A Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság állásfoglalása az "orvosi műhiba" kifejezés használatával és az ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan

Tekintettel arra, hogy jelenleg az "orvosi műhiba" kifejezés pontos jelentése jogszabályban nincs meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az orvosszakértői gyakorlat nem alakította ki a fogalom egységes használatát,
figyelembe véve, hogy az "orvosi műhiba" kifejezéshez a közfelfogás automatikusan hozzárendeli a szakmai szabályszegés tényét és az orvos polgári jogi/ büntetőjogi felelősségét,
szem előtt tartva, hogy Alkotmányunk minden ember számára biztosítja az ártatlanság vélelmét és a jó hírnévhez való jogot, továbbá, hogy a Magyar Köztársaságban a polgári és büntetőjogi felelősséget bíróság jogerős ítélete állapíthatja meg, a Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság az "orvosi műhiba" kifejezés használatával és a tömegtájékoztatás során ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan az alábbiak szerint foglal állást:

Az "orvosi műhiba" kifejezés pontos jelentése jogszabályban nincs meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az orvosszakértői gyakorlat nem alakította ki a fogalom egységes használatát.

Véleményünk szerint, az orvosi hivatás gyakorlása során ellátott betegeink egészségében, testi épségében sajnálatosan bekövetkező károsodások három csoportba oszthatók:

1.) Az első csoportba azok az esetek tartoznak, amikor a szakmai szabályok tökéletes megtartása mellett felállított helyes diagnózis, az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő kezelési terv és annak szakszerű kivitelezése ellenére is, a beteg egyéni adottságai miatt, vagy a tudomány jelenlegi állása szerint még nem ismert, egyéb okból, sorsszerűen következik be a károsodás.

2.) A második csoportba soroljuk azokat az egészségkárosodásokat, melyek a szakmai szabályok tökéletes megtartása, elvárható gondossággal felállított diagnosztikai terv mellett, az elvégzett vizsgálatok eredményeiből levont téves következtetések, az ezekre épülő téves kezelési terv, illetve a vizsgálatok vagy kezelések során előforduló, baleseti jellegű eseményekből következnek.

3.) Végül pedig, a harmadik csoportba azokat az eseteket soroljuk, amikor polgári jogilag felróható vagy büntetőjogilag vétkes szakmai szabályszegés következménye a sajnálatos eredmény.

Az első két csoportba tartozó esetek az orvosi beavatkozások társadalmilag elfogadott mértékű kockázatai közé tartoznak, illetve sorsszerűségük miatt elkerülhetetlenek, így ezekkel kapcsolatosan az orvos polgári vagy büntetőjogi felelőssége nem merül fel.

Az "orvosi műhiba" kifejezés a harmadik csoportba tartozó sajnálatos eseteket jelöli, ezen álláspontunk helyességét alátámasztja, hogy a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 42. § (1) bekezdése is hasonló módon ragadja meg a biztosításközvetítői műhiba fogalmát (ebben az értelemben ők a szakmai szabályok betartásában való "kötelezettségük elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős"-ek).

Határozott meggyőződésünk, hogy egy, az orvosi hivatás gyakorlása közben bekövetkezett egészségkárosodással, testi sérüléssel járó eseményt ebbe a kategóriába csak bíróság jogerős ítélete sorolhat be, emiatt a műhibák számáról is egyelőre csak a bírósági ítéletek pontos számbavétele alapján lehetne nyilatkozni, anélkül nem.

Fentiek alapján tiltakozunk minden olyan statisztikai elemzés, becslés készítése, közzététele és terjesztése ellen, mely az "orvosi műhibák" előfordulási gyakoriságáról a bírósági ítéletek számbavétele nélkül nyilatkozik. Ezen események száma kizárólag a bírósági statisztikák alapján lenne megállapítható.

Tiltakozunk továbbá minden olyan tanulmány, becslés, értékelés, elemzés vagy hasonló mű közzététele ellen, ami az "orvosi műhiba" fogalmát a fentebb körülírt másik két kategóriával egybemossa.

Meggyőződésünk, hogy az "orvosi műhibák" előfordulásának gyakoriságában döntő tényezőként játszik szerepet az orvos fáradtsága, kimerültsége, esetleges kiégettsége, amelyet elsősorban a munkaszervezés elégtelensége okoz.

Ismételten és határozottan tiltakozunk az ellen, hogy a jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztásával a jogállamiság legalapvetőbb elveit sértő, alkotmányellenes, exlex állapotot fenntartó Kormány államtitkára a hazai viszonyok tudományos vizsgálata nélkül, megalapozatlan becslések alapján a hazai gyógyítás iránti bizalom megingatására, lerombolására alkalmas formában nyilatkozzon a médiának. A közlekedési balesetben és az orvosi tevékenység során elhunytak számának az összehasonlítása semmilyen következtetés levonására nem alkalmas, egyszerűen visszataszítóan morbid.

Emiatt, és amiatt is, hogy az "orvosi műhiba" fogalma a mindennapos és tömeges használat ellenére, még mindig nem került jogszabályban meghatározásra – álláspontunk szerint – többek között Vojnik Mária államtitkár asszonyt is közvetlen és súlyos politikai felelősség terheli. Kérjük, hogy ennek lehetőségét vizsgálja meg, és amennyiben egyetért, vonja le a megfelelő következtetéseket!

Határozottan támogatunk minden olyan kezdeményezést, így például az ellátási protokollok lefektetését, melynek célja, hogy egyfelől kiindulási alapot adjon az orvosnak mindennapi munkájában az egészségügyi törvény által vele szemben támasztott, elvárható gondossági követelményének teljesítéséhez, másrészt az ítélkezési gyakorlat, az utólagos bírói kontroll számára is konkrétabb és számon kérhető alapokra helyezi az "elvárható gondosság" jelenleg elvont fogalmát.

Végül de nem utolsó sorban, felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy az orvosi tevékenység sajátossága, lényege, hogy az kifejezetten az emberi szervezet egészséges működésének helyreállítására, pozitív, gyógyító célú befolyásolására irányul, eltérően más, összehasonlításra előszeretettel felhasznált gazdasági ágazatoktól. Az egészségügyi tevékenység minőségének a "műhibák" gyakorisága és ezek kimenetelének súlyossága az egyik, de nem az egyetlen minőségi indikátora. Éppen ezért súlyosan sérti az orvostársadalom jó hírnévhez való jogát, és negatív irányba torzítja az ellátás színvonaláról kialakított képet, ha ezeket az adatokat kiragadva, az elért, valódi eredmények nélkül mutatják be.

