A CÉG CÉGE – BM közeli Omninvest

A rendszerváltozás előtti Belügyminisztériumból ismerhetik egymást az Omninvest jelenlegi vezetői, többen ugyanis a kémelhárításnál dolgoztak, és 1990 utáni belügyes munkatársuk is akad. Németh Zsolt, az Omninvest szóvivője a Horn-kormány idején a Belügyminisztérium nemzetközi főosztályán dolgozott. Középiskolás korukban Vajó Péter – korábbi Omninvest-társtulajdonos ügyvezető – KISZ-beli helyettese Draskovits Tibor volt. A céget az állami üzletbe a Horn-kormány idején Kökény Mihály egészségügyi miniszter vezette be. Az általa vezetett parlamenti egészségügyi bizottság nemrég oltóanyagügyben zárt ülést tartott, s a jegyzőkönyvet nyomban titkosították.

Szívességet készül kérni a magyar nemzetbiztonsági szervezet a ciprusitól. Legalábbis erre utalt Juhász Gábor titkosszolgálati miniszter a múlt héten, amikor azt ígérte, kísérletet tesznek arra, hogy kiderítsék, kik a larnacai Sumpter Ltd. tulajdonosai, vagyis kik állnak az oltóanyaggyártó Omninvest Kft. hátterében. Lapzártánkig nem jártak eredménnyel. Lehet, hogy Juhász könynyebben jutna információhoz, ha kollégáját, Draskovics Tibor távozó rendészeti minisztert faggatná, a cégvezetők közül ugyanis feltűnően sokan dolgoztak korábban a Belügyminisztériumban (BM).
A rendszerváltozás előtt a BM-hez tartozó állambiztonsági szolgálat szupertitkos szekciója volt a Varsói Szerződés tagállamainak ügynökeit figyelő részleg. Nem illett beismerni, de oda-vissza dolgoztak egymás államaira a szövetségesek – emlékezett egy, a HVG-től neve elhallgatását kérő, a korabeli eseményeket jól ismerő forrás. A magyaroknak főképp a keletnémet Stasival gyűlt meg a bajuk (ügynökeik a turistákat, majd a nyolcvanas évek végén Magyarországra menekült és az NSZK-ba tartó honfitársaikat figyelték), illetve a térségben hagyományosan aktív románokkal.
Ezt a BM-es csapatot erősítette egykor az a társaság, amely az oroszlánrészét adta az 1991-ben létrejött Securintell Biztonsági Szolgáltató Kft.-nek – erősítették meg a HVG-nek egybehangzóan a Cég ügyeit ismerő források. Az alapítók között volt Kaizinger Zoltán, az oltóanyaggyártó 2004-ben elhunyt felügyelőbizottsági tagja. Őróla azt írta a Heti Válasz internetes kiadása, hogy egykor az ELTE Budaörsi úti kollégiumában volt nevelőtanár, és ő szervezte be 1988-ban Szeszák Zsoltot, hogy lépjen be az alakuló Fideszbe és bomlasszon. Egy évvel később fektetett a biztonsági cégbe Zimonyi Ferenc, az Omninvest jelenlegi ügyvezetője, majd a kilencvenes évek közepén Vajó Péter korábbi Omninvest-társtulajdonos ügyvezető.
A securintellesek mégsem a BM-ben határozták el a cégalapítást, hanem a rendszerváltozás utáni közös munkahelyükön, a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézetben (ZÁVKI), a kincstár jogelődjénél, amely akkor főképp az egykori Munkásőrség nem hadiipari vagyonát, illetve a kivonuló szovjet csapatok ingatlanait kezelte. Ott vezette a jogi osztályt Ilcsik Sándor, a BM korábbi miniszterhelyettese, aki a Securintell alapítói között is felbukkan, s 1993-ig a kft tagja volt. Akárcsak Dósa István, az akkor már feloszlatott Munkásőrség országos parancsnokának pénzügyi helyettese (egyébként a Magyar Gárda volt parancsnokának édesapja). A biztonsági cég próbálkozott a piacon is. Egy időben kapcsolatban állt olyan egészségügyi cégekkel is, mint a Medicor, illetve az akkor Milan Panics volt jugoszláv kormányfő érdekeltségében álló tiszavasvári Alkaloida. A kft jelenleg is működik, Kaizinger elhunytát követően özvegyéé és a gyermekeié lett a tavaly 311 millió forint árbevétel mellett 218 ezer forint eredményt elért, hét megyeszékhelyen regionális igazgatóságot működtető biztonsági cég.
A HVG információi szerint belügyes volt a vállalat szóvivője, Németh Zsolt is; a Horn-kormány idején a minisztérium nemzetközi főosztályán dolgozott. Ő annyit mondott a HVG-nek, hogy korábban volt „köztisztviselő is”, de az egészségpiacon terjedő hírekkel ellentétben a „Cégnél” sohasem foglalkoztatták.
Ami a Sumpter tényleges tulajdonosait illeti, a larnacai társaság mögött formailag álló AJK Groupot vezető Marios Vardas egymondatos válaszában a ciprusi cégnyilvántartást ajánlotta a HVG figyelmébe. Félő, hogy Juhász miniszternek is hasonló semmitmondó válasszal kell majd beérnie. Az Európai Tanács irányelve – alapvetően adócsalásgyanú esetén – kötelezi ugyan a tagállamokat az információ kiadására, kivéve, ha ez ellentmond az adott ország „közigazgatási gyakorlatának”.
A titokminiszter alighanem a kameráknak beszélt, hiszen a politikusok eddig inkább a titkok őrzésére esküdtek fel az Omninvest kapcsán. A céget az állami üzletbe a Horn-kormány idején Kökény Mihály egészségügyi miniszter vezette be. Az általa vezetett parlamenti egészségügyi bizottság nemrég oltóanyagügyben zárt ülést tartott, s a jegyzőkönyvet nyomban titkosították. Amúgy kormánymegrendelést az Omninvest 1996–2002 között közbeszerzésen nyert ugyan, de a versenykiírásokat nem hirdették meg a Közbeszerzési Értesítőben, aminek okát nem árulták el a HVG-nek az Egészségügyi Minisztériumban. Ahogyan azt sem, igaz-e, hogy a teljes akkori dokumentáció államtitok. Elküldtek viszont olyan megállapodásokat, amelyeket az Orbán-kormány idején kötöttek az Omninvesttel – Demeter Ervin fideszes országgyűlési képviselő múlt heti nyilatkozata szerint a Fidesz-kormány nem szerződött az oltóanyaggyárral –, és kiderült, 2002 óta a kormányok már pályázaton kívül bízták meg az Omninvestet.
„Engem csak az igazság és a törvényesség érdekel Omninvest-ügyben” – reagált a pártja vakcinakapcsolatait firtató kérdésre a HVG-nek Pesti Imre, a Fidesz szakpolitikusa, lehetséges miniszterjelöltje, aki a napokban jelentette ki, hogy tudomása szerint Draskovics az Omninvest-ügybe bukott bele. Tény, az exminiszter középiskolás korában Vajó KISZ-beli helyettese volt, de állítása szerint azóta nem tartják a kapcsolatot, Pestit viszont – mint állította – ennek az ellenkezőjéről informálták. A Vajóékkal régóta együtt mozgó Endrei Károly, 2002-es fideszes önkormányzati képviselőjelölt, a párt nőtagozata alelnökének férje, parlamenti szakértő azt közölte a HVG-vel, hogy az Omninvest-termékeket a határon túli magyarok között ingyenesen terjesztő, általa elnökölt Nemzetközi Egészséghálózat Alapítvány (HVG, 2009. december 5.) kuratóriumából már februárban kilépett Rácz Jenő, a Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere, csak a változás még nem látszik a bírósági nyilvántartásban.
HVG – RÁDI ANTÓNIA

