Élö Anita: CSONKOLÁS

A lépések egy része elkerülhetetlen, ugyanis az ötvenes években kialakított magyar kórházi szerkezet túl nagy, a kisebb beavatkozásokat egynapos sebészeteken is el lehetne végezni, számos beavatkozáshoz pedig elég lenne egy jól képzett szakorvos és egy szakorvosi rendelõ. Csakhogy az átalakítás – legalábbis eleinte – pénzbe kerülne, a mostani reform legfontosabb eleme pedig éppen a pénzkivonás. Ezt hangsúlyozza lapunknak Szilvási István, az Országos Civil Fórum egészségügyi szakértõje is. A megoldás a háziorvosi szolgálatok fejlesztése lenne, ehelyett óriási adminisztrációs terhet raknak a rendelõkre, és folyamatosak az elvonások. Szilvási egyetért a kormánnyal abban is, hogy a kórházi betegek húsz százalékát a járóbeteg-szakrendelõkben is meg tudnák gyógyítani, de nem a jelenlegi körülmények között. Fejlesztésnek azonban nyoma sem látszik, noha korábban egyetértés volt a pártok között a szakellátás privatizációjáról. Szilvási támogatná a vizitdíj bevezetését, mert, mint mondja, az egészségügynek forrásbevonásra van szüksége, ám alapvetõ hibának tartja, hogy a vizitdíj nem marad az ellátóhelyeken, mivel más címeken ennél a tételnél nagyobb összeget vonnak el.

PAKTUM A SZOCIALISTÁKKAL

Az egészségügy szereplõi reform helyett megszorításokat látnak, az önkormányzatok és a betegszervezetek sorozatban támadják meg a bíróságon a miniszter kórház-átalakítási határozatát. Molnár Lajos döntése szerintük ellentétes az önkormányzati törvényben elõírt ellátási kötelezettségükkel. "A hírekkel ellentétben nincs azonban olyan döntés, hogy a települések egységesen ne írnák alá az új szerzõdést az egészségbiztosítóval" – nyilatkozza lapunknak Zombor Gábor, a Fidesz országgyûlési képviselõje, volt kórházigazgató. Az ügyben minden érintett maga dönt. A Baranya megyei kórház, mely ágyainak 41 százalékát elveszítve így is, úgy is csõdveszélytõl tart, nem jegyzi ellen a dokumentumot, és ugyanígy határozott Hódmezõvásárhely polgármestere is.
A renitensekkel szembeni fellépésrõl ellentmondóan nyilatkozott Molnár Lajos és Gyurcsány Ferenc. A szaktárca vezetõje türelmesebbnek mutatkozott a kormányfõnél, aki Esztergomot hozva példaként napi 20 millió forint "büntetésrõl" beszélt. Az önkormányzati törvény szerint ugyanis a kórházaknak az ellátási területükrõl hozzájuk forduló betegeket el kell látniuk, és ha nincs finanszírozási szerzõdésük, akkor csak az ezért járó összeg 70 százalékát fizetik ki nekik, a fennmaradó harminc százalékot pedig visszaosztják a "lojális" kórházaknak.
Az önkormányzatok egy része joggal gondolja úgy, hogy ha aláírja a számára elõnytelen szerzõdést, akkor is csõdbe megy. A szocialista képviselõkkel kötött paktummal (ez volt az ára a kormánypárti képviselõk támogatásának) több kis kórház kapott menlevelet a minisztertõl. Egész sor 30-40-50 ágyas liliputi intézmény kezdi meg mûködését április elsejétõl, több közülük – sebészetével együtt – még kórházi rangját is elveszítve.
Csakhogy az egyosztálynyi ágyból álló intézetek aligha tudják megõrizni mûködõképességüket, hiszen ugyanazoknak a drága személyi feltételeknek kell megfelelniük, mint a nagyoknak, bevételük viszont töredéke azokénak. A krónikus részlegek felhizlalása – nyolcezerrel több ilyen ágy lesz április elsejétõl – a másik veszély, hiszen az egy ágyra jutó térítési díjból lehetetlen kigazdálkodni a mûködés feltételeit. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesülete szerint a krónikus ágyak napi 1300 forint veszteséget termelnek, vagyis a reform a legóvatosabb becslések szerint is 30-40 további intézmény elsorvadását hozhatja. Ezekre a második kórházbezárási fordulóban kerülhet lakat.

