AZ ORVOSI TITOKTARTÁS JOGILAG ÉS A GYAKORLATBAN
2006. november 16. csütörtök · Cikk nyomtatása
A szakmának számítania kell arra, hogy előbb-utóbb (hasonlóan a másfél évtizede megindított első műhibaperekhez) az adatvédelem sérelme miatt benyújtott, precedens értékű perek is megjelennek a bíróságokon.
Ma az ellátás szerves része a jogi háttér alapos ismerete – saját érdekükben.
A törvényben orvosi titoktartás címen megfogalmazott szabályrendszer valójában az egészségügyi személyes adatok kezelésének egyes szabályairól szól. A személyes adatok kezelését alapvetően az adatvédelmi törvény szabályozza. Ez az egészségügyi adatokat az un. különleges adatok közé sorolja, melyek az általánosnál szigorúbb védelmet élveznek. Ezért e területet külön szabályozó, speciális törvény is született, mely kifejezetten az egészségügyi személyes adatok kezeléséhez ad eligazítást. Az ellátás minden területén e törvény előírásait kellene alkalmazni, vagyis az ellátó személyzetnek azt alaposan ismernie kellene. Kevesen tudják, hogy a törvényben előírt adatkezelési kötelezettségek nem csak az orvosokra érvényesek, hanem az intézmények teljes személyzetére, a portástól az igazgatóig. A jog az orvosi titoktartás kötelezettségét kiterjeszti minden adatkezelésben részt vevő személyre. Vagyis mindenkit, aki az ellátórendszerben találkozik a beteg egészségügyi személyes adataival, orvosi titoktartás kötelez.
A hatályos jogszabály az egészségügyi ellátásban keletkező valamennyi adatot a beteg tulajdonának tekinti, ő rendelkezik felette. Az intézmény, az orvos csak adatkezelő, vagyis az orvosnak, az ellátónak nincs joga azok felett rendelkezni, az orvos adatkezelői szerepe sok esetben a beteg felhatalmazáshoz kötődik. Ez alól csak ritkán tesz kivételt, járványügyi, bűnügyi és nemzetbiztonsági ügyekben.
A háziorvosok esetében az adatkezelés felelőse a háziorvos, a tételes betegforgalmi jelentés során a betegről megkövetelt részletes adatszolgáltatás több ponton is ellentmond az adatvédelmi alapelveknek. Ilyen típusú adatközlést csak törvényi szinten lehetne előírni, de ahhoz is szükséges lenne a betegek beleegyezése. Adatszolgáltatás esetén a beteg, törvénysértő adatkezelésre hivatkozva akár pert is indíthatna.
Főleg a fekvőbeteg-ellátásban dolgozóknál széles körű, jogellenes gyakorlat az, hogy betegeikről megfelelő engedély nélkül, személyes adatokat közölnek illetéktelenekkel. Jogellenes pl. a beteg aktuális egészségi állapotáról információt szolgáltatni az érdeklődő hozzátartozóknak. Az orvos minden fenntartás nélkül részletesen tájékoztatja a rokonokat, holott ez teljes mértékben jogellenes. Ilyen információkat csak a beteg által írásban megjelölt személynek adhatna, kivéve a törvényes képviselőt (szülőt, gyámot). Amennyiben a beteg a kezelés befejeztével eltávozik az intézményből és a hozzátartozóját küldi maga helyett az esetleg ott maradt dokumentumokért, a törvény szerint csak úgy kaphatja meg, ha a beteg engedélyét teljes, bizonyító erejű magánokirat formájában bemutatja az orvosnak. Az engedélyben nevesített személynek pedig igazolnia kell személyazonosságát.
A beteg tájékoztatására az egészségügyi törvény kötelezi az orvost. Mivel az adatvédelmi törvény szerint a beteg rendelkezik saját adatai felett, az orvosnak ezzel kapcsolatban is vannak tájékoztatási kötelezettségei. A betegét informálni köteles pl. arról, hogy egészségügyi adatait további kezelések vagy különböző beavatkozások végrehajtása végett más osztályra, intézménybe, orvoshoz továbbítja. A törvény indoklása arra is kitér, hogy az előre nyomtatott tájékoztatók nem helyettesíthetik az élőszóban előadott információt. Az orvosnak kötelessége meggyőződnie arról is, hogy páciense megértette az általa elmondottakat. Ha a beteg igényli, a zárójelentés tartalmáról is kell szóban tájékoztatást adni. Halálesetkor a beteg hozzátartozóinak, illetve örököseinek, ha ezt írásban kérik az intézménytől, a halál okával, az ahhoz vezető betegség lefolyásával és az alkalmazott terápiával kapcsolatos egészségügyi dokumentációt ki kell adni.
A törvény szerint az az orvos, aki nem vesz részt a beteg kezelésében, nem jogosult az eü. adatokra, vele szemben ugyanúgy érvényesülnie kell az orvosi titoktartás szabályainak, mint egy magánembernél. Ez az elvárás az orvosi konzíliumra is érvényes. Ehhez is kérni kell a beteg beleegyező nyilatkozatát, kivéve a sürgős, életmentő beavatkozásokat.
A szakmának számítania kell arra, hogy előbb-utóbb (hasonlóan a másfél évtizede megindított első műhibaperekhez) az adatvédelem sérelme miatt benyújtott, precedens értékű perek is megjelennek a bíróságokon.
Ma az ellátás szerves része a jogi háttér alapos ismerete – saját érdekükben.