Az embernek a jó szándékban, az önmagában, a családjában, a nemzetében való hitét is táplálnia kell. Hinnie kell minden állampolgárnak abban, hogy nem tragédiák sorozata az élete. Hinnie kell az anyjában, aki világra hozta és hinnie kell abban a világban, amelyben él. Ennek a hitnek a táplálása, életben tartása nem csak az orvosok feladata, hanem mindenkié, aki közfeladatot vállalt! Az értékek lerombolását kerülni kell!

Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság

Cui prodest: Kinek áll érdekében?

{mosimage} A "Ius Resistendi" – Orvosok Egymásért Társaság Állásfoglalása 2005. augusztus 13.
                                         

Az elmúlt napokban mintha összehangolt, egészségügyet lejárató akció indult volna – nem is a "bulvár lapok", hanem inkább a "komoly napilapok" hasábjain. A Health Consumer Powerhouse európai egészségügyi fogyasztói index végeredményét, és elsősorban a magyar ellátásra kedvezőtlen részeredményeit felhasználva a létezőnél sokkal rosszabb színben tüntették fel a magyar egészségügyi ellátást.

Minden lap kiemelte, hogy munkánk "az elemzők minősítése szerint a tájékoztatás, a bürokratikus működés, illetve az orvosok negatív hozzáállása miatt rossz."

Úgy véljük, hiányzik Magyarországon a szakújságíró képzés. Azt sem tudjuk, hogy egyes esetekben a "szenzációként tálalt" valós-valótlan adatok kitől származnak? Ellenőrzi-e a felelős szerkesztő a közölt adatok tényszerűségét, valódiságát, vagy megelégszenek az újságírók egy tollbamondási gyakorlat színvonalával?

Egyik írásban sem találtunk a Health Consumer Powerhouse eredményeit szakmailag alátámasztó elemzést – csak rosszindulatú magyarázatokat. Az újságírók szerint a magyar ember pesszimizmusának csökkentése, az életigenlés, az egészség védelmének gondolata csak úgy oldható meg, ha naponta kárörvendően írnak emberek haláláról, szerencsétlenségéről. A közlemény szerintük akkor az igazi, ha rögtön igazságot is osztanak és mindenféle bizonyíték nélkül a bűncselekmény tettesét is megnevezik.

Alig volt sajtóvisszhangja ugyanakkor egy szegedi fiatal szívátültető-csoport, a mostoha körülmények ellenére, sikeres műtétjének. Ez nem "HÍR" – csak "BEJELENTÉS".

Az érintett napilapok "szakújságíróinak" e hozzáállását lelki terrorként értékeljük. Azok teljesen hamis színben tüntetik fel a magyar egészségügyi ellátást, az orvos-beteg kapcsolatot, az orvosok hozzáállását. Mindezzel nem segítenek, inkább tovább rontanak azon, amit már eddig is elértek hasonló jellegű írásaikkal: csökkentik a betegek bizalmát kezelőorvosuk iránt, a végletekig fokozzák az emberek rettegését az ismeretlen, önmagában is szenvedéssel járó betegségtől, azt sugallva, hogy nincsen reményük a gyógyulásra, elveszik az emberek hitét, kockáztatva ezzel a gyógyítás eredményességét is.

Ennek ellenére, erőt, energiát, sőt egészségüket nem kímélve, pénztelenül, kevés javadalmazásért, valóban hivatásszerűen dolgoznak a "még" Magyarországon maradt, túlhajtott egészségügyi dolgozóink! Néha meg kellene őket is kérdezni, milyen a hangulatuk? Miért ilyen? És miért távoznak el oly sokan közülünk külföldre, ahol tízszeres jövedelemért dolgozhatnak, rövidebb munkaidőben, és nem utolsó sorban: társadalmi elismeréssel is megbecsülve.

A szakújságírók figyelmen kívül hagyták azt, hogy mennyiben különbözik az érintett országok egészségügyi ellátásának felépítése mellett a ráfordított összeg nagysága (GDP %). Nem vették figyelembe azt sem, hogy az orvosokat az európai munkajogi szabályozásnak ellentmondó, törvénytelen túlmunkára kötelezik. Nem lenne-e elvárható egy szakmáját kellő alázattal és komoly hozzáértéssel művelő újságírótól, hogy kérdéseket fogalmazzon meg olvasói nevében az adatok hátterével, okaival kapcsolatban?

Mi feltesszük a kérdést: miért csak ennyi jut az ország GDP-jéből az egészségügyre? A civilizált világban ilyen kis összeget nagyon kevés állam mer áldozni az egészség megőrzésére, helyreállítására, és a jövő nemzedék oktatására – akikből lesznek a jövő egészségügyi dolgozói is. Ilyen szempontból az EU országai messze előttünk járnak, sőt, lassan olyan hátul kullogunk, hogy a nem EU tagállamok is fejhosszal megelőznek.

Az a csoda, hogy egyáltalán az ország egészségügyi ellátása még funkcionál, a "tehetetlenségi ereje" által biztosított lehetőségeihez képest – a "rémhírek" ellenére – igen jól. Ha ilyen aspesktusból vizsgálnánk meg az egészségügyi rendszereket, nem csodálnánk, ha az elsők lennénk azon a tabellán, ami arról szól, hogy "Milyen színvonalú egészségügyi ellátást nyújtanak 500 USD/fő/év ráfordítással az országok?"

"A lejáratásunkat célzó kampány" politikai hátteréről, politikusaink felelősségéről – melyet szeretnének az egészségügyi dolgozókra hárítani – már hangot adtunk.

