Megosztottság és félelem

    Miért vagyunk ilyen hiszékenyek? Tényleg kirívóan megosztott az orvostársadalom a többi társadalmi réteghez képest? Vagy csak ezt szeretnék elhitetni velünk? Vannak politikai, szakma,-és pártpolitikai csoportok, amelyeknek tagjai személyes sértésnek veszik a nem érdekköreikbe tartozó  civil szervezõdések megalakulását. Ennek az oka valószínûen az, hogy úgy hiszik, náluk van a bölcsek köve. Csak Õk képesek megtalálni az egyedüli üdvözítõ megoldást a bajainkra. Felesleges idõpazarlásnak tekintik holmi mezei társadalmi szervezet meghallgatását. Az eddig regnáló liberális szakmai vezetés majdnem tökélyre fejlesztette ezt a tempót. Mint kis elefánt a porcelán boltban tört, zúzott. Az sem számított, hogy eközben olyan pótolhatatlan értékeket semmisített meg, mint a bizalom, a megbecsültség, a tisztelet. Miközben a kis elefánt szolgai hûséggel végrehajtotta megbízatását, a vezérhím egyszer sem fedte fel magát. Így boldogan élnek, míg meg nem halnak és várnak egy következõ alkalomra, amikor ismét megmutathatják elszántságukat.Nem megosztottak vagyunk, hanem tolerancia-hiányban szenvedünk.        

    Nem megosztottak vagyunk, hanem továbbéljük a diktatúrát. Nem gondolkodunk. Mástól, máshonnan várjuk a megoldást. Hozzászoktunk a diktatórikus tempóhoz, a feudális hierarchia rendjéhez és továbbra is ennek megfelelõen dolgozunk. Ezt várják el tõlünk, ezt sugallják, nap mint nap. Kényelmesebb is így. Az élet minden percében „vezetve lenni” sokkal egyszerûbb, mint tépelõdni és tevõlegesen részt venni a körülmények javításán. Kényelmesebb nem döntést hozni és vállalni érte a felelõsséget. Megfogalmazni magunk, esetleg mások számára azt a nem kevés problémát, ami ma már gátjává vált a gyógyításnak is.
   Európa számos demokratikus jogállamában máshogyan mûködnek a dolgok. Van több biztosító, de van sok érdekvédõ szervezet is. Ez a dolgok rendje. A demokrácia nem csak képviseleti demokráciát jelent, hanem a demokratikus alapjogok közvetlen megnyilvánulását is lehetõvé teszi. Józan paraszti ésszel belátható, hogy az egészségügy szereplõinek, még szolgáltatói szinten sem mindig azonosak az érdekei, de mindegyik szolgáltatói csoportnak joga van az érdekeit képviselni. Ezek szintetizálása és a prioritások megállapítása az államhatalom feladata, méghozzá polgárai jólétének biztosítása érdekében. Nem lenne megengedhetõ, hogy a régi automatizmusok továbbéléseként az érdekvédelmi szervezetek vezetõ tisztségviselõi ugródeszkaként használják bizalmi poziciójukat saját karrierjük egyengetéséhez.
   Az államhatalom nem jól teszi, ha polgárait csak fenyegetéssel próbálja irányítani. Nem mûködik ez az egészségügyben sem. Ha egy ország orvosai megtûrt páriaként vegetálnak egész életükben, sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülésben nem részesülnek, csak szellemi, erkölcsi és testi megpróbáltatást mérnek rájuk, mindezt végrehajthatatlan, értelmezhetetlen és értelmetlen jogi fenyegetettség keretei között, az nem vezet sehova, de megfélemlítettséget, állandó szorongást, frusztrációt, keserûséget eredményez. A fenyegetés, a büntetés kilátásba helyezése nem ösztönöz semmire, csak defenziót eredményez. A defenzív medicina pedig drága.
   Végül mondja el a költõ, József Attila azt az érzést, ami engem is feszít, hiszen a Õ szavak mestere: