Betonkezû, arrogáns és nagyképû  Molnár Lajos évtizedes ámokfutása a magyar egészségügyben

A tegnapi Magyar Nemzetben egész oldalas leleplezõnek szánt írás jelent meg Molnár Lajosról. Az írás áttekintést ad szekszárdi osztályvezetõi orvosi munkájától a miniszterségéig. A cikk azért érdemel figyelmet, mert jó néhány konkrét üzleti tranzakcióról is beszámol.

A cikk elsõ részében a Hír Tv Célpont c. mûsorában elhangzott információkról számol be. Eszerint szekszárdi osztályvezetõi fõorvosi munkássága idején kollégái fogalmaztak meg róla „lesújtó véleményt szakorvosi munkája színvonaláról”.
Beszámol a cikk egy fül-orr-gégészeti szakmai kollégiumi vizsgálatról, amelynek jegyzõkönyvében rendkívül súlyos megállapításokat tett egyik kollégája: „Molnár fõorvosnak megkérdõjelezhetõ még a kis mûtéteknél is a szakmai felkészültsége. Tonsilla- és septummûtéteinek 80 százaléka sem korrekt. Az inszufficiencia a fül- és nagyobb mûtéteknél még nyilvánvalóbb. A kritikát nem tûri, kudarcát nem vallja be, nincs esetmegbeszélés. (…) Ha valami nem sikerül – a hibát lehazudja. Az átlagosnál rosszabb sebész.”
(…)
"Molnár ennek ellenére sokak szerint már a kilencvenes évek elején politikai kapcsolatainak köszönhette osztályvezetõi állását Szekszárdon, ugyanis egyik munkatársa azt nyilatkozta a szakmai kollégiumi vizsgálatkor: „Erre az emberre nemhogy nem tudok felnézni, de rá sem tudok nézni. Kapcsolataira hivatkozva ismételten kijelentette Molnár fõo.: Kirúgja, aki nem lojális – mert mindenkinek van hulla a pincéjében.”
(…)
"A szekszárdi kórházból való kényszerû távozása után a fõváros II. kerületében mûködõ, Kapás utcai rendelõintézet vezetõje lett. A kerületi önkormányzatot ebben az idõben SZDSZ-es többségû képviselõ-testület vezette. Molnár Lajos a Kapás utcában kapásból bebizonyította, hogy gyümölcsözõvé lehet tenni a kapcsolatot egy büdzsébõl finanszírozott egészségügyi intézmény és néhány magáncég között. Egy ilyen módszerre hívta fel a figyelmet a Világgazdaság még 1999. július 16-án Magáncégeivel szerzõdött az igazgató címû cikkében. Molnár a rendelõintézet orvos igazgatójaként szakrendelés mûködtetésére egy olyan céggel (Medirec Kft.) kötött megbízási szerzõdést, amelyet ügyvezetõként õ jegyzett, sõt a cég egyik tulajdonosa a felesége, Nagy Klára volt. A szerzõdés igen elõnyös volt a vállalkozásnak, ugyanis még a mûködés költségeit a fenntartó önkormányzat fizette, addig a teljes bevétel a Molnár által vezetett cég kasszáját gazdagította.
No ez volt az a konstrukció, amelyben nem volt adminisztrációs nézetkülönbség Molnár Lajos orvos igazgató és Molnár Lajos vállalkozó között. A Kapás utcai rendelõintézet Molnár vezetése alatt egy másik szerzõdést is kötött. Eszerint az intézmény 1997-tõl 1999 júniusáig 18 millió forintnyi OEP-finanszírozást utalt át a Molab Kft.-nek. A cég ügyvezetõjét ugyancsak Molnár Lajosnak hívták. A Molab Kft. egyik tulajdonosa a Kal-Med Bt., amelynek beltagja szintén õ volt. A Molab Kft. a Kapás utcai rendelõintézetnek egy olyan mûszert adot bérbe, amelyet – a Világgazdaság információi szerint – a Máltai Lovagok Szövetsége adományozott ingyen. Molnár orvos igazgató a géppel végzett vizsgálatokért járó OEP-finanszírozás teljes összegét átutalta az által vezetett Molab Kft.-nek, miközben a rendelõintézet fizette közpénzbõl a gépet üzemeltetõ személyzet munkabérét, az energiát, a közüzemi díjakat.”

Innentõl az írás a BM Kórházban végzett tevékenységérõl számol be röviden, majd a Szent István Kórházban fõigazgatóként eltöltött idõszakról. Ebbõl kiemeli, hogy „Mondvacsinált indokokkal elbocsátott egy nemzetközi hírû szaktekintélyt, az égés és plasztikai sebészeti osztályvezetõ fõorvosát és helyettesét. Koholt vádakkal fegyelmi eljárást is indított az orvosok ellen, akik egyébként késõbb megnyerték a munkaügyi pert.”
A fegyvergyártás területén tett kitérõjérõl számol be az írás ezek után. Egy olyan vállalkozás résztulajdonosa volt, melyben „a kiváló szocialista kapcsolatokkal rendelkezõ Szalai Péter és Hevesi Tóth Ferenc a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat elsõ fõigazgatója is” szerepet vállalt.
Az írás beszámol arról, hogy 2004-re a szocialisták után elveszítette a IDESZ bizalmát is a Fõvárosi Közgyûlésben. Korábban a FIDESZ és az SZDSZ alkujának köszönhetõen lett Szent István Kórház fõigazgatója.  Kupper András (FIDESZ), aki korábban pártolta Molnár kinevezését 2004. június 23-án az alábbiakat nyilatkozta Molnárról: „…közalkalmazotti jogviszonyában tanúsított magatartása és ezek eseti megnyilvánulásai olykor súlyosan személyeskedõek, becsmérlõek, indulatoktól sem mentesek”.
Egy eddig kevéssé ismert szempontra is felhívja a cikk folytatásában a figyelmet. Molnárnak a Szent István Kórház élérõl történt menesztésében fontos szempont volt, hogy engedély nélkül szerzett be több tízmillió forint értékben berendezéseket. Nos az érdekes az, hogy ezeket az üzleteket a Siemens Rt.-vel ütötte nyélbe. E cég korrupciós ügyeit Európa-szerte vizsgálják, így nálunk is. Hajléktalanok nevére alapított cégeknek utalt a Siemens több százmillió forintot.
Innentõl már a közelmúlt történetérõl esik szó. A MÁV-kórház igazgatói székébe Kóka János nevezte ki, majd pedig 2006 tavaszán miniszter lettt Molnárból..