30 MILLIÁRDOT VÁRNAK A BETEGEKTÖL
2006. november 6. hétfő · Cikk nyomtatása
Ez az a törvényjavaslat, amely fizetőssé teszi Magyarországon az egészségügyet, amely minden választási ígérettel ellentétben végérvényesen leszámol az ingyenes egészségügyi ellátással. Ez az a törvényjavaslat, amely alapvetően a kormányzati megszorító csomag része, s kifejezett célja a pénzbeszedés. És ez az a törvényjavaslat, amelyik nagyon ügyesen, de a több-biztosítós egészségbiztosítási modellt készíti elő.
Dr. Horváth Zsolt a Fidesz szakpolitikusa:
Ez az a törvényjavaslat, amely fizetőssé teszi Magyarországon az egészségügyet, amely minden választási ígérettel ellentétben végérvényesen leszámol az ingyenes egészségügyi ellátással. Ez az a törvényjavaslat, amely alapvetően a kormányzati megszorító csomag része, s kifejezett célja a pénzbeszedés. És ez az a törvényjavaslat, amelyik nagyon ügyesen, de a több-biztosítós egészségbiztosítási modellt készíti elő.
- Vizitdíj…
Ez fogja a legtöbb embert érinteni. Kimondott célja a törvényjavaslatnak, hogy csökkentse az orvos-beteg találkozások számát az országban. Azt gondolom, ez önmagában így nem helyes cél. Ha hozzá tudnánk tenni, hogy az indokolatlan orvos-beteg találkozásokat csökkentse, akkor ez helyes cél lenne. Igen ám, de az orvos-beteg találkozások lényege az, hogy az indokoltságot igen sok esetben csak maga az orvos tudja eldönteni. Márpedig ezt pénzfizetési eszközhöz kötni, hogy ha van pénzem, és nekem nem számít 300 forint, akkor nyilvánvalóan indokolttá válik, míg ha nincs pénzem, akkor lehet, hogy indokolt esetben sem fogok orvoshoz elmenni, ez olyan kockázat, ami szerintem ezt nem éri meg.
Megkaptuk a végrehajtási rendeletet: 300 forint alkalmanként. Ez sok vagy kevés? Hát attól függ. Ha valakinek egy hat év fölötti gyermeke van, és olyan pechje van, hogy ez a gyerek egy fülfájós gyerek, akkor a jelenlegi szabályozás szerint máris nyugodtan betervezheti a 12 ezer forintot a következő évi családi kasszába a gyermeke után, mert egészen bizonyos, hogy el fogja érni mind az alapellátásban, mind a szakellátásban a húsz-húsz alkalmat. És ez már nem olyan kevés, pláne nem kevés, ha több gyereke is van valakinek
Ha megnézzük, hogy a gyermekeknek foga is van, és a hatéves kor egy nagyon kitüntetett kor, ugyanis ekkor kezdődik a fogváltás időszaka. Egész életére meghatározó, kritikus időszak, a hat évtől a 12-14 éves korig, amíg megtörténik a fogváltás. Illik fogorvoshoz vinni a gyereket, nemcsak szűrővizsgálatra, hanem alkalomadtán kezelésekre is. Ha véletlenül valakinek becsúszik egy gyökérkezelés, akkor, megint mondom, nyugodtan kifizetheti előre a 12 ezer forintot, egészen bizonyos, hogy el fogja használni az év folyamán.
Külön fájó pont az, hogy ha valaki továbbtanul, és nincs olyan szerencséje, hogy az ő településén lenne az a főiskola vagy egyetem, akkor ezért őt megbüntetjük, mindig dupla vizitdíjat fog fizetni. Az emelt vizitdíj, – mivel nem ahhoz a háziorvoshoz jár, akihez a lakóhelye szerint be van jelentkezve, mert az egyetem nem ott van, és a hétköznapjait nem otthon, hanem az egyetemen tanulással tölti. – akkor ezeket a családokat, ezeket a fiatal embereket megbünteti.
És mint az előbb elmondtam, fájdalmasnak tartom a hatéves kort. Azt gondolom, hogy a gyermekkor hatéves korban nem ér véget, nem tartom indokoltnak ezt az életkori határt. Ha egyáltalán értelme korhatárt bevezetni, akkor is azt gondolom, hogy a 14 éves kor egy olyan határ, amelyik alá semmiképpen nem szabad lemenni, hacsak nem az a cél, hogy még nagyobb terheket viseljenek azok, akik gyermekeket nevelnek.