NEM POLITIKAI VITA

A fideszes polgármesterek tárgyalni kezdtek az egészségbiztosítóval, Mikola István pedig szerdán ült asztalhoz az egészségügyi miniszterrel. Egyeztetésekre azért is szükség van, mert az önkormányzatok négy nappal a régi szerzõdések március 30-i lejárta elõtt még a szerzõdéstervezeteket sem látták. Mindez annál sokkolóbb, mert esetenként nyolc-kilenc milliárd forintos éves költségvetésû intézményekrõl van szó.
Az egészségügyi miniszter igyekszik politikai jellegûnek beállítani a vitát, ám ennek ellentmond, hogy párttársa, Demszky Gábor is bírálta a fõvárosi átalakítási terveket. Az önkormányzatok azonban nemcsak az ágyszám miatt protestálnak, hanem legalább ilyen fontos nekik a kapacitások felosztása is. Az ágyak egy része már tavaly nyár óta üresen áll, mivel az egészségbiztosító a korábbiaknál öt százalékkal kevesebb beteg ellátását finanszírozta. Áprilistól 27 százalékkal, vagyis 17 ezerrel kevesebb gyógyító ágy lesz. A minisztérium adataiból kikövetkeztethetõ, hogy a megmaradó kórházak nem kapják meg automatikusan a megszûnõ intézmények és osztályok kapacitását (vagyis lényegében a finanszírozásukra jutó összeget). A megszûnõ intézményekre jutó finanszírozási keretnek csak negyedét oszthatják fel a megmaradó kórházak között. Golub Iván, a kórházszövetség elnöke ezt azzal a példával érzékelteti lapunknak, mintha a megszûnõ intézmények körzetébõl csak minden negyedik beteg juthatna kórházba – a többieket járó betegként, az egyelõre csak nyomokban létezõ egynapos sebészeteken, illetve ápolási intézetekben lehetne ellátni.
Így aztán a megmaradó intézetekben is nagy a szorongás. A helyzetet jól érzékelteti a gyõri és a soproni kórház példája. A megyében a százágyas kapuvári kórház ápolási intézetté alakul, a betegeit fogadó Sopron 30, Gyõr pedig 300 ágyat veszít. Hasonló a helyzet Nagykanizsán is, ahol a szintén súlypontinak, vagyis kiemeltnek minõsített kórház ágyainak harminc százalékát építik le.
Alaposan próbára teszi a minisztérium a reform logikáját megérteni vágyókat a fõvárosban is. A 480 ezer budai lakos ezután csak a Szent Imre és a Szent János Kórház szülészetét keresheti fel, mert a sokak által választott Szent Margit és a Kútvölgyi úti kórházban megszûnik a közfinanszírozott szülészet. Ráadásul úgy, hogy a megmaradó intézmények egyenlege is negatív, a Jánosban és a Szent Imrében összesen öt ággyal (vagyis 1825 kórházi nappal) kevesebb lesz.
Pesten sem sokkal jobb a helyzet: a Schöpf-Merei Kórház mellett felszámolják a Nyírõ Gyula és az újpesti Károlyi szülészetét és nõgyógyászatát is, a Szabolcs utca, a MÁV-, a Belügyminisztérium és a Honvéd kórház szülészetét összevonják – amit úgy kell érteni, hogy az eddigi 194 ágyból 95 marad. A 1,2 millió lakosra jutó megmaradó másik öt pesti szülészet közül négy ágyszáma összesen 52 ággyal csökken, csak az Uzsokié nõ hússzal. Az egyenleg 32 ágy mínuszban (vagyis közel 12 ezer kórházi nap). Így az a példátlan helyzet áll elõ, hogy a XVI. kerületi lakosokat a miniszter a Pest megyei Kistarcsa szülészetére irányította, és a többi nõgyógyászati kezelést is ott kell igénybe venni. Mindezt akkor, amikor hosszú idõ után ismét növekedésnek indult – sajnos csak az anyák népesebb korosztálya okán – a hazai születésszám. Ennek alapján Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke úgy véli, a kormány a nõket a magánszülészetek és a fizetõs nõgyógyászatok felé szeretné terelni. Hasonló megpróbáltatások várnak a vidéki asszonyokra is, hiszen például a Tapolcán felszámolt szülészet helyett Ajkára kell menniük. Csakhogy oda nem vezet közvetlen út a városból, ezért Sümegen vagy Veszprémen keresztül kell megközelíteniük.
Egyre nõnek a várólisták. A kórházi feleslegek lemetszéséhez úgy fogtak hozzá, hogy fel sem mérték, hol milyen hosszú a várakozási idõ. Az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke, Kovácsy Zsombor lapunk kérdésére azt feleli, õszre juthatnak el odáig, hogy panaszbejelentés nélkül is felléphessenek azokban az esetekben, amikor a várakoztatás már egészségkárosodást okoz. Márpedig az elbizonytalanodás olyan szintû, hogy Maróth Gáspár egészségügyi válságmenedszer szerint azok, akiket két-három éve még sürgõs esetként láttak volna el, ma heteket várhatnak egy életmentõ beavatkozásra – példaként agyvérzéses és daganatos betegeket említette. Szerinte a kórházak az új helyzetre a betegek elõtti titkolózással válaszolnak, nem tárják fel elõttük, hogy sürgõs beavatkozásra kell várniuk. A biztosítottak ugyanis baj esetén nem az egészségbiztosítót, hanem a kórházakat perelik, és végül a számlát is nekik kell fizetniük.

