INTERJÚ SZÉKELY TAMÁSSAL

- Alig több mint fél éve foglalta el a miniszteri bársonyszéket, nagy támogatással, az ellenzék sem tiltakozott a kinevezése miatt. Hogy látja, tart még a bizalom?

- Mivel az ellenzék több képviselõjének a támogatásával fogadta el decemberben a parlament az egészségügyi „salátatörvényt”, arra gondolok, még tart a bizalom. A politikusok és a szakma is tudja, hogy a lehetõségek végsõ határáig kitartok az ágazat jobb pozícióba kerülése mellett. Ezért aztán az orvosi kamarával sikerült megfelelõ kapcsolatot kiépíteni. A gyógyszerészek kamarája hiányolja ugyan, hogy több javaslatuk kimaradt a gyógyszertörvény módosításából az év végén, ám méltányolja a sok évtizedes vágyuk teljesülését: ezután doktori címet kapnak a patikusok, amellyel elismerik egészségügyi tevékenységüket. Pontosan meghatározzuk majd az a területet, hol ér véget az orvosi tevékenység és hol kezdõdik a gyógyszerészeké.

- Béketeremtõ szándékkal állt az egészségügy élére. Valóra váltak ez irányú tervei?
- Azt hiszem, igen, hiszen ma már nem az ágazati csörtéktõl hangos az ország. Ezzel nem azt kívánom sugallni, hogy tökéletes rend, béke és barátság van az egészségügyben, hiszen mindenki tudja, feszítõ kérdésekre kell megnyugtató választ adni. Ám a gazdasági válság miatt például az ágazat humánerõforrás-kérdését – elsõsorban anyagiak híján – nem tudjuk úgy kezelni, mint azt korábban terveztük. A hárommilliárd forintos európai uniós pályázat, amelyet karácsony elõtt hirdettünk meg, ugyanis csak tûzoltásra elegendõ, hosszabb távon a rezidensek és a szakdolgozók képzésének átalakítása hozhat javulást, ezekkel kapcsolatban hamarosan elkészülnek a jogszabálytervezetek.

- Többen úgy tartják, hogy a kritikus orvos- és szakdolgozóhiány már a betegellátást veszélyezteti a kórházakban.
- Túlzottak ezek a kijelentések. Régóta nem készült ugyanis olyan jellegû felmérés az ágazatban, amelybõl pontosan kiderülne, hány és milyen képzettségû orvosra, valamint szakdolgozóra van szükség. Az egészségügyi struktúra két éve végrehajtott átalakításával közel tíz intézmény és körülbelül ötven kórházi osztály megszûnt. A felszabaduló létszámmal kezelni lehetett volna a problémákat, de ez mégsem sikerült, valóban van elvándorlás az ágazatból. Úgy gondolom azonban, hogy az egészségügy évtizedes bérelmaradását egyik pillanatról a másikra nem lehet megoldani. A humánerõforrás kérdése egyébként többkomponensû. A béremelés mellett fontos a munkakörülmények javítása és a dolgozók kompetenciáinak jogi rendezése. Az utóbbi kettõnél a közeljövõben – az uniós forrásoknak is köszönhetõen – fontos változások lesznek. Nyilván a béremelés lenne a legfontosabb, de abban csak a gazdaság erõsödése hozhat javulást.

- Azt mondja, régóta nem mérték fel a munkaerõ-szükségletet. Önök miért nem tesznek végre rendet ezen a területen?                                                                                                                                              – Ez nem egyszerû. Mivel az unió munkaerõ-direktívája szerint a heti munkaidõ 48 óra, és további 12 órát önként vállalhat a dolgozó, sok szolgáltató csak közremûködõk foglalkoztatásával képes ellátni a feladatát. Így sok orvos több intézményben is vállal munkát, ami nehezen követhetõ. Egyébként a szakdolgozókról volt felmérésünk a kórházi kapacitások 2007-es csökkentése elõtt, akkor 107 000 volt a tervezett létszám. Becslésünk szerint jelenleg 2-3 százaléknyi lehet a szakdolgozói létszámhiány, ezen a közmunkaprogrammal is próbálunk segíteni.

- Sokan tartanak attól, hogy nem hozzáértõ nõvérek kerülnek majd a betegágyak mellé.
- Nem az utcáról töltjük be a hiányzó helyeket. Az a célunk, hogy a jelenleg munka nélkül lévõ egészségügyi szakképzettségûeket visszacsábítsuk, valamint az, hogy gyorsított képzést követõen betöltsük a segédápolói munkaköröket. A segédápolók a szakdolgozók mellett tevékenykedhetnek. Az orvoshiányt azonban az összes kórházi osztály feltérképezésével lehet csak meghatározni, erre az új gyógyítási minimumfeltétel-rendszer bevezetésével kerül sor. Az ÁNTSZ csak azoknak az osztályoknak ad majd mûködési engedélyt, ahol megvan a gyógyításhoz elõírt létszám, és ezzel együtt megszûnik az ideiglenes mûködési engedély. Úgy gondolom ugyanis, ha egy kórházi osztály nem felel meg az elõírt minimális személyi feltételnek, ott azt haladéktalanul biztosítani szükséges, vagy máshová kell utalni a beteget.