- Receptírás…
Tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan részt, amely orvoskollégáknál nem kis meglepődést váltott ki. Tudjuk, hogy van egy helytelen gyakorlat, hogy sokszor az asszisztensnők írják föl a betegeknek a rendszeresen szedett gyógyszereiket. Ez, mondjuk ki őszintén, egy helytelen gyakorlat, de tudjuk, hogy létezik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt törvényben szentesíteni hiba. Ugyanis azért hívjuk vissza a beteget az orvosi rendelőbe a gyógyszerfelírás procedúrájával, azért nem adunk ki nekik hosszabb távra gyógyszert, hogy az orvosnak úgymond a gyógyító pillantása rajta legyen: hogy lássa azt az embert, hogy még mindig rendben van az állapota, a gyógyszerei még mindig kellően hatékonyak, hogy beszélgessen vele két mondatot, hogy egyébként szedi-e rendesen, és hogy az életminősége milyen, romlott-e vagy javult. Nos, kérem, erre az asszisztensnők nincsenek kiképezve; minden tiszteletem az övék, de nincsenek kiképezve.
Hogyha csak azért hívjuk vissza a beteget, hogy az asszisztensnő megismételhesse a receptírást, akkor ez egy fölösleges orvos- vagy asszisztensnő-beteg találkozás, akkor tessék egyből hosszabb időre felírni neki. És akár azt is meg lehet csinálni, mert a gyógyszerek lejárati ideje igen jó, sokáig elállnak, föl lehet írni egy évre valót is, két évre valót is. Ha az a célunk, hogy ne jöjjön az orvoshoz, akkor szerintem ezt az utat kell követni, és nem azt, hogy egy igen fontos aktust átadunk olyannak, akinek erre szakképesítése nincsen.
- Várólisták…
Az első, amit erről érdemes elmondani: a várólista nem jó dolog. A várólista arról szól, hogy nekem van egy bajom, és nem tudnak meggyógyítani, akkor várni kell arra, hogy ebből a bajomból, nyavalyámból meggyógyítsanak. Ez azt is jelenti, hogy mindaddig ezzel együtt kell élnem, és ha ez fájdalommal jár, vagy az életminőség egyéb romlásával, akkor ezt nekem el kell viselni.
A várólista azért alakul ki, mert vagy egyszerűen nincs megfelelő alapanyag, amivel a műtétet el lehet végezni – például szövetátültetések, szervátültetések, és itt bizony várni kell -, vagy nincs megfelelő kapacitás a kórházakban, nincs elegendő műtő, nincs elegendő orvos, nincs elegendő személyzet, vagy amikor a társadalombiztosítás nem akarja kifizetni, mert túl sokba kerül. Ez az eset áll fönn most Magyarországon, azért lesz várólista, mert drága meggyógyítani az embereket, mert nincsen rá pénzünk.
Azt gondolom, ha innen nézzük a várólisták kérdését, akkor ez egyáltalán nem előrelépés. Ha azt mondjuk, hogy eddig is volt a kórházakban várólista, és annak különböző okai voltak, és ezeket akarjuk csak kifehéríteni, és ezt szeretnénk irányított mederbe terelni, akkor ez egy pozitív lépés. De ne feledjük el, hogy a várólistáknál az a tapasztalat, a nemzetközi tapasztalat, hogy az egyik leghatékonyabb eszköze a költségcsökkentésnek, a biztosítók költségei csökkentésének. Ezért önmagában ez sem túl szerencsés dolog.
Háromféle lista lesz, de kétféle várólista. Az egyik várólista a központi, itt van például a PET-CT, nagy értékű vizsgálatok, illetve a szerv-, szövetátültetések, illetve az intézményi várólista, amit az adott intézményben hajtanak végre. És itt megjelenik egy újabb lista, az úgynevezett bejelentkezési lista. Ez arról szól, hogy van egy intézmény, amelyik intézménynek van egy finanszírozott kapacitása, ennyit végezhet el a biztosított betegek részére. De ha van fölös kapacitása, akkor ezt egy bejelentkezési listán teljes térítéssel vagy annál magasabb térítési díj ellenében elvégezheti a kórház.