E kampány ma csak elterelő manőver, a felelősség áthárítása, a tragikus következmények tagadása és a tehetetlenség, a cselekvőképtelenség elmaszatolása! Így lehet a legkönnyebben azt elérni, hogy orvosaink /immár 700-800-an évente/ külföldre menjenek, vigyék magukkal az itt szerzett diplomát, a tudást, a szürkeállományt. Kinek, kiknek jó ez, és mi lehet a cél e "manőverrel"? Egy biztos: nem a lakosságnak (potenciális betegeinknek) és nem az orvosoknak. Mi várható itt évek múlva? Erről miért nem számolnak be az újságok, ezt miért nem elemzik? Kinek vannak elkötelezve és miért?

Jogunk van arra, hogy munkánkról, az egészségügy valós helyzetéről az újságírók "etikai kódexüknek" megfelelően olvasóikat, potenciális betegeinket objektív módon tájékoztassák: csak a valóságot írják le, és csak úgy, ahogyan történik!

Tárják fel a kiváltó okokat, próbálják meg megbecsülni a folyamatok következményeit, nevezzék meg azokat a felelős vezetőket, akik nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek tenni semmit a magyar egészségügy talpra állításáért!

Kérdezzék meg a T. Házban ülő képviselőket, hogy évről-évre miért csak ennyit adnak vissza a választóik által előállított javakból a gyógyításukra?

"Ius Resistendi" – Orvosok Egymásért Társaság

2005. augusztus 16.

A Népszabadság 2005. augusztus 8-i számában "Barátságtalan magyar egészségügy" címmel D.A. ismerteti a brüsszeli székhelyű Health Consumer Powerhouse 12 EU ország egészségügyére vonatkozó összehasonlító tanulmányának lényeges adatait. A felmérésből a Népszabadság szerint a magyar egészségügy "barátságtalan" volta emelendő ki. Ez barátságtalan interpretáció.

A tanulmány az Interneten mindenki számára hozzáférhető. Megállapítható – és ezt a cikk is megemlíti – hogy Magyarországon "gyorsan és könnyen elérhetőek a különböző ellátások", kiemelkedően jó az új gyógyszerekhez való hozzájutás lehetősége és igen jók vagyunk a betegjogok területén is.

Az egészségügyi ellátás színvonala (többek között a csecsemőhalandóság, a miokardiális infarktus korai halálozási aránya, a vastagbélrák kezelése) alapján azonban sereghajtók vagyunk. Ez nem újdonság, hanem közismert sajnálatos tény.

A betegelégedettség – amely a többi adattal ellentétben nem kemény statisztikai adatokon, hanem "személyes közléseken" alapul – terén is gyengén szereplünk. Sajátságos, hogy a betegelégedettséget többek között azzal mérték, hogy milyen kedvező fizetési feltételekkel (hitelhez jutás, "halasztott fizetési lehetőség", bürokrácia mentesség), egyéb tőkemozgási műveletekhez ("capital investment") hasonló könnyedséggel fizethet a beteg egyes műtétekért!

Különös – mit ne mondjak barátságtalan – látásmódra utal, hogy a cikk szerzője Magyarország kétségtelenül gyenge szereplését a számos mutató közül nem az ellátás alacsony színvonalával, hanem a magyar egészségügy "barátságtalanságával" magyarázza.

Megjegyzendő, hogy van egy alapvető – a tanulmány által is elismert – hiányossága a 12 ország összehasonlításnak. Csak a "kimenetet" vizsgálja, de nem tartalmazza azt, hogy az egyes országok mennyit költenek a betegellátásra. Megkérdezi a "vevőt", hogy miként van megelégedve, de nem kérdezi meg, hogy a "szolgáltatás" mibe került. Az egészségügyre fordított források szerinti listán a 12 ország között – a WHO, az OECD közkeletű adatai alapján – Magyarország sereghajtó. Ehhez képest az, hogy a tanulmány listáján nem vagyunk utolsók, kész csoda. A svéd, a német, a francia betegellátás rendelkezésére álló források töredéke fejében mégcsak fele olyan rosszak sem vagyunk! Ez azt jelenti, hogy a magyar egészségügy teljesítménye a ráfordításokhoz képest nagyon jó. Nem lennék meglepve, ha a ráfordításokkal súlyozott listán hazánk az első helyen állna.

Figyelemre méltó a cikk megállapítása:

"…Az Európai Egészségügyi Fogyasztási Indexben valamennyi mutató tekintetében azok az országok értek el magas pontszámot, amelyek többféle finanszírozási rendszert működtetnek, függetlenül attól, hogy a szolgáltatások milyen tulajdonban vannak…"

Lehet, hogy ezen mondat kedvéért ismertették a tanulmányt? Meglehet. Ez egy másik cikk témája lehet. De mindenesetre a tanulmány adatainak értelmezése meglehetősen barátságtalanra sikerült. Ha komolyan vennénk, barátságtalanná válnánk.

Írta:

Szilvási István

A cikket kapja még az érintett média:

Vörös T. Károly

Főszerkesztő Úr

Népszabadság

Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Kérem, hogy a mellékelt rövid reagálást – a tárgyilagos informálás érdekében – közölni szíveskedjen.

A fenti írást (annak tartalmát, és minden megállapítását), melyet a szerző a rendelkezésére bocsátott, vállalja a

Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság

2005. július 11.

Alkotmányellenesnek találom a vizsgált szabályokat, amelyeket nyilvánvalóan egyetlen körülmény hozott létre, és ez nem az egészségügyi munka különleges jellege, hanem az egészségügy elégtelen finanszírozása.

A kórházi orvosi ügyelet szabályozása 2004. május 1. után

1.) Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. LXXXIV. törvény 13.§ (1) "tekintettel a betegek jogára a pihent egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátáshoz" hat havi átlagban heti 48 órában maximálta az eü. dolgozók kötelező munkaidejét. Már 2003-ban, a Munka Törvénykönyvében tett módosítással a rendkívüli munkavégzést a jogharmonizáció jegyében szabályozták azáltal, hogy 2003. júliustól a 127.§ kiegészült egy új (5) bekezdéssel, amely az ügyeletre vonatkozóan egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet teljes időtartamát be kell számítani a rendkívüli munkavégzés mértékébe akkor, ha az ügyelet alatti munkavégzés időtartama nem mérhető.

A közkórházak vezetésének 2004. május 1.-től kell figyelembe venni a 2003. évi LXXXIV. tv.-t, de csak a közalkalmazotti tv. által speciálisan nem szabályozott vonatkozások esetén, mert a közalkalmazotti tv. (Kjt), illetve a 233/2000.(XII. 23.) kormányrendelet változatlan szöveggel hatályos maradt. E kormányrendelet 12/A.§ (1) elválik egymástól az ügyeleti szolgálat hossza és a tényleges munkavégzés időtartama. Az ügyeleti idő tényleges munkavégzését számítják be a heti munkaidőbe, ha a tényleges munkavégzés mértékét mérni a kórházvezetés nem kívánja. A jelenlegi szabályozás szerint változatlanul igaz, hogy a közkórházi orvos köteles akár heti 72 órát is dolgozni, hogy éjjeli, szombati, vasárnapi, ünnepnapi ügyeleti munkaóráinak csak 12,5%-át (csendes ügyelet), 25%-át (ügyelet), 50%-át (minősített ügyelet) veszi figyelembe a munkáltató mint munkaidőt, aki érdekének megfelelően a tényleges munkavégzés mértékét mérni nem kívánja.

Felvetődik a kérdés, ha az ügyeleti idő 87,5%-a (csendes ügyelet), 75%-a (ügyelet), 50%-a (minősített ügyelet) nem munkavégzés, akkor ez szabadidő? Szabadon választhatja meg a dolgozó, hol, mit csinál ez idő alatt? A válasz természetesen nemleges. De vajon ismer-e a magyar munkajog, illetve az Európai Unió közös joga olyan "nem munkaidőt", amit a munkahelyen kell munkavégzés céljából tölteni? Netán van hasonló megkülönböztetés a gazdaság más szférájában is? Nincs. Nemcsak a Munka Törvénykönyve szabályozta területeken nincs, de a közoktatási intézményekben dolgozó közalkalmazottakra vonatkozó, 138/1992. (X.8.) Korm. rendelet, illetve az ezt módosító 95/2004. (IV.27.) kormányrendelet is másképpen szabályoz. A rendelet 3.§(2) bekezdése a közoktatás területén az ügyelet idejét mérhető és nem mérhető időtartamú munkavégzési időre bontja. A mérhető időtartam alatt elrendeli a munkavégzés mérését, a nem mérhető időtartamot teljes egészében a Mt. elve szerinti rendkívüli munkavégzésként számoltatja el.

            A 2003. decemberében elfogadott, az egészségügyi tevékenység egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. tv. 1.§-ában deklarált célja, hogy "a jogviszony fajtájától független" az eü. dolgozók alapvető munkaviszonyait egységes rendbe foglalja. Ezzel szemben a helyzet az, hogy egy magánkórházban az alkalmazott orvosra a Munka Törvénykönyve érvényes, és az ügyeleti idejét 100%-ban munkaidőnek veszik, és rendkívüli munkavégzésként díjazzák, míg a közkórházakban közalkalmazott orvos munkaidejébe csak az ügyeletének 12,5%, 25%, 50%-a (csendes ügyelet, ügyelet, minősített ügyelet) számít be, és ennek óradíja nem éri el a rendes munkaidő óradíját.

            A Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarálja a megkülönböztetés tilalmát, és az állam területén tartózkodók számára a tartózkodási hely megválasztásának és a szabad mozgásnak a jogát; vajon teljesül-e ezen, az ügyelet alatt – de éppen nem munkával töltött időszak alatt – az ügyeletes orvosok alkotmányos joga?

2.) Két hatályos jogszabály ellentmondóan szabályozza a közalkalmazotti kórházi eü. dolgozók kötelező – a munkahelyen, munkára készenlétben töltendő – idejét, ha a munkáltató nem tudja, vagy nem kívánja az ügyelet alatti tényleges munkavégzést mérni: a 2003. évi LXXXIV. tv. 13.§ (1) szerint ez heti 48 óra, a 233/2000. (XII.23.) Korm. rendelet 12/A.§ szerint pedig csendes ügyelet esetén 88 óra, ügyelet esetén 72 óra, minősített ügyelet esetén 64 óra hetente. Ugyanis a 2003. évi LXXXIV. tv. nemcsak preambulumában és céljai (1.§) deklarálja, hogy a jogviszony fajtájától független, a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó egységes szabályozást kíván nyújtani, hanem a munkahelyen eltöltendő időre vonatkozóan speciális szabályzást is ad (13.§ (7)), melyet a közalkalmazotti törvényre vonatkozó, 233/2000. (XII.23.) Korm. rendeletnek a módosításával kellett volna figyelembe venni.

Itt a normaszöveg a normál munkavégzést és az ügyeletet is összefoglaló "egészségügyi tevékenység" kifejezést használja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarálja az ország területén a jogbiztonságot, de vajon érvényesül az a közalkalmazott kórházi ügyeletes orvosokra is, ha a munkahelyen tartózkodásuk idejét ellentmondóan, és a munkáltató kényére bízva szabályozza a jogszabály?

Ha a 72 óra kötelező közkórházi orvosi munkahelyen töltött időt vesszük, és napi 8 óra alvást feltételezünk, akkor – a hétvégéket is beszámítva – napi 5,5 óra jut közlekedésre, evésre, ivásra, mosdásra, családra, önképzésre, szórakozásra és az élet egyéb területeire.

Ez az ember kipihenheti magát? Őhozzá, mint kipihent dolgozóhoz van a mai kórházi betegnek joga? Ennyi továbbképzés elégséges? A Magyar Köztársaság Alkotmánya megkülönböztetés nélkül a kórházi beosztott orvos gyermekeinek is biztosítja a családhoz, szülői neveléshez való jogot. Teljesülhet-e ez a jog, ha erre nem vagy alig jut idő?

A Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarálja a művelődéshez és az egészséghez fűződő jogot, vajon az ügyeletes orvosra vonatkozó normák alkotói szem előtt tartják-e az alapjogokat?

