ÉGER: ÉGETÖEN NAGY SZÜKSÉG LENNE AZ ÁTALAKÍTÁSRA!

 

Nem tudom mit jelent a reform szó, de már nagy ívben kerülöm. Alaptörvényekkel ugyanakkor nem lehet vitatkozni. A felelős döntéshozóknak tudomásul kell venni, hogy az ő kedvükért nem fog a gravitáció lentről felfele hatni, a nap nedvesíteni és az eső szárítani. Ugyanilyen alaptétel, hogy forráskivonással párhuzamosan szerkezetet átalakítani nem lehet.

 

 

 

A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint az egészségügy új finanszírozásával hatalmas öngólt rúgott magának a kormány. Éger István nem ért egyet a co-payment bevezetésével, és a több-biztosítós modell előnyeit is csak mesének tartja. Lapunknak arról is beszélt, miért akarja a kormány eltörölni a kötelező kamarai tagságot. Interjúnk.

"Nem" a co-paymentre

A közelmúltban a Gyógyszerészkamarával közösen a Magyar Orvosi Kamara azt mondta: a Zöld könyv nem elég zöld, nem tartalmaz konkrétumokat, és számos pontban csúsztatnak az irományban. Ön szerint csupán ál-társadalmi vitára bocsátották a problémákat?

Nem, fontosnak tartom a társadalmi vitát, ugyanakkor nagy veszélyt látok abban, hogy nem súlyozzák, csak „kilóra” mérik a szervezeteket. Ha pusztán az alapján dőlnek el kérdések, hogy hányan telefonáltak a zöld számra, s hogy mondjuk tíz szervezetből hét ugyanazt gondolja-e, könnyen félremehetnek a dolgok. Hallgassuk meg az összes felet, csak vigyázzunk, hol vannak a súlypontok.

Nézzünk egy konkrét példát: egyfolytában mennek a találgatások, milyen formában lesz co-payment, azaz lakossági hozzájárulás. Egyesek szerint vizitdíj kellene, mások szerint önrész. Önöknek melyik megoldás tetszene?

Mindegy, hogy minek nevezzük, ebből a szempontból az sem fontos, hogy előtte, utána vagy közben kell-e fizetni. Sokat vitatkoztunk rajta, de összességében több érv szól ellene, mint mellette. Mi ezt semmilyen formájában nem támogatjuk.

Még úgy sem, hogy a co-payment hazai támogatói szerint a rendszer bevezetése a hálapénz ellen is dolgozna?

Ez egy demagóg marhaság. A vizitdíj nemhogy megszűntetné, hanem csak megerősítené a hálapénzt, mert ahol eddig fizettek, ott ezt pluszban megfejelnék még, mondjuk a 300 forintos vizitdíjjal. Hiába példálóznak Szlovákiával, én elmentem, megnéztem, és nem működik. De nem csak ott, sehol nem tudták ezzel visszaszorítani a paraszolvenciát.

Azzal sem ért egyet, hogy ezzel csökkenteni lehetne az indokolatlan orvos-beteg találkozók számát?

Olyan dolgokról beszélünk, amelyek mögött nem tudunk igazán felmutatni konkrétumokat. Lehet azt mondani, hogy Magyarországon ugyanannyi ilyen találkozó jön létre, mint egy sokkal nagyobb lélekszámú országban, ám ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a magyar viszonyokban ez indokolatlan. Van azonban egy szelet, ahol valóban előfordulnak indokolatlan esetek, s ahol létjogosultsága lehetne egy nagyobb összegű co-paymentnek is. Ez pedig a sürgősségi ellátás. Az ugyanis nem fair, hogy a betegek egy része azért megy az esti ügyeletre, mert ott nem kell annyit várni, mert délelőtt dolgozott, vagy mert nem ért rá.

Bár most már a szabaddemokrata vezetésű minisztérium is óvatosabban bánik ezzel a kérdéssel, azért tény, hogy előbb-utóbb azt szeretnék, ha megnyílna az út a több-biztosítós rendszer előtt. Szerintük ez nemcsak a betegeknek, de az orvosoknak is jobb lenne.

Ez egy szép mese, ami kívülállók számára jól hangzik, de senki, soha nem kísérelt meg bizonyítékokat hozni erre. Hogy az egészségügy gyengélkedik, tény, mint ahogy az is, hogy az elmúlt években kivontak belőle 1500 milliárd forintot. A versengéstől és attól, hogy több biztosító van, még nem lesz több pénz. Ha veszteségre van kódolva a rendszer, márpedig arra van kódolva, akkor a társaságok, amelyek nyilvánvalóan profitot keresnek, hol fogják megtalálni a hasznot? Több biztosító, történelmi alapokon, létezik Európa néhány pontján, amelyek felett az állam kontrollt gyakorol, de ezek nem versengenek, és nem is üzletiek. Jöjjön megint Szlovákia: megpróbálták, és hatalmas bukás lett a vége.