Nos, azt gondolom, hogy egyébként a finanszírozott betegek várólistáján a sort valóban tisztességgel be fogják tartani, de ha valaki nem finanszírozott betegként veszi igénybe, mert van pénze rá, és a kórháznak van nem finanszírozott fölösleges kapacitása, akkor ő ezt kényelmesen megteheti. Hogy ez most mennyire tisztességes, mennyire nem…
Többször, több soron megkérdeztem, hogy miért a vérellátó szolgálat fogja kezelni és vezetni a központi várólistát. Ma sem értem. Mindenesetre érdekes fogalmazás szól róla a törvényben, mert nem azt írja, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat fogja vezetni, hanem az állami vérellátó szolgálat fogja vezetni – csupa kisbetűvel -, tehát nem egy konkrét intézményt jelöl meg. Azt se tudtuk meg, hogy ennek mi az oka. Lehet egyéb oka, hogy előbb-utóbb meg akarják szüntetni az Országos Vérellátó Szolgálatot, vagy esetleg több vérellátó szolgálat lesz, olyan, amelyik magánfinanszírozott, meg olyan, ami állami finanszírozott, másképp nem nagyon tudom értelmezni…
Még egy dolgot érdemes itt a várólisták kapcsán kiemelni: ez pedig az, hogy az orvosválasztásért fizetni kell. Ez a vonulat végigmegy egyébként a törvényjavaslat minden egyes részén, tehát már az alapellátásnál is, mint említettem: ha nem a háziorvoshoz megy valaki, vagy beutaló nélkül megy a szakorvoshoz, akkor magasabb összeget kell fizetnie. Vagyis: a szabad orvosválasztás döntési szabadságáért az embereknek fizetni kell. Tehát választhat szabadon a beteg, csakhogy ez sokkal többe kerül. Például, ha a beteg nem a hozzá legközelebb eső három intézményben kívánja az ellátást igénybe venni, akkor ezt megteheti, de az ellátás térítési díjának 30 százalékát ki kell fizetnie, amit egyébként a végrehajtási rendelet 100 ezer forintban maximál. Azt gondolom, ez már igen sok magyar családnak meghaladná a képességét, illetve az egészségügyre fordítható szabad pénzeszközeit.
- Biztosítási csomagokl…
Nos, a biztosítási csomag tulajdonképpen az a kérdés, amelyet helyes iránynak látunk mindnyájan. Valóban így van, érdemes az alapvető, életmentő beavatkozások körét pontosan definiálni, ez mindenkinek jár, aki Magyarország területén van, egyszerűen keresztény erkölcsünkből következően, Efölötti, további ellátás azoknak az embereknek jár, akik a magyar biztosítási rendszerben részt vesznek, és ahhoz hozzájárulnak; ezzel is egyetértünk.
A potyautasokat meg kell keresni, és ki kell szűrni, ebben is egyetértünk. Sőt, azt gondolom, hogy olyan kényelmi szolgáltatásokat, olyan műtéti megoldásokat, amelyeket esztétikai vagy más egyéb okok miatt kíván valaki elvégeztetni magán, ha az nem ütközik egyébként egyéb jogszabályi korlátokba, és a pénze megvan rá, csinálja, ez is helyes. De számoljunk le egy illúzióval: ez a törvényjavaslat nem szűri ki a potyautasokat, semmi köze nincs hozzá.
Ennek a törvényjavaslatnak az alapján nem lehet megmondani, hogy ki az, aki járulékfizető volt, ki az, aki a járulékot befizette, milyen módon fogják ellenőrizni, és hogyan fogják az intézményrendszerek bejelenteni. Azok a rémisztő esetek, amelyekről miniszter úr beszámolt hogy mi minden csúszott át az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásán, azokért az Egészségbiztosítási Pénztár informatikai rendszere a felelős. De hát kivél volt a kasszakulcs? A kassza kulcsa a tisztelt kormánypárti képviselők által választott miniszterek kezében volt. Tegyék a dolgukat, és akadályozzák meg a visszaéléseket, és nem a rendszer bűneként felróni azokat.
- Összefoglalva…
Azt mondhatjuk erről a törvényjavaslatról, hogy bevezeti a fizetős egészségügyet Magyarországon. És ahogy ezt egyébként már láttuk máshol is, általában mindig egy alacsonyabb díjjal indulnak, aztán eltelik fél év, egy év, és rendkívül könnyen lehet megemelni, és rendkívül könnyen lehet ezután igen tisztességes összegekkel a magyar embereket megsarcolni.