3.) Az állam módot teremtett arra, hogy a munkáltató az ügyeletes orvos ügyeleti munkáját korlátlanul növelje. Úgymond hasonló profilú osztályok ügyeleti feladatát összevonja, és bízza egyetlen ügyeletes orvosra (47/2004. ESZCSM r. 13.§ (1) b) ), és nincs olyan jogszabály, amely határt szabna annak, hogy egyetlen ügyeletes orvosra hány beteg juthat. Az állam a minimumfeltételekről szóló összes jogszabályt, valamint a 47/2004. ESZCSM rendeletet is ilyen vonatkozású korlátozás nélkül adta ki, kizárólag a munkáltató kényétől függ, hogy hány osztály ügyeletét rója egy ügyeletes orvosra. A "hasonló profilú" jogszabályi kategória teljesen bizonytalan ezért a munkáltatótól függ, miféle osztályokat sorol hasonlóságra hivatkozva egyetlen ügyeletes orvos feladatkörébe. Az egyetlen ügyeletes orvos hatékonyságát javító kórházigazgatói döntés, mely 2-3 osztály ügyeletének összevonását rendeli el, magában hordja annak alapos veszélyét, hogy orvosi elsősegélyt igénylő feladatok egyidejűleg jelentkeznek a teljesítés lehetősége nélkül. Az Alkotmánybíróság szerint ez nem az intézmény kizárólagos kompetenciája, hanem állami felelősség." Az életvédelmet szolgáló alanyi jogok, állami kötelességek, valamint államcélok rendszerének közös gyökere." "Másrészt viszont ezzel harmadik személyek élethez, valamint önrendelkezéshez való joga állhat szemben. Szélsőséges esetektől eltekintve azonban e két érdek egyeztetése a törvények szintjén is megjelenő állami feladat, amely többek között a krízishelyzetben lévő oldalán jelentkező, meghatározott típusú állami, gondoskodási kötelezettséget jelent." A 47/2004. ESZCSM rendelet a "hasonló profilú" osztályok egyetlen ügyeletessel való kiszolgálásával sérti a krízishelyzetben lévő oldalán jelentkező állami felelősséget.

            Az állampolgári jogok biztosának vizsgálata feltárta, hogy az ügyeleti, készenléti szolgálat díjazása tekintetében méltánytalanul hátrányos helyzet áll fenn. Az e sérelmek orvoslására tett ajánlást az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter elfogadta, azzal az észrevétellel kiegészítve, hogy az orvosi ügyelet és készenléti rendszer szükséges reformja részét képezi az egészségügyi ágazat modernizálásának (OHB 4276/2000.) A 2004-ben hatályba lépett szabályozás – a 47/2004. ESZCSM rendelet az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről – mégsem érintette a 233/2000. (XII.23.) kormányrendelet 12/A. §-át, így az állampolgári jogok biztosának kritikája változatlanul érvényes.

4.) Milyen e jogszabályok együtthatása a közalkalmazott, ügyeletre kötelezett, kórházi orvosok munkaterhelésére vonatkozóan?

·         Megnövelik a már eddig is súlyos, az állampolgári biztos által 2000-ben bírált, és az Európai Bíróság által 2003-ban elítélt ügyeleti munkaterhet. A 233/2000. (XII.23.) kormányrendelet 12/A. §-a a tényleges munkavégzés idejének és az ügyeleti munkaidőnek eltérését kodifikálta anélkül, hogy előírná a munkáltatónak, hogy mérje a munkavégzést az ügyelet alatt. A tényleges munkavégzésnek és az ügyeleti munkaidőnek az eltérését, illetve annak mértékét egyedül a munkáltatónak van módja érvényesíteni, így az ő kötelezettségévé kellett volna tenni a jogalkotónak is. Az állam a munkáltató oldalára állt, amikor ezt nem tette meg. Ha a munkáltatónak nem éri meg, hogy az ügyeleti munkavégzést méresse, akkor nincs munkajogi kényszer arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók ezt megtehessék. Nem csoda, hogy egyetlen ilyen mérés sem történt négy év alatt. Miután a halálozás és a súlyos rosszullétek többsége a rendkívüli munkavégzési időszakra esik, az ügyeletes orvosra különös büntető felelősség is hárul. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés felelőssége őrá – mint természetes személyre – vonatkozik, ebben vele az intézmény nem osztozik. Az azonos időben fellépő, orvosi jelenlétet igénylő rosszullétek nem csak a betegeket, de az orvosokat is fenyegetik. Tehát az állami és munkáltatói munkajogi szabályozás, az ügyelet vonatkozásában különösen, büntető felelősségi következményekkel is társul. Az a fent részletezett szabályozási helyzet, hogy:

·         a jogalkotó az ügyelet időtartamára vonatkozóan a munkáltatót a tényleges munkavégzés mérésének vagy nem mérésének szabadságával ruházta fel, ezáltal a munkahelyen töltendő időt az európai munkaidőnél jelentősen nagyobbra határozhatja meg rendszerszerűen,

·         továbbá a munkáltató az ügyelet munkatartalmát is szabadon bővítheti a hasonló osztályok ügyeleti feladatainak összevonásával,

·         mindezt a személyes, büntetőjogi felelősséggel terhelt munkaterületen,

Az 1945-ben a cselédségre vonatkozó munkajogi szabályok eltörlése óta, ez a helyzet példátlan.

 5.) A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és tagállamaik közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. December 16-án aláírt Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. tv. 3.§-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival harmonizálva alkotta az Országgyűlés a 2003. évi LXXIV. tv.-t : a Tanács 1993. November 23-i, 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés szempontjairól, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2000. Június 22-i, 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról.

            A fenti nemzetközi norma ellenére alkotta a kifogásolt, a közalkalmazotti törvényre vonatkozó 233/2000. (XII.23.) Korm. rendelet részeket a jogalkotó már 2000-ben is, de jelenleg, mint az  Európai Közösségek tagállamának jogalkotója kiváltképpen. Az Európai Bíróság a kórházi ügyelet és a munkaidő tárgyában 2003-ben ítéletet hozott.

6.) Mitől működött 4 évig e szabályozás mellett a kórházi ügyeletes rendszer?

