágjon. Ha az önkormányzati választások után sem fog hozzá a finanszírozás átalakításához, akkor folytatódik az egészségügyi rendszer elnyomorodása, a kórházak újratermelődő eladósodása és a hálapénzrendszer.
Itt az idő!

Szilvási István
Magyar Hírlap – Vélemény 2010.09.23.

Hozzászólás a fórumban

Lecke a vadludaktól

Következő oldal »