TÍZ KÉRDÉS A KÓRHÁZAK ÁTALAKÍTÁSÁRÓL

1. SZABAD MARAD-E AZ ORVOSVÁLASZTÁS? A biztosítottak szabadon választhatják meg háziorvosukat. A kórházi, illetve szakrendelõi kezelés során azonban csak akkor választhatnak orvost, ha átvállalják a kezelés költségeinek 30 százalékát. Ez az összeg legfeljebb százezer forint lehet.

2. SZABAD MARAD-E AZ INTÉZMÉNYVÁLASZTÁS? Nem. A háziorvos dönt arról, hogy melyik intézménybe indokolt beutalni a betegét. Ettõl akkor térhet el, ha például a beteg tartózkodási helyéhez egy másik intézmény közelebb esik, vagy olyan helyre kéri beutalását, ahol már kezelték. A beteg dönthet másként is, de ilyen esetben az ellátás 30 százalékát (legfeljebb százezer forintot) kell fizetnie.

3. MI LESZ A MOST MEGSZÛNÕ OSZTÁLYOK, KÓRHÁZAK BETEGEIVEL? A már bent fekvõk kezelését április végéig be lehet fejezni a megszûnõ intézményekben. Több jó nevû kórház arra számít, hogy a betegek továbbra is õket választják, ezért a tb által nem finanszírozott részlegeket nem mindenütt zárják be, hanem fizetõssé teszik. Több helyen "harmincszázalékos" fizetõs szobákat alakítanak ki.

4. MI TÖRTÉNIK AZOKKAL, AKIK MEGSZÛNÕ OSZTÁLYOKON VAGY INTÉZMÉNYBEN VANNAK VÁRÓLISTÁN? Újra besorolják õket. A feladatot átvevõ kórház várólistáját egyesítik a megszûnõ intézményével. Az új rangsornál az elõjegyzés idõpontját veszik alapul. Információt attól a kórháztól kell kérni, ahol az eredeti listát készítették.

5. MEGSZÛNIK A SZÜLÉSZET. KÖVETHETÕ-E A SZÜLÉSZ EGY MÁSIK KÓRHÁZBA? Igen, és nem kell külön fizetni. A szülés utáni harmadik hónapig a kontrollt is elláthatja. Feltéve persze, ha állást kap egy másik kórházban. Ha nem, akkor a választott intézmény szabadfoglalkozású jogviszony keretében alkalmazhatja a választott orvost, vagyis leszerzõdtetheti a szülésre

6. ÁPOLÁSI INTÉZETTÉ ÁTALAKULÓ KÓRHÁZ NYÚJTHAT-E SEGÍTSÉGET, HA VALAKIT PÉLDÁUL A KÓRHÁZ ELÕTT ELÜT AZ AUTÓ? Igen, abban az esetben, ha az azonnali segítség elmulasztása helyrehozhatatlan egészségkárosodást okozna. Az egészségbiztosító megtéríti az ápolási intézetnek az ellátás költségeit.

7. HA VALAKI BEUTALÓ NÉLKÜL KERESI FEL A SZAKRENDELÕT, AZÉRT MINDEN ESETBEN KÜLÖN IS FIZETNI KELL? Nem. Sürgõsségi ellátáshoz továbbra sem kell beutaló. Emellett bõr- és nõgyógyászati, urológiai, pszichiátriai, fül-orr-gégészeti, szemészeti, sebészeti és onkológiai szakellátásnál sincs szükség beutalóra, csak a 300 forintos vizitdíjat kell megfizetni.