Karácsony 2009

H1N1

Egymásnak ellentmondó hírek és információk terjednek az utóbbi hetekben az új influenzavírus okozta megbetegedések kapcsán. Miközben az Egészségügyi Világszervezet aggódva figyeli a járvány nem várt sebességű terjedését, a hazai illetékesek elnapolták a Nemzeti Pandémiás Terv áttekintését.
A tervekkel ellentétben a Kormány júliusi utolsó ülésén nem tárgyalt a csaknem négy éve változatlan Nemzeti Pandémiás Terv esetleges átalakításáról. A hazai illetékesek rendre azt nyilatkozzák, hogy az ország „felkészült a vírus fogadására”, októberben megkezdhetik a lakosság oltását, addig pedig sem különleges óvintézkedésre, sem a kabinet beavatkozására nincs szükség. A magyar döntéshozókkal ellentétben az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO) aggódva figyelik az új influenza terjedését, amely a korábbiaknál gyorsabban és agresszívebben támad. Egyre több nemzetközi szakember arra figyelmeztet: a világjárvány nem várja meg az oltóanyag megjelenését, így elkerülhetetlen a vakcina mellett más alternatív védekezési módok tömeges alkalmazása.
A H1N1 vírus kapcsán nemcsak a laikusok, de a szakemberek körében is nagy a bizonytalanság. A Medipressnek nyilatkozó háziorvosok a tájékoztatás hiányosságaira panaszkodnak, és azt mondják, hivatalosan senki nem közölte velük, mi a teendőjük most és miként készüljenek a járványra. Beszámoltak arról is, hogy az utóbbi hetekben ugrásszerűen nőtt a forgalmuk. A megfelelő kommunikáció hiányával magyarázzák, hogy gyakran egy könnyű nyári náthával is a segítségüket kérik a H1N1-től tartó betegek.
Az antivirális szerek központi állományának államtitokká való minősítése is erősíti a lakosságban a „csodaszer” mielőbbi beszerzésének igényét – állítják a háziorvosok. Ezt tovább erősíti a szakpolitikusok több hete dúló vitája a raktárkészletre vonatkozó adatok közzététele kapcsán.
A doktorok azt is sérelmezik, hogy a tisztiorvosi szolgálattól érkezett körlevél mind stílusát, mind tartalmát tekintve inkább a laikusoknak szól, semmint a járvány „kapuőreként” is titulált háziorvosoknak. Példaként említették a dokumentum azon részét, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy „köhögés, tüsszentés esetén a betegek orra, szája legyen letakarva egyszer használatos zsebkendővel…”
Az Egészségügyi Minisztériumot és az ÁNTSZ-t is megkérdeztük a stratégiai antivirális szer mennyiségét és a háziorvosok teendőit illetően, ám érdeklődésünket egy rövid közlemény kiadásával elhárították. Eszerint a központi depókban tárolt, a Roche gyógyszercég által gyártott készítmény hatékonysága nem aggályos, hiszen a gyógyszerrel szembeni rezisztencia eddig a világ négy különböző országában, négy különböző esetben fordult csupán elő. Arról, hogy vajon a lakosság hány százalékának elegendő antivirális készítmény áll rendelkezésre, nem adtak választ. Azt sem árulták el, hogy a nemzetközi ajánlásokkal ellentétben miért nem egészítik ki a gyógyszerkészletet  a másik rendelkezésre álló, eddig teljesen hatásosnak bizonyuló orvossággal, a GSK cég termékével.