A rendszerben alapvető jobbítást, változást ez a törvényjavaslat nem hoz. Ellenben beszed 30 milliárd forintot. Azt gondolom, ha 30 milliárd forintot kivesznek a zsebünkből, az nem jelképes, az húsba vágó, és minden magyar ember megérzi. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nem fogja támogatni.
Ez az a törvényjavaslat, amely fizetőssé teszi Magyarországon az egészségügyet, amely minden választási ígérettel ellentétben végérvényesen leszámol az ingyenes egészségügyi ellátással. Ez az a törvényjavaslat, amely alapvetően a kormányzati megszorító csomag része, s kifejezett célja a pénzbeszedés. És ez az a törvényjavaslat, amelyik nagyon ügyesen, de a több-biztosítós egészségbiztosítási modellt készíti elő.
- Vizitdíj…
Ez fogja a legtöbb embert érinteni. Kimondott célja a törvényjavaslatnak, hogy csökkentse az orvos-beteg találkozások számát az országban. Azt gondolom, ez önmagában így nem helyes cél. Ha hozzá tudnánk tenni, hogy az indokolatlan orvos-beteg találkozásokat csökkentse, akkor ez helyes cél lenne. Igen ám, de az orvos-beteg találkozások lényege az, hogy az indokoltságot igen sok esetben csak maga az orvos tudja eldönteni. Márpedig ezt pénzfizetési eszközhöz kötni, hogy ha van pénzem, és nekem nem számít 300 forint, akkor nyilvánvalóan indokolttá válik, míg ha nincs pénzem, akkor lehet, hogy indokolt esetben sem fogok orvoshoz elmenni, ez olyan kockázat, ami szerintem ezt nem éri meg.
Megkaptuk a végrehajtási rendeletet: 300 forint alkalmanként. Ez sok vagy kevés? Hát attól függ. Ha valakinek egy hat év fölötti gyermeke van, és olyan pechje van, hogy ez a gyerek egy fülfájós gyerek, akkor a jelenlegi szabályozás szerint máris nyugodtan betervezheti a 12 ezer forintot a következő évi családi kasszába a gyermeke után, mert egészen bizonyos, hogy el fogja érni mind az alapellátásban, mind a szakellátásban a húsz-húsz alkalmat. És ez már nem olyan kevés, pláne nem kevés, ha több gyereke is van valakinek
Ha megnézzük, hogy a gyermekeknek foga is van, és a hatéves kor egy nagyon kitüntetett kor, ugyanis ekkor kezdődik a fogváltás időszaka. Egész életére meghatározó, kritikus időszak, a hat évtől a 12-14 éves korig, amíg megtörténik a fogváltás. Illik fogorvoshoz vinni a gyereket, nemcsak szűrővizsgálatra, hanem alkalomadtán kezelésekre is. Ha véletlenül valakinek becsúszik egy gyökérkezelés, akkor, megint mondom, nyugodtan kifizetheti előre a 12 ezer forintot, egészen bizonyos, hogy el fogja használni az év folyamán.
Külön fájó pont az, hogy ha valaki továbbtanul, és nincs olyan szerencséje, hogy az ő településén lenne az a főiskola vagy egyetem, akkor ezért őt megbüntetjük, mindig dupla vizitdíjat fog fizetni. Az emelt vizitdíj, – mivel nem ahhoz a háziorvoshoz jár, akihez a lakóhelye szerint be van jelentkezve, mert az egyetem nem ott van, és a hétköznapjait nem otthon, hanem az egyetemen tanulással tölti. – akkor ezeket a családokat, ezeket a fiatal embereket megbünteti.
És mint az előbb elmondtam, fájdalmasnak tartom a hatéves kort. Azt gondolom, hogy a gyermekkor hatéves korban nem ér véget, nem tartom indokoltnak ezt az életkori határt. Ha egyáltalán értelme korhatárt bevezetni, akkor is azt gondolom, hogy a 14 éves kor egy olyan határ, amelyik alá semmiképpen nem szabad lemenni, hacsak nem az a cél, hogy még nagyobb terheket viseljenek azok, akik gyermekeket nevelnek.