Álláspontom szerint azért, mert bíztak az orvosok, hogy a "minimum jogszabályok", az új kormány egészségügyi programjának a megvalósítása, az uniós jogharmonizáció az ügyeleti munkakörülmények javulásával fognak járni. A kiábrándult, érintett orvosok a nemtetszésüket kifejezendő, nem tehettek mást, mint hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak e kérdéssel. Másrészt csak időközben alakultak ki több osztályra összevont közös ügyeletek, melyek esetében nem ritka, hogy 100-150 fekvő beteget az ambuláns feladatok mellett is egyetlen ügyeletes lát el, a jogszabályi és munkáltatói közös kényszer hatására. Tehát a 4 éves időszak közben is jelentősen romlottak a kórházi ügyeleti munkafeltételek. De a kórházak orvoshiánya és ennek négyéves tendenciája mutatja, hogy attól, hogy az állam nem kíván foglalkozni egy társadalmi kérdéssel, az még nem fog magától megszűnni.

            Ha a betegnek joga, – ahogy azt a 2003. évi LXXIV. tv. preambuluma és céljai (1.§) között deklarálja, és ezt a jogot a jogalkotó ki akarja elégíteni – "amely a pihent egészségügyi dolgozóra" vonatkozik, a közalkalmazotti tv. sérelmezett végrehajtási utasítását meg kell változtatni. Megoldást alapvetően az Európai Bíróság ítéletének tudomásulvétele jelentene, ha a közalkalmazotti tv.-nek és az Mt-nek az ügyeletre vonatkozó szabályai azonosak lennének. Kompromisszum lehetne, ha az egészségügyre vonatkozó végrehajtási rendeletet megváltoztatnák olyképpen, hogy főszabályként az ügyelet teljes munkaideje munkaidőnek számít és mellékszabályként beiktatnának lehetőséget a munkáltatók számára, hogy mérjék az ügyeleti munkavégzés mennyiségét. Ennek hiánya, elmaradása ne a munkavállalót károsítsa, hanem a munkáltatót terhelje, hiszen csak neki van módja a mérést megvalósítani, illetve a mérés eredményét beszámítani. Ha az ügyelet alatti munkavégzés mérését a munkáltatók számára elrendelné a hatályos normaszöveg, a Magyar Államot aránytalan közkiadás növekmény nem sújtaná, és nem húzódna egy jelentős téteget közvetlenül és az egész lakosságot közvetve érintő alkotmányos aggály elbírálása. Továbbá, ha a betegnek van joga "a pihent egészségügyi dolgozóra", az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. ESZCSM rendelet 13.§ (1), (3) bekezdését meg kell változtatni. Ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltató az ügyeleti ellátást összevont, osztályos, mátrix rendszerben szervezze meg, elő kell írni a munkáltatónak, hogy biztosítania kell annak feltételeit, hogy ne lehessen az Alkotmány munkajogi alapszabályait kijátszani, illetve lehetővé kell tenni a vonatkozó büntetőjogi kategóriák: a foglalkozás körében való veszélyeztetés elkerülhetőségét.

             A több azonos vagy hasonló profilú osztály léte nem lehet az egyetlen feltétele annak, hogy a szakmai szempontok szerint évtizedek alatt struktúrálódott kórházi osztályszerkezetet – különösen rendkívüli mukaidőben – gazdaságossági szempontból kiiktassák.

             A munkaerő hatékonyabb felhasználásának mátrix osztály szervezésére vonatkozó elve a munkaidőre vonatkozó alkotmányos alapelveket figyelembe kell, hogy vegye! Az összevont osztályos ügyelet álláspontom szerint, kizárólag műszak szervezésével nem sérti az Alkotmány alapjogot védő, vonatkozó normáit: 70/B§;

            Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga, ha a munka intenzitása rendkívüli munkaidőben azonos a rendes munkaidő alattival, akkor annak minden idejét, mind költségét vagy a rendkívüli munkavégzés, vagy a műszakszervezés szerint figyelembe kell venni. Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszerszerűen rendkívüli munkaidőben dolgozók számára is a jogi a jogi normáknak ezt biztosítani kéne.

            Miután a 2003. évi LXXXIV. tv. 2004. május1-től hatályban van, valamint a jogalkotónak sürgősséggel kellett volna a belső jogot harmonizálni az Európai Közösségek tagállamává válásunk időpontjáig, ezért indítványoztam 2004. május1-től a 233/2000. (XII.23.) Korm. rendelet és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII. tv. egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról 9.§ (1), 10.§ (3) (7), 12/A.§, 14.§, valamint a 47/2004. ESZCSM rendelet 13.§ (1)b) utólagos alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál.
 

Dr. Donáth Ferenc

 Az utánközlést engedélyezte Kövesi Ervin  főszerkesztő és Donáth adjunktus (János kórház) is. A cikk megjelent az Egészségügyi Gazdasági Szemle 43. évfolyam 1. számában (2005. január)

A fenti írást (annak tartalmát, és minden megállapítását), melyet a szerző a rendelkezésére bocsátott, vállalja a

Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság

Dr Kolláth György által megfogalmazott szakmai állásponttal szemben

2005. november  20.

Tisztelt Kolláth Úr!
 

Megütközve olvastuk a Népszabadság 2005. november 19-i lapszámában a pásztói háziorvosok által, a törvényi előírásoknak megfelelő munkaszervezés elérését célzó – akciója kapcsán, hogy Ön az orvosi tevékenység alapfogalmainak nem megfelelő ismeretéből fakadóan téves, a közvéleményt a szóban forgó orvosok ellen hangoló jogértelmezést adott.

A fogalmak tisztázása céljából néhány definíció tartalmát szeretnénk Önnel megismertetni. A sürgősségi ellátás fogalma azon orvosi beavatkozásokat jelöli, amelyek elmaradása esetén a beteg élete veszélybe kerülne, vagy a beteg tartós, esetleg maradandó egészségkárosodást szenvedne. Ezen beavatkozások elvégzéséről az 1997. évi II. törvény rendelkezik. A sürgősségi ellátást bármely személy, tehát nem kizárólag egészségügyi szakképesítéssel rendelkező ember kötelessége elkezdeni. Az életfunkciók biztosítását követően, vagy ezzel párhuzamosan értesíteni kell a sürgősségi egészségügyi ellátást hivatalból biztosító szerveket, a mentőket, vagy a központi háziorvosi ügyeletet, vagy a településen szolgálatot teljesítő háziorvost, akik a szükséges beavatkozásokat és intézkedéseket a továbbiakban elvégzik.