A doktorok teendőivel összefüggésben azt írják, hogy a veszélyeztetett emberek oltását éppen az orvosi vizsgálat szükségessége miatt nem szabad elvinni a háziorvosoktól. Számítani lehet arra, hogy a kampányoltás időszakában (várhatóan október elejétől) a háziorvosoknál a sürgősségi feladatok kerülnek előtérbe.  Azt azonban továbbra sem tudni, hogy vajon a nem rizikócsoportba tartozók esetében térítésmentes lesz-e az oltás beadása, és ha igen, az orvosok milyen plusztámogatásra számíthatnak a pluszmunkáért. Az is bizonytalan, hogy a praxisok általános ellátása mellett a doktorok hogyan tudnak eleget tenni a tömeges oltási igényeknek, amely – becslések szerint – legalább 25-30 százalékkal növeli majd a betegforgalmat.
A Medipress által megkérdezett háziorvosok közül többen azt mondják, csak nyilatkozat ellenében adják be az oltást, amelynek hatásosságáról és veszélytelen mivoltáról egyelőre nincs megbízható információ. Az óvatosságukat azzal indokolják a doktorok, hogy a korábban jelzettel ellentétben nem hat, csupán egy hónapot szánnak a H1N1 vakcina embereken történő tesztelésére. Ez az idő viszont a szakemberek szerint nem elegendő arra, hogy teljességgel feltérképezhessék az oltóanyag esetleges mellékhatásait

Medipress

Hozzászólás a fórumban>>

ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK JELENTÉSE AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL

Az ÁSZ 2006-2008 között vizsgálta a kiszervezéseket. Ezalatt a vállalkozások részesedése a fekvőbeteg-szakellátásokra fordított kiadások között tízszeresére emelkedett, a 2006. évi 3,4 millárd forintról 2008-ra 34,7 millirád forintra, amely a közfinanszírozott kórházi ellátások kiadásainak 8,4%-a. Ugyanakkor nincs az ágazatnak a magántőke és magánvállalkozások lehetséges méretét, szerepét, szakmai területeit meghatározó stratégiája – állapítja meg a számvevőszék.
Az egészségügyi kormányzat kapkodását jelzi, hogy a számvevők által vizsgált 3 évben 3 kormányzati program alakította az egészségügy intézményrendszerét, amelyek “mindegyike az átalakítások hatékony eszközének tekintették a piaci mechanizmusok, a magántőke fokozott alkalmazását annak ellenére, hogy előzetesen nem gondoskodtak a kórházi kiszervezések törvényi szintű szabályozásáról”.

A pénz egyre kevesebb
A helyhatóságok sokszor valószínűleg kényszermegoldásként alkalmazták a kiszervezéseket, hiszen az elmúlt években folyamatosan csökkent az ágazatra jutó állami forrás összege. A fekvőbeteg ellátások Egészségbiztosítási Alapból származó GDP arányos kiadása a 2006. évi 1,8 százalékról 2008-ra 1,6 százalékra csökkent, nominálisan 410,6 milliárd forintról 435,3 milliárd forintra emelkedett, reálértéke csökkent.

