AZ UTOLSÓ ZSIROS NAGY MAGYAR FALAT A TÕKÉNEK

Az egészségügy oly kívánatos reformjáról húzódó vita mögött üzleti-gazdasági érdekkörök vitája húzódik. Nekik az a lényeges, hogy ki és hogyan veheti kezelésbe (gebinbe) az egészségbiztosítás évi több mint ezermilliárd forintnyi bevételét. Valamennyiünk kötelezõen befizetett-beszedett pénzét. A betegellátás céljára összeadott pénzvagyont. A közszolgáltatás fedezetét. Közpénzt.

Kívánatos falat

A koalíciós pártok politikai színpadán szómágia és számmisztika fedi el a háttérben lévõ gazdasági érdekeket. A biztosítást nem is biztosítók, hanem pénztárak intézik. A hónapokig tartó vadászmezõ-felosztás (Régió? Megye? Kistérség? Háziorvos? Állampolgár?) kompromisszumos eredménye az, hogy a pénztárak egy megyéért lesznek felelõsek, de más megyébõl is toborozhatnak. A Szabolcs megyei pénztár Baranyából, hogy azért legyen már egy kis verseny is. A központi régióban (az nem megye!) pedig négy pénztár is indulhat a tagtoborzáson. A vidék az MSZP koncepciója szerint, a központi régió az SZDSZ koncepciója szerint alakul? Zavaros beszéd.
Az egészségbiztosítás pénzvagyonának privatizálása a nemzeti vagyon végkiárusításának része. Ezért a magyar parlamentben a minap megszavazott vagyontörvény erre a vagyonra is vonatkozik. Mert ez a pénzösszeg nem lottóbefizetés! Hanem valamennyiünk közös vagyona. Egy jól meghatározott közcélra: a társadalom egészségügyének biztosítására. Közpénz! A közvagyon zöme mára elillant. (Miközben az ország eladósodása rekordméretû lett. Talán összefügg a két dolog?) De megmaradt egy kívánatos falat, az egyik legfontosabb közszolgáltatás, a betegellátás mûködésének fedezete. Biztos pénzforrás. Még a beszedésével sem kell bajlódni. Beszedi az APEH. Szép kis summa. Erre fáj a háttérbeli csoportok foga.
Ne gondoljuk, hogy a közszolgáltatások privatizálása magyar ügy lenne. A GATS-egyezmény a szolgáltatások piacosítására jött létre. Mi is aláírtuk. Világszerte folyamatosan nyomulnak azok az erõk, amelyek a piac szabályai alá kívánják vonni a közszolgáltatásokat, köztük az egészségügyet, a betegellátást is. Csapataink harcban állnak. A globalizált pénztõke új piacokra tör. A világban ma több száz olyan, az egészségügy strukturális átalakítására irányuló projekt van, amit a nemzetközi pénzszervezetek finanszíroznak. Valamennyiben közös, hogy a pénzügyi támogatás feltétele a privatizálás, a betegellátás piacosítása. Ez magyarázhatja azt, hogy a kisebbik (kicsi) kormánypárt rendíthetetlenül tör az egészségbiztosítás privatizálására. Nem véletlen, hogy – a mai magyar pártpolitikai erõviszonyokra utaló szólás szerint – a farok képes csóválni a kutyát. Ez a farok nagyon erõs.

Csak a profit számít

Az üzleti körök szószólóit nem zavarja a bizonyítékok tömkelege. Ha valaki beüti, mondjuk, a Google keresõjébe ezt a két szót: healthcare (egészségügy), és forprofit, hivatkozások ezreit találja meg arra, hogy a forprofit rendszer rontja a betegellátás minõségét, és megdrágítva azt, korlátozza a hozzáférést a gyógyuláshoz. Végsõ soron szegény- és gazdag-betegellátáshoz vezet. Magyarán: káros. Minden tekintélyes nemzetközi egészségpolitikai szervezetnek és szakmai testületnek ez a véleménye. Ez a vita a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején már lezajlott a nemzetközi szakmai fórumokon, a világ vezetõ orvosi szaklapjaiban. Mindez azonban nem érdekli a privatizáláson ügyködõket. Makacsul nyomulnak, és közben minõségrõl, igazságosságról, versenyrõl, hatékonyságról, betegérdekekrõl szónokolnak. Szédítik a jónépet. Más szóval: hülyének néznek mindenkit.
De ne higgyük, hogy szocialista vitapartnerük mögött nincsenek gazdasági érdekcsoportok. Õk inkább az ellátásszervezésben, illetve a magántulajdonú szolgáltató intézmények (kórházak, járóbeteg-szakrendelõk) mûködtetésében látnak profitlehetõséget. "Megtakarítást." Maguknak. Forprofit ellátásszervezõként, járóbeteg-ellátó kft.-ként várják az EU-pénzeket.

