ÁLLAMI GARANCIÁK – KI DIKTÁL, KINEK?
2008. január 31. csütörtök · Cikk nyomtatása
A biztosítótársaságok tíz pontja:
1. Az állam vállaljon garanciát a pénztáraknak juttatott fejkvóta (azaz a bevétel) és a szolgáltatások (azaz a fõ kiadások) egyensúlyára. Ez azt jelentené, hogy ha a kifizetések meghaladnák a járulékbevételek 92 százalékát, akkor azt az állam utólag egészítse ki.
2. A kiadások féken tartása érdekében fel kell állítani egy olyan bizottságot, amely a várható életév-nyereség és a ráfordítás arányában eldönti, hogy melyek azok az ellátások, amelyeket az adott évben a társadalombiztosítás finanszíroz a betegeknek. A fejkvóta kiszámításához minden olyan szempontot figyelembe kell venni, amelynek hatása van a betegellátás költségeire.
3. A vállalatirányítási jogok: a felügyelõbizottságot az állam, az igazgatóságot pedig a biztosító adja. A kisebbségi tulajdonos szavazatelsõbbségi részvényt kapjon, vagy az állam szavazati súlya legyen kisebb.
4. Szabadságot kapjanak a szolgáltatókkal való szerzõdéskötésben, a minõség ellenõrzésében, a protokollok terén, a betegirányításban és ezek be nem tartása esetén alkalmazandó szankciók foganatosításában.
5. Érdemi szerepet a finanszírozási rendszer alapját jelentõ pontrendszerek karbantartásában is.
6. Az államnak a költséghányadban kell elismernie a biztosítók által elvégzett többletfeladatokat, például az ügyfelek írásbeli tájékoztatását, vagy a szolgáltatók rendszeres minõsítését.
7. A három éves osztalékfizetés tilalmát követõen már az ebben az idõszakban felhalmozott eredmény terhére is lehetne osztalékot fizetni. A kezdeti három év után egy adott esztendõben a nyereség legfeljebb 25 százalékának felhasználását szabályozza az állam „központilag.
8. A pénztáraknak legyen hozzáférésük a betegirányításhoz szükséges összes adathoz, nemcsak a szolgáltatóknál, hanem az Egységes Nemzeti Kockázatkezelési Alapnál tárolt információkhoz is.
9. A csoportos egészségbiztosítások díját a munkáltató költségként írhassa le.
10. Az állam pénz-visszafizetési garanciát vállaljon arra az összegre, amelyet a nemzetközi pályázaton nyertes befektetõ az új vállalatok indulásáig „betett” a rendszerbe, ha öt éven belül értékesíteni kívánják tulajdonrészüket.








Hozzászólás
Szeretne valamit hozzászólni?