A kórházi menedzsment, illetve a tulajdonos önkormányzatok “a finanszírozási-működtetési nehézségek fokozódására a magánvállalkozások, a magántőke egyre növekvő bevonásával reagált”, így növelték egyes kórházi-háttértevékenységek kiszervezését, az orvosok közreműködői szerződéssel való foglalkoztatását, illetve a teljes kórház-üzem magánműködtetésbe adását. Helyszíni ellenőrzést 22 kórházban végeztek a számvevők. Megállapították, hogy a működtetők szerződésben vállalt kötelezettségeiket – a működés stabilitása, a megvalósított beruházások és az ellátás minőségének javulása terén – csak részben valósították meg. A működtető társaságok valós pénzügyi helyzetének, stabilitásának megítélése átláthatatlanabbá, bonyolultabbá vált, amely az üzemeltetés kockázatát növeli. Az önkormányzatok nem kérik számon a működtetőtől az ellátás szakmai színvonalát.

Kórházak a mátrixban
A működtetők a problémák egy részét tipizálható eszközökkel kezelték, pl. a kórházi osztályszerkezetet a rugalmasabb, hatékonyabb mátrix szervezettel váltották fel, amelynek következtében csökkenteni tudták a kiadások legnagyobb részét kitevő bérköltséget. Az orvosokat jellemzően közreműködői (vállalkozási) szerződéssel foglalkoztatták. “Az amortizáció finanszírozatlanságából fakadó hiányt a magánműködtetésbe adással járó hatékonyabb gazdálkodás sem tudta megszüntetni” - olvasható a jelentésben. A magántőke-bevonással végrehajtott beruházások a megtérülést a magasabb színvonalú és széleskörű fizetős egészségügyi szolgáltatások térítési díj bevételére alapozták. Az ellenőrzés során megállapították, hogy nincs meghatározva részletesen, pontosan a fekvőbeteg ellátáshoz kapcsolódó kényelmi szolgáltatások köre, minősége. A kórházműködtetés koncentrálódása tapasztalható, kórházhálózatok működési kereteit, feltételeit, lehetséges méreteit nem szabályozza jogszabály.

Én kis mosodám
Az orvosok foglalkoztatásában a vizsgált kórházaknál a vállalkozói szerződéses foglalkozatás 48 százalékkal emelkedett létszámban, és duplájára nőtt az ellátott havi óraszám tekintetében. A háttértevékenységek (mosás, takarítás, őrzés-védés, energetika, élelmezés) kiszervezését a fenntartók és az intézmény forráshiánya miatti tőkebevonás szükségessége, a költséghatékonyabb feladatellátás, a kórházi menedzsment tehermentesítése, a létszámhiány indokolta.Legnagyobb arányban a mosást szervezték ki a kórházak (58%), az őrzés-védelmet és a takarítást a válaszadók 40-50%-a szervezte ki, míg az energiaellátást 30%-uk, a betegélelmezést 22%-uk. A háttérszolgáltatók területén is koncentrálódás tapasztalható. Az ÁSZ ezért azt javasolja a Kormánynak, hogy “dolgozza ki és készítse elő a fekvőbeteg ellátás törvényi szintű szabályozását, amelyben egyértelműen meghatározza a magánszektor szerepvállalását a szektorsemlegesség figyelembevételével”. Emellett fontos lenne az egészségbiztosítási alapcsomag “pontos és szakmai protokollok szerinti részletes tartalmának kidolgozása”, valamint a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók által nyújtott kényelmi szolgáltatások körének meghatározása.

Hírszerző

Hozzászólás a fórumban>>

Trianon magyarja szép

A Monarchiával örökre eltűnt a történelmi Magyarország, amelynek megszűntét az utódállamok államalkotó népei még most is “kegyelmi pillanatként” élik meg. Egyetlen nemzeti céljuk ma és a jövőben is az 1918 utáni állag megóvása. A bukásnak sok előzménye volt: Ausztria – mint tréfásan mondogatták –, nem is volt egyéb, mint egy uralkodás. Csakhogy ebben az uralkodásban “a németek és magyarok legnagyobb bűne az – vetette papírra még 1848-ról, a szlávok ellenforradalmi szerepéről Friedrich Engels –, hogy tizenkétmillió szlávot megakadályoztak abban, hogy törökké legyen!” Hetven évvel később, “a nemzetek forradalma” benesi ideológiájában is egyértelmű a szlávok faji ellenérzése. “A németek és a zsidók elleni gyűlölet, a magyarok teljes kitörlésének terve a világból stb. – ez is benne volt 1918 (…) légkörében, s erről nem kéne megfeledkeznünk” – olvashatjuk Rudolf Kucera nemrég magyarul is megjelent könyvében. Az 1868-as magyar nemzetiségi törvény után a magyarok “kitörlésének” meghirdetése abszurdnak tűnne, ha Eduard Benes nem látta, láttatta volna a Monarchiát s annak magyar felét “a reakciós, arisztokrata-bürokratikus rendőrállam prototípusának”. (Pedig olyanról, mint a ’68-as “törvényi rendelkezésről – Kucera szavaival – a 20. századi totalitárius rendszerekben élő nemzetek csak álmodhattak, mivel ez (…) ténylegesen lehetőséget nyújt(ott) a nemzetiségeknek, hogy a művelődés, a tudomány, a művészet stb. terén szabadon tevékenykedjenek”.)

