A REFORM LÉNYEGE A FENYEGETETTSÉG ÉRZÉSE

Óvatosságra int a társadalombiztosítási rendszer átalakításában a Central European Management Intelligence (CEMI) politikai és gazdasági elemzõ cég kormánymegrendelésre készült tanulmánya. A CEMI most azt írja: az egészségügy reformra szorul, ám ennek kulcsa nem a biztosítói modellváltás. Valódi minõségjavulást ugyanis önmagában a magánbiztosítók versenye sem képes kikényszeríteni. Az átalakítás csak a kórházak gazdálkodási feltételeinek szigorításával, számon kérhetõségük megteremtésével vezethet eredményre. Ha a rosszul mûködõ kórházakat, szakellátókat nem fenyegeti a felszámolás, illetve a menedzsment leváltásának veszélye – mert az intézmény monopolhelyzetben van, vagy mert politikai összeköttetései stabilak -, akkor az elvárt hatékonyság, minõségjavulás esélyei minimálisak – írják a szerzõk, példaként említve Ausztriát, ahol a kórházak jól mûködnek egyetlen finanszírozó mellett is. Ott az egykor állami intézményként mûködõ kórházak ma már regionálisan létrehozott gazdasági társaságok irányítása alatt dolgoznak.
A szlovák példa ezzel szemben azt illusztrálja, hogy ha a kórházak költségvetési korlátja "puha marad", azaz bármikor kipótolja az állam a veszteségeiket, a több-biztosítós rendszer sem képes a hatékony gazdálkodást kikényszeríteni. 2005 végén megkezdõdött ugyan a szlovák kórházak gazdasági társasággá alakítása, megteremtõdött a valódi felszámolás lehetõsége, és ennek hatására csökkent is a kórházi eladósodás, ám a 2006 közepén bekövetkezett kormányváltás után az átszervezés leállt, a csõdveszély eltûnt, a gazdálkodási fegyelem fellazult: 2006 végére akkora lett a kórházak tartozása, amekkora a folyamat elején volt.
A szerzõk szerint tény: az egybiztosítós rendszer mûködtetése olcsóbb, míg a több-biztosító esetében a költségek akár meg is ötszörözõdhetnek, hiszen az egybiztosítós rendszerben nem kell számolni sem marketing- sem ügyfélszerzési kiadásokkal.
A tanulmány kiemeli: a legjobb európai modellek között éppúgy van egy-, azaz állami finanszírozású, mint magánbiztosítói versenyen alapuló rendszer. Egy uniós kutatásban a tagállamok saját lakossága egy tízes skálán átlagosan 6,2-re értékelte az orvosi ellátás színvonalát. Ennél magasabb értéket a "több-biztosítós" Belgium, Franciaország, Hollandia, illetve "az állami biztosítós" Ausztria, Finnország és Dánia kapott. Mindegyikben közös, hogy az eltérõ finanszírozási technikák mögött szolidaritási elvû nemzeti kockázatközösség áll.
Az OECD-országok adatai alapján egyébként a szerzõk szerint nem igazolható az az állítás, hogy a magánbiztosítók válogatnának a szolgáltatók között – Európában erre sehol nincs példa.