- Receptírás…
Tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan részt, amely orvoskollégáknál nem kis meglepődést váltott ki. Tudjuk, hogy van egy helytelen gyakorlat, hogy sokszor az asszisztensnők írják föl a betegeknek a rendszeresen szedett gyógyszereiket. Ez, mondjuk ki őszintén, egy helytelen gyakorlat, de tudjuk, hogy létezik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt törvényben szentesíteni hiba. Ugyanis azért hívjuk vissza a beteget az orvosi rendelőbe a gyógyszerfelírás procedúrájával, azért nem adunk ki nekik hosszabb távra gyógyszert, hogy az orvosnak úgymond a gyógyító pillantása rajta legyen: hogy lássa azt az embert, hogy még mindig rendben van az állapota, a gyógyszerei még mindig kellően hatékonyak, hogy beszélgessen vele két mondatot, hogy egyébként szedi-e rendesen, és hogy az életminősége milyen, romlott-e vagy javult. Nos, kérem, erre az asszisztensnők nincsenek kiképezve; minden tiszteletem az övék, de nincsenek kiképezve.
Hogyha csak azért hívjuk vissza a beteget, hogy az asszisztensnő megismételhesse a receptírást, akkor ez egy fölösleges orvos- vagy asszisztensnő-beteg találkozás, akkor tessék egyből hosszabb időre felírni neki. És akár azt is meg lehet csinálni, mert a gyógyszerek lejárati ideje igen jó, sokáig elállnak, föl lehet írni egy évre valót is, két évre valót is. Ha az a célunk, hogy ne jöjjön az orvoshoz, akkor szerintem ezt az utat kell követni, és nem azt, hogy egy igen fontos aktust átadunk olyannak, akinek erre szakképesítése nincsen.
- Várólisták…
Az első, amit erről érdemes elmondani: a várólista nem jó dolog. A várólista arról szól, hogy nekem van egy bajom, és nem tudnak meggyógyítani, akkor várni kell arra, hogy ebből a bajomból, nyavalyámból meggyógyítsanak. Ez azt is jelenti, hogy mindaddig ezzel együtt kell élnem, és ha ez fájdalommal jár, vagy az életminőség egyéb romlásával, akkor ezt nekem el kell viselni.
A várólista azért alakul ki, mert vagy egyszerűen nincs megfelelő alapanyag, amivel a műtétet el lehet végezni – például szövetátültetések, szervátültetések, és itt bizony várni kell -, vagy nincs megfelelő kapacitás a kórházakban, nincs elegendő műtő, nincs elegendő orvos, nincs elegendő személyzet, vagy amikor a társadalombiztosítás nem akarja kifizetni, mert túl sokba kerül. Ez az eset áll fönn most Magyarországon, azért lesz várólista, mert drága meggyógyítani az embereket, mert nincsen rá pénzünk.
Azt gondolom, ha innen nézzük a várólisták kérdését, akkor ez egyáltalán nem előrelépés. Ha azt mondjuk, hogy eddig is volt a kórházakban várólista, és annak különböző okai voltak, és ezeket akarjuk csak kifehéríteni, és ezt szeretnénk irányított mederbe terelni, akkor ez egy pozitív lépés. De ne feledjük el, hogy a várólistáknál az a tapasztalat, a nemzetközi tapasztalat, hogy az egyik leghatékonyabb eszköze a költségcsökkentésnek, a biztosítók költségei csökkentésének. Ezért önmagában ez sem túl szerencsés dolog.
Háromféle lista lesz, de kétféle várólista. Az egyik várólista a központi, itt van például a PET-CT, nagy értékű vizsgálatok, illetve a szerv-, szövetátültetések, illetve az intézményi várólista, amit az adott intézményben hajtanak végre. És itt megjelenik egy újabb lista, az úgynevezett bejelentkezési lista. Ez arról szól, hogy van egy intézmény, amelyik intézménynek van egy finanszírozott kapacitása, ennyit végezhet el a biztosított betegek részére. De ha van fölös kapacitása, akkor ezt egy bejelentkezési listán teljes térítéssel vagy annál magasabb térítési díj ellenében elvégezheti a kórház.