Az első magyar népköztársaságot meghirdető Károlyi Mihályék “annyira gyűlölték a történelmi Magyarországot, hogy jó barátokat láttak a hiénákban is, amelyek Szent István birodalmának sírja körül üvöltöztek.” (Herczeg Ferencnek ez a megállapítása elsősorban a csehek kegyeit s pénzét kereső jó tollú októbrista emigrációra vonatkozik.) Ha el is tekintünk a nagy összeomlás eme intellektuális haszonélvezőitől s magyarellenes propagandájuktól – amelyet mai liberális írástudóink gépies egyhangúsággal folytatnak –, meglepő, hogy a megcsonkított Magyarország életképes maradt. Sorsszerűség volt abban, hogy Bethlen István gróf hosszú miniszterelnöksége alatt a trianoni béke revízióját és a gazdaság állami védelmét tette a kormánypolitika sarkkövévé. Nemzetközi kölcsönnel új, aranyalapú pénzt vezetett be, s 1924-re az állami költségvetés addigi akut hiányát teljesen felszámolta. A protekcionizmussal az ipar egyenrangúvá vált a mezőgazdasággal, a középosztályt védő politika (például Kisipari Hitelintézet) lehetővé tette, hogy mérnök feltalálóink és kisiparosaink gyárosokká váljanak: a nagy sikert aratott Hyppolit, a lakáj című film is a karrier eme útját villantotta fel. A Hofherr-Schrantz, a Rába és a Weiss Manfréd kiváló traktorokat gyártott, s nőtt az autóvásárlási kedv, amiből – konjunktúrabarométerként – azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar közvélemény bízott a jövőben. 1939-ben Magyarország, ahol minden háromszázkettedik lakosra jutott egy gépjármű, a világ motorizációjának élbolyában helyezkedett el.

Klebelsberg Kunó Szegeden a dóm téren megépíti a magyar Szent Márk teret. Kunó gróf mélyen meg van győződve arról, hogy csak a tudás az, ami az országot kiszabadíthatja az utódállamok gyilkos gyűrűjéből, s ennek alfája és ómegája a népoktatás. Az elcsatolt területekről menekült egyetemeket Pécsre és Szegedre telepíti, 1926 és 1930 között ötezer tantermet és tanítói lakást építtet a “puszták népének”. Megreformálja a kispolgárságnak oly kedves polgári iskolákat, Bécsben, Berlinben éRómában magyar intézeteket állít fel, ahová ösztöndíjjal küldték ki Európát látni a legtehetségesebb fiatalokat. 1917 és 1932 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke: a kor a magyar történetírás fénykora. Felállítják a Testnevelési Főiskolát, s hogy a katonaság alól felszabadult energiákat konzerválják, elrendelik a leventeoktatást. Amikor látják egy-egy meccs 40-50 ezer izguló szurkolóját, eldöntik a sport messzemenő támogatását, hogy a nemzet bajnokai és labdarúgása révén jelezze életképességét a Nyugatnak és Amerikának.

A területi revíziót, s a második világháború után újra bekövetkezett büntetést évtizedekig ok-okozati összefüggésben sulykolták a fejünkbe. Meggondolandó azonban, hogy az utódállamokban már csak azokon a tájakon létezik magyar kérdés, amelyek 1938 és 1941 között visszatértek az anyaországhoz, a vissza nem tértek szórványmagyarsága viszont eltűnt. A sport és a tudás két pillére egészen a Kádár-korszak végéig kitartott, csak a rendszerváltó nemzedék megalkuvása hagyta összedőlni őket. Lelki atomizálás, ebben leledztek – mondaná ránk Herczeg Ferenc. S hozzá tenné: “Mert azt még valahogy elbírja a magyar, hogy végiggázoljon rajta a sors, de az apró zsarnokok rúgásai elviselhetetlenül megalázók.”
Trianon magyarja nyerni akart.

Tamáska Péter – MNO

Hozzászólás a fórumon>>

SZÁMTAN AMERIKÁBÓL

Az, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke háromszor többet keres, mint a Federal Reserve – az MNB amerikai megfelelője – első embere, az Magyarországon teljesen normális dolognak számít. De hogy a BKV menedzsmentjének egyik tagja százmillió forint végkielégítést kapjon, az azért már túlzás. Nem kicsit, nagyon! Egyébként a kalkuláció alapja az a havi négymillió forintos jövedelem volt, ami a fizetésből és más juttatásokból jött össze. Gondoltam egy merészet és utánanéztem, vajon Amerikában mennyit keresnek az állami vállalatok menedzserei, ezen belül is a személyzeti osztály (Human Resources) vezetői, különös tekintettel a közlekedési vállalatokra (Public Transportation). Itt most mindenki vegyen egy mély levegőt, mert később nem fog kapni, az biztos! Négymillió forint a július 27-i árfolyamon (1 dollár = 187 Ft) 21 390 dollárt kóstál havonta. Ez évente 256 684 dollár. Az Egyesült Államok Elnökének évi fizetése 400 ezer dollár. Nem tudom, mit szólna Obama, ha valaki szép csendesen a fülébe súgná: Elnök úr, ön 36 százalékkal többet keres, mint a budapesti közlekedési vállalat személyzetise! Isten őrizz, hogy a demagógia bűnébe essek, ezért mindjárt hozok egy másik példát is: ellentétben Mr. Obamával, a Federal Reserve héttagú igazgatótanácsának (Board) tagjai csak havi 15 ezer dollárt keresnek, vagyis évente csaknem 80 ezer dollárral kevesebbet, mint a BKV-nál egy HR-menedzser! Most epésen megjegyezhetném, a Federal Reserve – pestiesen szólva – a fasorban sincs a BKV-hoz képest, de mit lehet tenni, ha egyszer itt így árazta be, no nem a piac, hanem az állam, miközben a Federal Reserve valójában nem is állami cég, igaz, nem is teljesen független tőle, de ebbe most ne menjünk bele.
Nézzük meg, mennyit is keresnek az Egyesült Államokban a HR-managerek. Egy legkevesebb tízezer főt foglalkoztató vállalat személyzeti osztályának vezetője átlagosan 82 692 dollárt visz haza évente (Salary). Kevesebb, mint egyharmadát a 12 és fél ezer főt foglalkoztató BKV személyzetisénél. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, hogy a BKV esetében jövedelemről van szó, amibe beletartoznak a prémiumok, meg még ki tudja mi minden, míg a Salaryba nem. Amerikában tehát akkor keres egy minimum tízezer főt foglalkoztató menedzser ugyanannyit, mint magyar kollégája, ha a 82 692 dollárjára kap még 180 ezer dollár további prémiumot, vagy nevezzük bárminek. Zárójelben: Obamának 50 ezer dollár az évi reprezentációs- és százezer az adómentes utazási kerete. Ha ehhez hozzászámítjuk a 19 ezer dollár szórakozásra fordítható összeget is, akkor Mr. President 169 ezer dollár további “jövedelemhez” jut évente. Átlagos személyzeti osztályunk amerikai menedzsere tehát aligha kap plusz 180 ezer dollárt “egyéb juttatások” címén. No, de nézzünk munka után! Állást kereső emberünk jellemzői a következők: 1972-ben végzett a Harvard Master of Business Administration (MBA) szakán. Jelenleg is olyan vállalatnál dolgozik amelyik tízezernél több főt foglalkoztat. Emellett az alábbi ismeretekkel rendelkezik: Microsoft Word, Office, Excel, Windows 3.X, 95/98/Me, 2000 vagy XP-általános használata, Windows NT/2000/XP Networking és végül a különböző fizetéseken kívüli juttatásokban is járatos (Benefits and Compensation). Bizonyítványai (Certifications): Hivatásos személyzetis (Professional in Human Resources), Hivatásos vezető személyzetis (Sr. Professional in Human Resources), Hivatásos személyzeti menedzser (Professional in Human Resources Managment), továbbá húsz év gyakorlattal rendelkezik (A “hivatásos” szó ez esetben nem teljesen fedi a “professional” kifejezést, lehetne főfoglalkozásúnak vagy “szakmai képesítése személyzeti vezető”-nek stb. fordítani, de most nem bajlódok vele.) Emberünk a nyolcmillió lakosú New York városában szeretne állást kapni. Az elérhető legmagasabb fizetés 125 107 dollár/év! Mondom, a legmagasabb, mert az ilyen nagyságrendű New York-i cégek ötven százaléka 90 ezer dollár körül fizeti személyzeti menedzsereit. No comment! De nézzük a végkielégítést is. Magyarországon az átlagos kereset – a könnyebbség kedvéért – mondjuk, hogy évi kétmillió forint. Százmillió az ötvenévi átlagos magyar keresetet jelent. Négymillió forintos havi jövedelemmel számolva ezt körülbelül két év alatt lehet megkeresni. Ha New York városában valaki a maximumot keresi, ami ugye évente 125 ezer dollár, akkor végkielégítésként 250 ezer dollárral távozik a cégtől, ami viszont körülbelül kilenc és fél évi átlagkeresetnek felel meg az Egyesült Államokban. Ugyanis itt az egy főre jutó kereset (Per capita income): 26 178 dollár. Az amerikai vezető végkielégítése tehát a fele annak, amit a BKV-s kolléganő kap – akinek ötven évi magyar átlagkereset ütötte a markát!
Tudom, fasiszta-náci veszély van Magyarországon, olvastam a North Pole News-ben még 1994-ben, és a múlt heti Tűzföldi Magazinban is, de valakiknek már illendő volna elgondolkodniuk egy kicsit, mert ez nem normális. Ahogy a 15 millió forintig terjedő 17 százalékos adókulcs sem az, a bruttósítás elképesztő voltáról nem is beszélve. A többi csemegéről a Cipotacipoboltbol.blog.hu-n…

Magyar Hírlap Online – Vélemény – Bárány János költő, Parker, Arizona, USA

FERDE SZEMMEL

“Létezik egy tipikus magyar kutyulék, egy spéci helyi betegség.”

Morita Tsuneo, aki ferde szemmel nézi Magyarországot (nem azért, mert japán, hanem mert épp eleget élt Magyarországon), rettenetesen ki tudja osztani az egészségügyünket. Egészséges gondolkodású ember.
Amikor a tolnai fogorvos, a szegedi özvegyember és az OEP hármasának abszurd történetében, mai cikkünkben addig jutottam, hogy az egészségpénztár apparátusának két évbe került, amíg gyanút fogott, és kimondta: hoppá, ellenőrizni kéne az adatokat – akkor jutott eszembe Morita Tsueno úr. Aki idén kiadott könyvében, Változás és örökség címen gyűjtötte össze azokat a cikkeit, amelyekben a magyar rendszerváltással bekövetkezett változásokat elemzi. A 11 éve halott asszony tajkártyájának „föltámadása” egy 80-as születésű nő kártyájaként – illik Morita Tsueno rólunk festett képébe. Szerinte létezik egy tipikus magyar „mismatching” kutyulék. Ez egy spéci helyi betegség: van egy jó gondolat, helyes irány, ezt és ezt kell csinálni, hogy jobb legyen – a megvalósítás azonban a legritkább esetben sikerül. Mert nincs hozzá szervezettség, nincs vezénylő csapat, amely figyelne a részletekre, javítaná a megvalósítás során becsúszó hibákat, kézben tartaná a változtatás egész menetét. Ezért hiába jó az irány, az igazgatási, adminisztrációs, szervezési bajok, színvonaltalanságok mindent elrontanak, zűrzavar támad és nyomában társadalmi méretű ellenállás. Lásd az összes eddigi változtatási kísérletet az egészségügyben (amelyek között persze szépen volt olyan is, amelyiknek már az iránya se volt jó) és az életünk sok más terepén.
Nem sikerült kiderítenünk, pontosan mi volt a halott asszony tajkártyájának feltámadása mögött, de ezerszámra tud bármelyikünk bizarr történeteket a társadalombiztosítási – és mindenféle más – adminisztráció működéséről. Ferde szemmel nézve: tipikus magyar módon léteznek, rettenetesen bonyolultak, átláthatatlanok, pontatlanok, szervezetlenek, költségesek. Dolgozóik nem érdekeltek a helyzet javításában. Teljesen hiányzik belőlük a tájékoztatás képessége, a közösség szolgálatához szükséges kötelességtudat.
Tisztelet a kivételnek. Bizonyára vannak, de olyan kevesen, hogy nem osztanak-szoroznak, sosem velük találkozunk.
Leginkább az izgat: 20 éve élünk nyitottan, más demokráciák társaságában, teljesen szabadon tanulhatnánk meg tőlük, hogyan kell ezt vagy azt csinálni; mi a fenével töltöttük az időnket?

Dél-Magyarország – Jegyzet
2009.05.20.
Sulyok Erzsébet

Hozzászólás a fórumban>>

Alkalmazható-e a káosz-elmélet az orvostudományban?

Bizonyára igen, bár nem vagyok matematikus és mélységében nem ismerem az elméleteket, de az utóbbi évek eseményei arra engednek következtetni, hogy tért hódított a káosz a gyógyításban is. Legalábbis a gyakorlatban. Ember (matematikus-szerű) legyen a talpán, aki el tud igazodni a háziorvosi teamekre rászakadó adathalmazokon és azok véletlenszerű összekapcsolásán. Jogszabályi előírások, kilátásba helyezett finanszírozás megvonások okozta szorongás nem tágítja a gondolkodó elme határait, hanem beszűkíti. Beszűkült tudatunk lassan eljut arra a szintre, amikor már avval is megelégszünk a rendeléseken, hogy
1. volt áram, ebből következően bekapcsolhattuk a számítógépünket,
2. megnyugtatóan villant ránk a winchester zöld ledje, tehát a számítógép összes alkatrésze összehangoltan volt képes  működni,
3. az Internet szolgáltató szolgáltat,
4. csak minden második betegnél jelenik meg a kis ablak, mely szerint „az OEP szerver jelenleg nem elérhető”,
5. a  nyomtatóban nem akadt el a papír a jelentések utolsó oldalánál,
6. a recept írások során csak minden második gyógyszernél lett piros a mező,
7. a gyógyszerlista összeállítása után nem derült ki, hogy a középső háromnak az előző napon ismét megváltoztatták a TTT kódját, ezért kezdhetjük elölről az egészet,
8. véletlenül az előző havi lista alapján nyomtattuk ki a közgyógyellátott 16 fajta gyógyszerét, és csak ezután derült ki, hogy azóta négyet levettek a listáról,
9. megelégedetten konstatáljuk, hogy a szakorvosi pecsétszám csak tíz esetben nem jelent meg a vényeken, mert a tavalyi javaslaton nem is szerepelt, sőt a szakorvos alá sem írta,
10. a magisztrális gyógyszerek alkotórészeinek új nevét teljesen véletlenül megtaláltuk a gyógyszertörzsben és így pár órás munkával képesek vagyunk átírni a helyes megnevezéseket és a vadonatúj TTT kódokat,

Két nagyon zavaró tényező működik a magyar egészségügyi rendszerben: a beteg és az orvos. A fenti elégedettségre okot adó események közben ugyanis még a beteg el sem kezdte a panaszait (lsd. anamnézis, jelen státusz) mondani. De minek is tenné? Csak megzavarná azt a fennkölt érdeklődést, amit az orvos kénytelen szeretett PC-je irányában kimutatni. Kötelezően és teljes körűen fel kellene homályosítani arról, hogy miért volna olyan jó, ha az évek óta bevált gyógyszere helyett most másikat szedne. Mindez azért lenne jó, hogy a gyógyszer fogyasztásának a B súlya optimális legyen, az orvos visszatérítési mutatója minél alacsonyabb szinten maradjon és ne lépje túl az OEP által kifejlesztett internetes információs portálon közölt célértékeket.
Ezt feltétlenül akceptálni fogja Mari néni, aki annak is örül, hogy háziorvosa néha réveteg pillantást vet rá a monitor mögül, miközben furcsa szavakat mormol.
Sok mindentől megkíméli a számítógép a használóját, a sajnálatos az, hogy az adatokat meglehetősen korrekten és naprakészen kell bevinni. Minél nagyobb adathalmazt kezelünk, annál ellenőrizhetetlenebbek lesznek számunkra a folyamatok. Azok a folyamatok, amiknek a végén mégiscsak emberi életek vannak, amiket eredendően óvnunk és gyógyítanunk kellene, nem csak entert ütni rá.

Dr. Borsi Éva – Kasszaorvosi Szervezet

Hozzászólás a fórumban>>>

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT A MAGYARÁZATA A VONALKÓDOS RECEPTNEK

A Taláros Testület a hét elején hozott határozatában megsemmisítette két egészségügyi miniszteri rendelet egy-egy, a betegek adatainak kezelését szabályozó rendelkezését 2009. december 31-i hatállyal.
A gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló rendelet kimondja, hogy a vényen az orvosnak fel kell tüntetnie – egyebek között – a beteg nevét, lakcímét, születési idejét és TAJ-számát, közgyógyellátásban részesülő beteg esetén a közgyógyellátási igazolvány számát. A gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatásáról, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről szóló egészségügyi miniszteri rendelkezés pedig előírja, hogy a gyógyászati segédeszköz rendelésére szolgáló vényen fel kell tüntetni a beteg kórisméjének BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódját.
Az alkotmánybírák szerint mindkét rendelkezés formai és tartalmi szempontból is alkotmányellenes. Formai szempontból azért alkotmánysértők, mert a személyes adatok védelméhez való joggal összefüggésben sértik az alkotmány 8. szakaszának (2) bekezdését, mivel rendeleti szinten írnak elő kötelező adatkezelést. Tartalmi szempontból pedig azért ellentétes a két szabály az alaptörvénnyel, mert a rendelkezésekben érintett adatok nem elengedhetetlenül szükségesek a kiadó személy számára. Az Alkotmány 59. szakaszának (1) bekezdésében megfogalmazott személyes adatok védelméhez való jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni általában csak az érintett beleegyezésével szabad, de kivételesen törvény is elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja felhasználásának módját is.
Az Alkotmánybíróság azért december 31-i hatállyal semmisítette meg a két rendelkezést, hogy a jogalkotónak megfelelő időt biztosítson a hatályát vesztő rendelkezések alkotmányos újraszabályozására

AZ OEP-NEK NEM KERÜL TÖBBE, CSAK A HÁZIORVOSOKNAK

Molnár Márk, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerügyi főosztályának vezetője szerint  bárhogy döntenek is a jogalkotók, az nem kerül többletköltségbe. A főosztályvezető közölte, hogy az új receptek elkészítésére kiírt közbeszerzési eljárás lezárult. A kiírásban feltételként szerepelt a rugalmas alkalmazkodás. Felméréseik szerint 1100 háziorvosnak okoz majd gondot az új formátumú vények kinyomtatása, ezért le kell cserélniük a korábbi eszközüket, de ehhez praxisonként tízezer forint támogatást kapnak az OEP-től. Ha pedig a vényen lévő adatok közül valamelyiket törölnék a jogalkotók, akkor legfeljebb az orvos nem tölti ki azokat, így a jelenleg  forgalomban lévő nyomtatványok tovább használhatók.

« Előző oldal — Következő oldal »