8. ÁPRILIS 1-JÉN MEGSZÛNIK A KÓRHÁZ. MI TÖRTÉNIK, HA AZ ÁTVEVÕ INTÉZET NEM KÉPES FOGADNI AZ EDDIGI BETEGEKET? A miniszter engedélyt adhat a megszûnõ intézmények továbbmûködésére december 31-ig. A szaktárca szerint eddig még sem ilyen kérelem, sem ilyen engedély nem született.

9. HONNAN TUDHATÓ, HOGY KIT MILYEN BAJJAL, HOL LÁTNAK EL? A www.eum.hu oldalon településenkénti és szakmánkénti bontásban található az ellátási rend. A biztosítottak telefonon a 06-40-374-636-os telefonszámon érdeklõdhetnek.

10. KAP-E MÁV- VAGY VOLÁNKEDVEZMÉNYT A BETEG VAGY CSALÁDTAGJA, HA EZENTÚL MESSZEBBRE KELL UTAZNIA? A beteg költségeit utólag megtérítik. Az erre szolgáló nyomtatványt a megyei egészségpénztárakhoz kell személyesen vagy postán eljuttatni. A beteget látogató hozzátartozók maguk viselik a megnövekedett költségeket.

A szabad intézményválasztás korlátozásának ellentmond, hogy a kórházi egységek nyolc százalékának (3136 közül 249-nek) csak ideiglenes mûködési engedélye van, mert nem felel meg a minimumfeltételeknek. Szerettük volna megismerni a végleges engedéllyel nem rendelkezõ kórházak listáját. Az adatkezelõ tisztiorvosi hivatal tájékoztatása szerint a lista nyilvános, ám egy miniszteri rendelet alapján tételenként 28 ezer forintot kell érte fizetni.

Menekülõpályán
Miközben a kormány jelentõs összeget von ki az egészségügybõl, az orvosok egyre nagyobb számban hagyják el Magyarországot, és vállalnak munkát külföldön. A legtöbben a fogorvosok közül távoznak, emiatt lassan eltûnik az ambuláns szájsebészet, és a baleseteknél rendkívül fontos állcsontsebészekbõl is óriási az orvoshiány. A minisztérium abban bízik, hogy a most bezárt, átalakított osztályokról elbocsátandó több ezer orvos enyhíti majd a feszültséget.
Az orvosok elvándorlása már emberéletben is kifejezhetõ károkat okoz. A mentõszolgálatnál például 44 sürgõsségi szakorvos hiányzik. Emiatt hiába növelték a jól felszerelt rohammentõk számát, minden harmadik esetben szakorvos nélkül, vagyis csak esetkocsiként tudnak kifutni. Márpedig egy újraélesztésnél hat százalékkal nagyobb az esélye annak a betegnek, akin szakorvos, mint annak, akin mentõtiszt segít. Ugyancsak emberéletben mérhetõ az a kár, amit a mentõirányítás átgondolatlan reformja okoz. Korábban a nagyobb városokban mindenütt volt irányítóközpont, ám most van olyan megye, ahol csak kettõ maradt. A központosítás során elmaradt az elektronikus berendezések beszerzése, így a segélyhívás az irányítóközpontba fut be, majd onnan elmondják a mentõknek a tudnivalókat, és – értékes percet veszítve – csak ezután indulnak.
Érdekesen alakultak az elmúlt évek megígért fejlesztései is. Miközben a hírek újabb mentõautókról szóltak, a flotta valójában húsz százalékkal kisebb lett, viszont felgyorsult a kocsik cseréje. Ennek ellenére is többet állnak az autók, ám most már nem mûszaki hiba miatt, hanem a mentõsök hiányoznak. A mentõsök fórumain ma már arról vitatkoznak, hogy a gépkocsivezetõ köteles-e a mentõápoló helyett (!) kivonulni és ellátni a beteget.
Bár a kocsik száma csökkent, több mentõállomás jött létre. Ennek köszönhetõ, hogy az elvárható 15 perces kiérkezést az esetek 75-76 százalékában képesek teljesíteni. Nemzetközi összehasonlításban ez gyenge mutatónak számít, ami nem is csoda, mivel az uniós elvárásnak akkor felelne meg a magyar mentésügy, ha a nap 24 órájában 730 mentõ állna készenlétben. Nálunk 788 mentõegység van, ennek alig valamivel több mint harmada képes éjjel-nappali kivonulásra. A reform folytatódik, a minisztérium arra készül, hogy a nem sürgõs betegszállítást vállalkozók vihessék tovább.