- Ez kórházi osztályok bezárását is jelentheti, s emiatt csorbulhat a betegellátás. Sok intézménybõl a rossz fizetések miatt mennek el az orvosok, de a visszacsábításukhoz nincs pénz, hiszen a kórházak közel 70 milliárd forintos adósságot görgetnek, gyûlik a kifizetetlen számla.
- Nincs és nem is volt adósságspirál. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesületével és a Magyar Kórházszövetséggel tavaly készített közös felmérés alapján 2008 volt az elsõ olyan év a rendszerváltás óta, amikor az adósságállomány 6-7 milliárd forinttal csökkent. Van egy olyan érzésem, hogy néhány szolgáltató megpróbálja kihasználni a rossz gazdasági helyzetet, emiatt aztán lazult a fizetési fegyelem, gyûlnek a kifizetetlen számlák.

- Mi lesz, ha egyszer csak elegük lesz a cégeknek, és nem szállítanak a kórházaknak?
- Amikor az OEP az egyetlen szolgáltatásvásárló, és a beszállító cégek között verseny van, nyilván nem tehetik meg ezt. Egyéni alkut szükséges kötni a kórházakkal, rendelõintézetekkel, s egyértelmû, hogy aki rendel, annak fizetni is kell. Azt gondolom egyébként, hogy az a 18 milliárd forint többletjuttatás, amelyet az Egészségbiztosítási Alap megtakarításából a karácsonyi ünnepek elõtt utalt át az OEP az intézményeknek, sokat javított azok helyzetén. De az intézményi menedzsmentnek is végig kell gondolni, hogy a számára engedélyezett gyógyítási teljesítményvolumen-korlátot mennyire lépi túl. A sürgõs eseteket – ezek a beavatkozások 30 százalékát teszik ki – el kell látni, ám a maradék 70 százalék tervezhetõ ellátás, amelyet a várólistákkal lehet kezelni.

- Miniszterként hogyan éli meg, hogy a magyarok egészségi állapota uniószerte is kirívóan rossz?
- Bármilyen egészséget károsító kockázatot nézünk, akár a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a túlsúlyt vagy a mozgásszegény életmódot, csupa olyan mutatót látunk, amellyel az uniós országok sorában hátul kullogunk. A népegészségügyi programok azt segítik, hogy elmozduljunk errõl a pontról. Nemcsak azért, hogy jobb helyre kerüljünk, hanem mert mindez szoros összefüggésben van a várható élettartammal és az egészségügyi ellátásra fordított pénzekkel. És az sem utolsó szempont, hogy egy év átlagos életkor-növekedés egy százalékkal növeli a GDP-t, ami fontos az ország számára.

- Miniszterségének elsõ és elismert lépése volt a több-biztosítós modellrõl szóló törvény visszavonása. Nemrég mégis hozzányúlt a biztosítási rendszerhez. Miért?
- Mert az egészségbiztosítási törvény visszavonásával a problémák nem oldódtak meg. Egyébként az új rendszerben is megmarad az egységes, nemzeti kockázatközösség, egyetlen egészségbiztosítóval, de a mostani megyei egészségpénztárak helyett hét regionális alakul. Ez azért lesz jobb, mert õk döntik el, hogy regionális szinten milyen, a lakossági szükségletekhez igazodó egészségügyi struktúrát finanszírozzanak. S talán a csontvelõ-transzplantációt leszámítva, regionális szinten legalább egy olyan intézmény van, amely lefedi a szolgáltatások teljes spektrumát. Az átalakítással a lakosság biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos ügyintézése sem szenved csorbát, hiszen az eddigi megyei egészségpénztárak kirendeltségként megmaradnak, sõt, néhány városban és kistérségben újabbak jönnek létre, ahol a tajkártyakiváltás, a biztosítási jogviszony rendezése, a táppénz- és az EU-kártya-ügyintézés, a közgyógyellátási kérdések megoldhatók.

- Mire büszke, ha visszatekint az elmúlt évre?
- Elsõsorban arra, hogy megtartottam a kormány nevében tett ígéretemet: az egészségügyben keletkezõ pénzt az ágazatban fogjuk felhasználni. Másrészt arra, hogy az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelõzõ ellátásokra fordítható kiadásai nominális növekedést tartalmaznak. A 2008. évi kiadási fõösszeg vizitdíj nélkül 729 milliárd forint volt, az idén ez 743,8 milliárd. Ebbõl az következik, hogy amire tavaly költeni lehetett az alapból, arra ebben az évben is meglesz a fedezet, ezenfelül közel 15 milliárdos többlet is rendelkezésre áll.
- Nem bánta meg, hogy tavaly májusban felcserélte az OEP fõigazgatói posztját a miniszteri bársonyszékkel?
- Nem bántam meg, és nem is tervezem, hogy visszamegyek. Amíg megadatik, addig miniszter leszek.

Világgazdaság Online

Hozzászólás a Fórumban>>>