Az eső nem fog szárítani

De azt azért Ön sem gondolja, hogy a jelenlegi, csak nevében biztosító, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tökéletesen működik, ugye?

Nem, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az OEP-t a kormány és a költségvetés ragadta torkon azzal, hogy évről-évre egyre lejjebb szorította a költségvetését. A rendszert nagyon is át kell alakítani, de úgy, hogy egységes, független társadalombiztosításként működjön. A Zöld könyv ebben is hihetetlen módon csúsztat. Azt írják, hogy Magyarországon minden 100 forintból 8 az egészségügyre megy, amivel Európa középmezőnyéhez tartozunk. Csakhogy itthon az állam a költségvetésből 4,8 forintot fordít az ágazatra, járulékokkal jön össze csak a 8 forint. A „bezzeg”-országok közül pedig a 8 forintot az állam fizeti, és erre jönnek a járulékok. 4,8 forinttal, tehát messze nem vagyunk a középmezőnyben.

Számos feszültség pattant ki a július elsejével életbe lépett módosítások miatt. A traumatológusok például szeptembertől sztrájkot helyeztek kilátásba, ha nem rendeződik a színlelt szerződések ügye. Arra hivatkoznak: nem elég, hogy a törvényben előírtakon felüli túlmunkát nem fizetik ki nekik, de azzal, hogy visszakényszerítették őket közalkalmazotti státuszba, fizetésük kétharmadától is elestek. Igen valószínűtlen, hogy a Gyurcsány-csomag közepén, a reformok előtt több pénzt nyomnának az egészségügybe.

Nem tudom mit jelent a reform szó, de már nagy ívben kerülöm. Alaptörvényekkel ugyanakkor nem lehet vitatkozni. A felelős döntéshozóknak tudomásul kell venni, hogy az ő kedvükért nem fog a gravitáció lentről felfele hatni, a nap nedvesíteni és az eső szárítani. Ugyanilyen alaptétel, hogy forráskivonással párhuzamosan szerkezetet átalakítani nem lehet. Ebben hatalmas a bukásveszély. Hatalmas öngólt rúgott magának a kormány, amikor meghirdette az egészségügy átalakítását, és eközben július elsejétől a válsághelyzetet előidéző utolsó anyagi megszorítás tőrét beledöfte ugyanebbe a rendszerbe.

Abban viszont gyakorlatilag minden szakember, elemző, és megkockáztatom, politikus is egyetért, hogy a rendszert át kell alakítani.

Mert erre nagyjából tíz éve égetően nagy szükség lenne. Nem jó a szerkezet, torz a struktúra, valós betegségi-halálozási, demográfiai és egyéb adatok alapján a nagyon helyesen megfogalmazott esély- és területi egyenlőtlenségek kiküszöbölése mellett kell rendbe tenni.

A háziorvosok jelentési kötelezettsége fél év haladék után, szeptember elsejétől életbe lép. A minisztérium állítja: tartották magukat a megállapodásokhoz, úgy hallani azonban, a doktorok továbbra sincsenek erre készen. Kifutottak az időből?

Nem igaz, amit a minisztérium állít. Arról volt szó, hogy a tárca koordinál egy olyan fél évet, amelyben először a szakma megmondja, milyen adatok jelentésének van értelme. A minisztériumnak ez után kötelessége lett volna a szoftverkészítőkkel megállapodni, hogy a rendszer szinte automatikusan működjön. Ezzel elkerülhető lett volna, hogy a háziorvosnak egyesével kelljen lejelentenie minden beteg után a kért információkat, sőt ígéretet kaptunk három hónapos próbaidőre is. Ebből egyetlen feltétel sem teljesült, most szó szerint a változatlan szöveggel akarják aláíratni a szerződéseket, ami nyilván újabb engedetlenségi mozgalmakhoz vezethet.

Molnár Lajos miniszter többször is utalt már arra, hogy a kötelező kamarai tagság elavult, át kell gondolni annak szükségességét. Nem aggódik?

Nem politikai kérdés a kötelező kamarai tagság, de teljes mértékben azzá tették. A Magyar Orvosi Kamarát és a Magyar Gyógyszerész Kamarát állandóan maradékelven kezelik, és gyakorlatilag a mindenkori ellenzék szerepébe sodornak minket, holott mi vagyunk a humánszféra utolsó védőbástyái. Ha jobboldali kormány van, baloldaliak vagyunk, ha baloldali a vezetés, jobboldalinak számítunk, pusztán azért, mert vitázunk. Ezért kell minket eltakarítani az útból. Nyilván jobban tetszene a kormánynak, ha szétzilálnák a kamarát, mert akkor valakivel biztosan meg lehetne egyezni. Égert valóban el lehet küldeni, de felbecsülhetetlen társadalmi károkkal járhat, ha nem fogják tudni az orvosok egységesen képviselni az érdekeiket.

2006. augusztus 28.

Hírszerző – Dreissiger Ágnes