A fentieknek megfelelően, amennyiben mi észleljük, vagy értesítenek bennünket (ha mi tartózkodunk a közelben), hogy egy személynek sürgős orvosi ellátásra van szüksége, akkor foglalkozásunk szabályai és a sokat idézett orvosi eskünk alapján kötelesek vagyunk azonnal, legjobb tudásunk szerint ellátni, és haladéktalanul biztosítani számára a mielőbbi szervezett sürgősségi ellátáshoz jutást.

A szervezett sürgősségi ellátás hazánkban részben állami, részben önkormányzati feladat, amelyben szerződés alapján jogszabályban meghatározott tárgyi felszereltséggel bíró adott helyen, a jogszabályok által előírt számú és képzettségű egészségügyi szakképesítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztatnak. Jelen esetben Pásztó város egészségügyi intézményei, a városi kórház szervezésében biztosítja Pásztó város és vonzáskörzetének alapellátási orvosi ügyeletét. Az orvosi ügyelet, mint mindenhol a világon, az állampolgárok folyamatos ellátása érdekében szervezett, a rendes munkaidőn túl végzett munka. A munkavégzésre irányuló jogviszony feltételeit, mint mindenhol a világon, szerződésbe illik foglalni. Magyarországon, mint általában a világ jogállamaiban, a különböző, munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése nélkül végzett munka un. "fekete munka", így adócsalásnak számít. Mivel ezen munkavégzés feltételeit tartalmazó szerződés feltételeiben a két szerződő fél nem tudott megegyezni, kizárólag a folyamatos ellátási érdeket és a betegek rászorultságát messzemenően tiszteletben tartva, a háziorvosok már egy éve szerződés és ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak.

Az önkormányzat Alkotmányban meghatározott kötelessége a folyamatos alapellátás biztosítása, melyben benne foglaltatik az alapellátási ügyelet is. Ezen kötelességének az önkormányzat és az állam a rendelkezésére álló anyagi lehetőségektől függetlenül köteles eleget tenni. Tehát az ellátás felelőssége nem az orvosoké, hanem a települési önkormányzatoké vagy az államé. Az önkormányzatoknak tehát minden tőlük telhetőt meg kellene tenni az ellátás biztosítása érdekében. Egy tavaly megjelent törvény szerint (2003. évi LXXXIV. Tv. Az egészségügyi munka végzésének egyes kérdéseiről) hat havi átlagban heti 48 óra munkavégzésre lehet kötelezni az egészségügyi dolgozót, az ezen felül, önként vállalható munkaidő 12 óra, de ezt 50% túlmunkadíjjal rendeli fizetni a törvény

Az egyéb jogszabályok szerint a túlmunkaidő keretét kimerítő munkavállalót, amennyiben mégis munkát végez, munkaügyi bírsággal kell sújtani.

Az egy éven keresztül folyó vita semmiképpen nem azt bizonyítja, hogy a helyi önkormányzat vezetői az állampolgárok, azaz választóik érdekeit képviselték volna ebben az ügyben. A háziorvosok által kért ügyeleti díj ugyanis csak egy szakmunkás órabérének felel meg, még magyarországi viszonylatban is!

Az egészségügyben, mint már volt rá példa, a sztrájkról szóló törvény értelmében lehet sztrájkolni, a minimális ellátás szervezési kérdéseiről a munkáltatónak és a munkavállalónak kell megegyeznie. A háziorvosok mint gazdasági vállalkozás tulajdonosai, beltagjai, munkáltatói jogokat gyakorolnak, tehát nem sztrájkolhatnak önmaguk mint munkáltatók ellen.

Az általunk leírtak alapján:

- a munkavégzést most megtagadó kollégák nem sztrájkolhatnak

- az előírtakon túli munkavégzésük a hatályos törvénybe ütközne, a törvénytelen munkavégzés minden jogi és anyagi következménye rájuk hárulna

- orvosi foglalkozásunk szabályai és eskünk szövege szerint a környezetünkben lévő rászorulók sürgősségi ellátását csak személy szerint, az adott helyzetben elvárható mértékben és NEM SZERVEZETT KERETEKBEN történő SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS SZINTJÉN kell biztosítanunk.

Az Ön gondolatmenete és jogszabály értelmezése alapján, a Pásztói Városi Kórház bármely, az ország területén érvényes működési engedéllyel rendelkező, orvosi diplomával rendelkező személyt kötelezhetne az adott terület ügyeletének ellátására, ami, mint Ön is beláthatja, nonszensz!

Tisztelettel

Ius Resistendi – Orvosok Egymásért Társaság

                                                               2005. november 21.

Az MTV1 november 17-i Híradója a pásztói orvosokat megalázó ügyeleti vitáról készített riportfilmje előtt a következő bevezető kérdéssel tett bogarat a televízió nézői és az orvosok fülébe:
– "MI AZ ERŐSEBB, A HIPPOKRATÉSZI ESKÜ, VAGY A MUNKAVÉGZÉSI ELŐÍRÁS?"

A Ius Resistendi Társaság – amely az orvosok és gyógyszerészek méltóságának védelmére alakult – szomorúan állapítja meg, hogy a média egyes munkatársai, nyilvánvaló tájékozatlanságuk okán, az orvosi hivatás etikai követelményeit megfogalmazó un. "hippokratészi esküt" – olykor akaratlanul is – a közvélemény megtévesztésére használják.

A Ius Resistendi Társaság tiltakozik az MTV1 fenti kérdésében tükröződő diszkriminatív, demagóg szellemiség ellen!

A kérdés ilyetén való feltevése önmagában alkalmas arra, hogy szembeállítsa az orvosi lelkiismeretet és az állampolgári jogok érvényesítését szolgáló törekvések lehetőségét. Ez az eljárás csak a legsötétebb diktatúrák sajátossága. Egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen, hogy a közszolgálati televízió ilyen nyíltan manipulálja a tömegek értékítéletét az orvosok természetes, alkotmányos egyéni jogai ellen és azokat szinte megkérdőjelezve, megpróbálja az orvosok alkotmányos, egyéni alapjogait a közösségi jogokkal szembeállítani.