Nos, azt gondolom, hogy egyébként a finanszírozott betegek várólistáján a sort valóban tisztességgel be fogják tartani, de ha valaki nem finanszírozott betegként veszi igénybe, mert van pénze rá, és a kórháznak van nem finanszírozott fölösleges kapacitása, akkor ő ezt kényelmesen megteheti. Hogy ez most mennyire tisztességes, mennyire nem…
Többször, több soron megkérdeztem, hogy miért a vérellátó szolgálat fogja kezelni és vezetni a központi várólistát. Ma sem értem. Mindenesetre érdekes fogalmazás szól róla a törvényben, mert nem azt írja, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat fogja vezetni, hanem az állami vérellátó szolgálat fogja vezetni – csupa kisbetűvel -, tehát nem egy konkrét intézményt jelöl meg. Azt se tudtuk meg, hogy ennek mi az oka. Lehet egyéb oka, hogy előbb-utóbb meg akarják szüntetni az Országos Vérellátó Szolgálatot, vagy esetleg több vérellátó szolgálat lesz, olyan, amelyik magánfinanszírozott, meg olyan, ami állami finanszírozott, másképp nem nagyon tudom értelmezni…
Még egy dolgot érdemes itt a várólisták kapcsán kiemelni: ez pedig az, hogy az orvosválasztásért fizetni kell. Ez a vonulat végigmegy egyébként a törvényjavaslat minden egyes részén, tehát már az alapellátásnál is, mint említettem: ha nem a háziorvoshoz megy valaki, vagy beutaló nélkül megy a szakorvoshoz, akkor magasabb összeget kell fizetnie. Vagyis: a szabad orvosválasztás döntési szabadságáért az embereknek fizetni kell. Tehát választhat szabadon a beteg, csakhogy ez sokkal többe kerül. Például, ha a beteg nem a hozzá legközelebb eső három intézményben kívánja az ellátást igénybe venni, akkor ezt megteheti, de az ellátás térítési díjának 30 százalékát ki kell fizetnie, amit egyébként a végrehajtási rendelet 100 ezer forintban maximál. Azt gondolom, ez már igen sok magyar családnak meghaladná a képességét, illetve az egészségügyre fordítható szabad pénzeszközeit.
- Biztosítási csomagokl…
Nos, a biztosítási csomag tulajdonképpen az a kérdés, amelyet helyes iránynak látunk mindnyájan. Valóban így van, érdemes az alapvető, életmentő beavatkozások körét pontosan definiálni, ez mindenkinek jár, aki Magyarország területén van, egyszerűen keresztény erkölcsünkből következően, Efölötti, további ellátás azoknak az embereknek jár, akik a magyar biztosítási rendszerben részt vesznek, és ahhoz hozzájárulnak; ezzel is egyetértünk.
A potyautasokat meg kell keresni, és ki kell szűrni, ebben is egyetértünk. Sőt, azt gondolom, hogy olyan kényelmi szolgáltatásokat, olyan műtéti megoldásokat, amelyeket esztétikai vagy más egyéb okok miatt kíván valaki elvégeztetni magán, ha az nem ütközik egyébként egyéb jogszabályi korlátokba, és a pénze megvan rá, csinálja, ez is helyes. De számoljunk le egy illúzióval: ez a törvényjavaslat nem szűri ki a potyautasokat, semmi köze nincs hozzá.
Ennek a törvényjavaslatnak az alapján nem lehet megmondani, hogy ki az, aki járulékfizető volt, ki az, aki a járulékot befizette, milyen módon fogják ellenőrizni, és hogyan fogják az intézményrendszerek bejelenteni. Azok a rémisztő esetek, amelyekről miniszter úr beszámolt hogy mi minden csúszott át az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásán, azokért az Egészségbiztosítási Pénztár informatikai rendszere a felelős. De hát kivél volt a kasszakulcs? A kassza kulcsa a tisztelt kormánypárti képviselők által választott miniszterek kezében volt. Tegyék a dolgukat, és akadályozzák meg a visszaéléseket, és nem a rendszer bűneként felróni azokat.
- Összefoglalva…
Azt mondhatjuk erről a törvényjavaslatról, hogy bevezeti a fizetős egészségügyet Magyarországon. És ahogy ezt egyébként már láttuk máshol is, általában mindig egy alacsonyabb díjjal indulnak, aztán eltelik fél év, egy év, és rendkívül könnyen lehet megemelni, és rendkívül könnyen lehet ezután igen tisztességes összegekkel a magyar embereket megsarcolni.
A rendszerben alapvető jobbítást, változást ez a törvényjavaslat nem hoz. Ellenben beszed 30 milliárd forintot. Azt gondolom, ha 30 milliárd forintot kivesznek a zsebünkből, az nem jelképes, az húsba vágó, és minden magyar ember megérzi. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nem fogja támogatni.
Hozzászólás
Szeretne valamit hozzászólni?