A legújabb fejlemények alapján felsejlik még az is, hogy egy-egy megyében ugyanaz az üzleti csoport licitálhat a pénztárra, amelyik a kórházakat mûködteti. Ez ám a bombaüzlet. "Versenyeztetem" a saját kórházaimat! Nehogy sokat költsenek a betegekre. Zseniális.
Hogy pártpolitikai elfogultság vádja ne érhessen, ideírom: a fentiekhez hasonló elképzelések, törekvések az ellenzéki pártok körében is elõfordultak. És azt is ideírom, hogy õszinte tisztelet a nagyobbik kormánypárt soraiban lévõ – bár kis számú és halk szavú – igazi szocialistáknak.
A mai magyar egészségügy szükséges átalakításának alapkérdésérõl, a lényegrõl azonban nem esik szó. Az alapkérdés: piaci szolgáltatás-e a betegellátás, vagy sem? Piaci alapon végezzük-e, vagy sem? A válasz azok szerint, akik értik is, mirõl van szó, és jóakaratúak is: nem. Azok szerint, akik vagy nem értik, mirõl van szó, vagy nem jóakaratúak: igen.

Miért nem?

Mert vannak olyan humán értékek, amelyekre nem a piac szabályai vonatkoznak. Például feleséget sem vásárolunk – vagy ha igen, nem feleségnek hívják. És nem káefték prédikálnak a templomban sem. Az egészség, végsõ soron az élet nem lehet piaci nyerészkedés tárgya! A gyógyulás nem cipõvásárlás. Cipõm lehet olcsó is, drága is, anyagi lehetõségeim szerint. Lehet sok cipõm is, és járhatok mezítláb is, ha nincsen pénzem. Életem, egészségem azonban csak egyetlenegy van. Nem vehetek új életet, ha tönkrement a régi. És nem lehet két életem még akkor sem, ha nagyon sok pénzem lenne rá! És nem piaci alapon válogatok, hogy a cukorbetegségemet kezeltessem-e, vagy a gerincsérvemet; aszerint döntsek, hogy mire telik? Hogy mi éri meg? Ugye, abszurd? (Ma még.) A betegellátást nem szabályozhatja a részvényesek profitelvárása! De a gazdasági-piaci verseny a betegek kárára van. Mert a pénzügyi nyereség, a profit a célja.

Kötelezõ összefogás

Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene az egészségügyet racionálisan mûködtetni. Hogy ne kellene a rendelkezésre álló nagyon kevés pénzt a legnagyobb gondossággal felhasználni. A lehetõ legnagyobb egészség- (és nem profit-) nyereségre törekedni. Dehogynem. Ezért – ha politikai okból megköveznek is – a mostani "reformintézkedések" közül el kell fogadni néhányat. A járulékbeszedési fegyelmet, ellenõrzést igenis erõsíteni kell. A gyógyszerár-támogatás is rendezésre szorul. Még a vizitdíjról is lehetne tárgyalni. Nota bene: a magánosítás kormánypárti prófétái ezekkel az intézkedésekkel saját magukat cáfolják! Lám, a "gyenge" állam is képes lehet a szigorú szabályok meghozatalára. Igaz, hogy ezek a helyes lépések az üzleti biztosítók belépésének elõkészítõi voltak. Az is támogatandó, hogy a kórházak gazdasági mozgásterét növelni kell. De nem azért, hogy a tulajdonosok nyeresége nõjön, és a közpénz magánzsebekbe vándoroljon.
A magyar betegellátás – az ország nyomorult gazdasági helyzetét is figyelembe vevõ – szükséges átalakításának kulcskérdése az, hogy mi a célja. Különbözõ gazdasági-üzleti körök profitszerzése, vagy az egészségnyereség? Hogy piacosítjuk-e a legfontosabb közszolgáltatást, a betegellátást, vagy sem?

Ne tegyük!

Ennek érdekében fogjunk össze minden hazai és nemzetközi erõvel!

Mert különben védtelenek vagyunk.

Magyar Hírlap online – Szilvási István, orvos