Bár az ókori, ún. "hippokratészi eskü" szellemét az orvosok ma is felvállalják, az eskü eredeti szövege napjainkra már elavulttá vált! Sajnálatos, hogy a (ma már nem használt !) "esküt" – a szövegének pontos ismerete nélkül, a csúsztatás eszközével élve – a médiában egyre gyakrabban már-már "orvost ijesztgető fantom"-ként, gyakorlatilag az orvosok jogérvényesítő törekvéseivel szembeni hangulatkeltésre, az orvosok lelki zsarolására használják, s napjainkban megpróbálják azt az orvosok alapvető állampolgári jogoktól való megfosztottságát tartósító, az orvosok emberi jogainak kényszerű feladását alantas módon szolgáló eszközzé tenni!

A Ius Resistendi – Orvosok Egymásért – Társaság felszólítja a médiát a fenti szellemű magatartás megváltoztatására és arra, hogy a jogfosztott orvosok jogérvényesítő törekvéseit diszkrimináció-mentes szellemben tükrözzék!

Kelt 2005. nov. 19.-én Ius Resitendi – Orvosok Egymásért – Társaság

* * *

Részlet a Társaságunk alapdokumentumából: "A név eredete: "Ius resistendi" – az Aranybulla (1222) ellenállási záradéka, melyet történelmi hagyatékunk tisztelete és az orvosok ún. "hippokratészi eskü"-vel végletekig történő zsarolása miatt választottunk."

* * *

A Társaság a politikusok és újságírók, szerkesztők okulására közli a legrégebbi, az eredeti ógörögből latinra fordított hippokratészi eskü magyar szövegét:

A név eredete: „Ius resistendi” – az Aranybulla (1222) ellenállási záradéka, melyet történelmi hagyatékunk tisztelete és az orvosok ún. „Hippokratészi eskü”-vel végletekig történő zsarolása miatt választottunk.

A „Ius Resistendi” – Orvosok Egymásért az ellentmondás jogán létrejött véd-, és dac-szövetség, amelynek célja az orvosi/gyógyszerészi hivatás társadalmi lejáratásának megállítása, az oktalan és jogtalan orvos- és/vagy gyógyszerész ellenes invázió visszaszorítása, az orvosi és gyógyszerészi hivatás méltóságának szolgálata.

A „Ius Resistendi” – Orvosok Egymásért azonos célú és, érdekű orvosok/gyógyszerészek együttműködése a gyógyítók társadalmi megbecsültségének helyreállítása, jogfosztottságának megszüntetése érdekében.

A „Ius Resistendi” – Orvosok Egymásért politikai pártoktól, állami és önkormányzati szervek és minden egyéb hivatalos szakmai szervezet, bejegyzett, illetve be nem jegyzett társadalmi szerveződés befolyásától mentesen működő, kizárólag az orvosok és gyógyszerészek alkotmányos jogainak törvényes keretek közötti érvényre juttatása érdekében létrehozott független, szabad szellemi közösség, ami független saját szakmai szervezeteitől is.

A Társaság emblémája, „logoja”:

kerek, alapszíne narancssárga (keskeny fehér szegéllyel), melyben egy alulról felfelé fehér-sötétszürke színátmenetet mutató főnixmadár látható. A narancssárga háttér bal oldalán a főnixmadár feletti területén, annak fehér szegélyét elérő, a körnek megfelelően ívelt, és „vastagított” igen halvány sárga „IUS RESISTENDI”, alul a főnixmadár fehér területén a keskeny fehér szegélybe is beleérő vízszintes, fekete színű, „ORVOSOK EGYMÁSÉRT”, nagybetűs felirat olvasható. (Az emblémát, mivel az csak egyénileg aláírott cikkek esetén jelenhet meg, minden esetben – annak megalkotóján túl –a cikk íróját is megillető szerzői jog védi.) Az emblémát kizárólag csak a Társaság tagjai használhatják!
 

Szabályai:

Tagjai önkéntesen csatlakozhatnak, és távozhatnak a Társaságból.

Tagja lehet minden orvos és gyógyszerész, aki egyetért a fent felsorolt célokkal és elvekkel.

A tagok írásai csak akkor jelenhetnek meg a Társaság emblémájával, ha annak megjelenése ellen egyik tag sem tiltakozott.

A Társaságban mindenki egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.

Taggá akkor válhat valaki, ha az alapító tagok valamelyike, személyes felelősséget vállalva, javaslatot tesz rá.

Új tag belépésének első feltétele a Társaság céljaival, szellemével, érdekeivel összhangban álló cikk, közlemény, vagy más személlyel együtt megírt ötletnek, javaslatnak a nyomtatott és/vagy online sajtóban való megjelentetése.

A Társaság levelezése nem nyilvános.

Minden tag személyes erkölcsi felelősséget visel a másik tagra nézve esetleg negatív következményekkel járó felelőtlen megnyilvánulásai esetén.

A társaságban folytatott viták NEM nyilvánosak mindaddig, amíg annak végső formáját és tartalmát a társaság ki nem alakította, és emblémájával ellátva valahol (írott vagy elektronikus) újságban meg nem jelentette. A társaságban folyó viták témájának, illetve a zárt levelezőlistán megjelent leveleknek "kiszivárogtatása" – "harmadik személynek történő kiadása" azonnali kizárást von maga után. (jelen esetben harmadik személynek számit, pl. a MOK, MGYK, stb. bármilyen szintű vezetője is, aki nem tagja a társaságnak) A Társaság által kirívóan súlyos esetben a kizárás az ajánlóra is vonatkozhat.

A Társaság a későbbiekben nem zárkózik el az egészségügyben vagy más szakterületen dolgozók felvételétől sem, akik a Társaságunk céljait, alapszabályát, a Társaság tagságának „alkotmányos jogaink törvényes keretek közötti érvényre juttatása érdekében” folytatott tevékenységét elfogadják.

 
A „Ius Resistendi – Orvosok Egymásért” Társaság hivatalos megalakulási időpontja: 2005. június 01.

Helye: az Internet

Alapítók: akiknek célja, az orvosi/gyógyszerészi hivatás társadalmi lejáratásának megállítása, az oktalan és jogtalan orvos- és/vagy gyógyszerész ellenes invázió visszaszorítása, az orvosi és gyógyszerészi hivatás méltóságának szolgálata.
 

„Ius Resistendi” – Orvosok Egymásért Társaság