A betegnek joga van megszabni, hogy vizsgálatánál hányan és kik lehetnek jelen, tehát jogában áll az asszisztens távozását kérni a vizsgálat alatt, kivéve az oktató klinikáknál és kórházaknál, ezekben más betegellátó jelenléte is megengedett a vizsgálatoknál. Ezekben a beteget az intézetbe történő felvétele előtt erről tájékoztatni kell.
Sok orvost, ha nem tudta az ellenkezőjét hitelt érdemlően bizonyítani, elmarasztaltak a hiányos tájékoztatás miatt, mert a bírósági gyakorlat szerint a bizonyítási teher ráhárul. Saját védelme érdekében egy előre megírt pár mondatos nyilatkozatot írasson alá a betegével, amelyben elismeri, hogy a gyógykezelésével kapcsolatos részletes tájékoztatást megkapta és megválaszolatlan kérdései nem maradtak.
A hatályos jogszabály az egészségügyi ellátásban keletkező valamennyi adatot a beteg tulajdonának tekinti, ő rendelkezik felette. Az intézmény, az orvos csak adatkezelő, vagyis az orvosnak, az ellátónak nincs joga azok felett rendelkezni, az orvos adatkezelői szerepe sok esetben a beteg felhatalmazáshoz kötődik. Ez alól csak ritkán tesz kivételt, járványügyi, bűnügyi és nemzetbiztonsági ügyekben.
A háziorvosok esetében az adatkezelés felelőse a háziorvos, a tételes betegforgalmi jelentés során a betegről megkövetelt részletes adatszolgáltatás több ponton is ellentmond az adatvédelmi alapelveknek. Ilyen típusú adatközlést csak törvényi szinten lehetne előírni, de ahhoz is szükséges lenne a betegek beleegyezése. Adatszolgáltatás esetén a beteg, törvénysértő adatkezelésre hivatkozva akár pert is indíthatna.
Főleg a fekvőbeteg-ellátásban dolgozóknál széles körű, jogellenes gyakorlat az, hogy betegeikről megfelelő engedély nélkül, személyes adatokat közölnek illetéktelenekkel. Jogellenes pl. a beteg aktuális egészségi állapotáról információt szolgáltatni az érdeklődő hozzátartozóknak. Az orvos minden fenntartás nélkül részletesen tájékoztatja a rokonokat, holott ez teljes mértékben jogellenes. Ilyen információkat csak a beteg által írásban megjelölt személynek adhatna, kivéve a törvényes képviselőt (szülőt, gyámot). Amennyiben a beteg a kezelés befejeztével eltávozik az intézményből és a hozzátartozóját küldi maga helyett az esetleg ott maradt dokumentumokért, a törvény szerint csak úgy kaphatja meg, ha a beteg engedélyét teljes, bizonyító erejű magánokirat formájában bemutatja az orvosnak. Az engedélyben nevesített személynek pedig igazolnia kell személyazonosságát.
A beteg tájékoztatására az egészségügyi törvény kötelezi az orvost. Mivel az adatvédelmi törvény szerint a beteg rendelkezik saját adatai felett, az orvosnak ezzel kapcsolatban is vannak tájékoztatási kötelezettségei. A betegét informálni köteles pl. arról, hogy egészségügyi adatait további kezelések vagy különböző beavatkozások végrehajtása végett más osztályra, intézménybe, orvoshoz továbbítja. A törvény indoklása arra is kitér, hogy az előre nyomtatott tájékoztatók nem helyettesíthetik az élőszóban előadott információt. Az orvosnak kötelessége meggyőződnie arról is, hogy páciense megértette az általa elmondottakat. Ha a beteg igényli, a zárójelentés tartalmáról is kell szóban tájékoztatást adni. Halálesetkor a beteg hozzátartozóinak, illetve örököseinek, ha ezt írásban kérik az intézménytől, a halál okával, az ahhoz vezető betegség lefolyásával és az alkalmazott terápiával kapcsolatos egészségügyi dokumentációt ki kell adni.
A törvény szerint az az orvos, aki nem vesz részt a beteg kezelésében, nem jogosult az eü. adatokra, vele szemben ugyanúgy érvényesülnie kell az orvosi titoktartás szabályainak, mint egy magánembernél. Ez az elvárás az orvosi konzíliumra is érvényes. Ehhez is kérni kell a beteg beleegyező nyilatkozatát, kivéve a sürgős, életmentő beavatkozásokat.
A szakmának számítania kell arra, hogy előbb-utóbb (hasonlóan a másfél évtizede megindított első műhibaperekhez) az adatvédelem sérelme miatt benyújtott, precedens értékű perek is megjelennek a bíróságokon.
Ma az ellátás szerves része a jogi háttér alapos ismerete – saját érdekükben.
A betegnek joga van megszabni, hogy vizsgálatánál hányan és kik lehetnek jelen, tehát jogában áll az asszisztens távozását kérni a vizsgálat alatt, kivéve az oktató klinikáknál és kórházaknál, ezekben más betegellátó jelenléte is megengedett a vizsgálatoknál. Ezekben a beteget az intézetbe történő felvétele előtt erről tájékoztatni kell.
Sok orvost, ha nem tudta az ellenkezőjét hitelt érdemlően bizonyítani, elmarasztaltak a hiányos tájékoztatás miatt, mert a bírósági gyakorlat szerint a bizonyítási teher ráhárul. Saját védelme érdekében egy előre megírt pár mondatos nyilatkozatot írasson alá a betegével, amelyben elismeri, hogy a gyógykezelésével kapcsolatos részletes tájékoztatást megkapta és megválaszolatlan kérdései nem maradtak.
Lóránth Ida interjúja Dr. Kelényi Zoltán adatvédelmi szakértővel
Magyar Orvos
Magyar Orvos
Hozzászólás
Szeretne valamit hozzászólni?