Mi lesz a nyugdíjkorhatárral?

“Gerinctelenség”

Lehet 65 éves korig dolgozni, de nem szerencsés – mondta az FN.hu kérdésére Jáhny Ákos személyügyi szakember, az Aralco Kft. ügyvezetője. Akadnak olyan „fehérgalléros” – például tanácsadói – állások, ahol a magas életkor, a sok tapasztalat kifejezetten előnyt jelent a munkavállalónak, de a munkakörök többségében sajnos inkább hátrány a magas életkor. Nem annyira jó az általános egészségi állapot sem, 50 év felett sokaknál már előkerülnek azok a krónikus betegségek, amelyek a munkavégzést megnehezítik – mondta Jáhny Ákos.
Akadnak ugyan idősebb munkavállalók, akik a fiatalokat megszégyenítő lendülettel dolgoznak, de nem ez a jellemző. Gerinctelenség a munkavállalókkal szemben pusztán költségvetési okokból nyugdíjkorhatárt emelni – adott hangot személyes véleményének a szakember.

Ki, mikor mehet nyugdíjba?
- 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
- 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
- 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
- 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
- 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
- 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
- 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.
Forrás: 1997. évi LXXXI. Törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról.

Átok sújtotta nemzedék

A siker titka: jókor, jó helyen kell születni – vagy ha nem sikerül jó helyen, hát legalább jókor – tehetnénk hozzá az ötvenes évek első felében születettek sorsát látva, akiknek ez nem igazán sikerült. A korhatár emelése elsőként ugyanis őket érinti.
A Ratkó-gyerekek – különösen a nők – úgy élhetik meg az újabb és újabb nyugdíjreformokat, hogy szinte mindig ugyanannyira messze vannak a nyugdíjtól. 1996-ban még úgy vélhették, 55 évesen nyugdíjba vonulhatnak, ám ez a határ jelen pillanatban 65 évnek tűnik (s még hol a vége?). Kicsit úgy vannak ők a nyugdíjjal, mint Magyarország az eurócsatlakozással – bármennyit idő is teljen el, pár év valahogy mindig hiányzik.
A jelenlegi „paraméterreform” úgy érinti őket – s persze az utánuk jövő generációkat is – hogy később vonulhatnak nyugdíjba, ugyanakkor kevesebb pénzért, mint a korábban születettek.
Másrészről viszont nagyon is érthető, hogy éppen a Ratkó-korszak gyermekeit érinti elsőként a korhatáremelés: minthogy sokan vannak, nyugdíjba vonulásuk más korcsoportokénál jobban terheli a nyugdíjrendszert, s nagyobb járulékbevétel-kiesést is okoz.
Hirtelen távozásuk a munkaerőpiacról az állami költségvetés állapotán túl a potenciális gazdasági növekedésre is negatív hatással lehet – hirtelen sokkal kevesebb munkaerő áll a gazdaság rendelkezésére. A gyakorlatban azonban a gazdaság nem is igényli minden határon túl a munkaerejüket.

50 felett nem lehet munkát kapni

50 év fölött ugyanis – mint az kiderül a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásából – gyakorlatilag nem lehet munkát találni. Az 50 feletti álláskeresőkön persze az sem segítene sokat, ha a korhatár maradna 62 év – egy úszni nem tudónak sem számít sokat, hogy 62 vagy 65 méter mély víz örvénylik alatta.
A kutatás arra is fölhívja a figyelmet, hogy a munkavállalási korú inaktívak és a tartós munkanélküliek nagyobb része az idősebb korosztályokhoz tartozik, s gyakran mentálisan és egészségileg leépült.
A GKI kutatása viszont azt is megállapítja, hogy ha a munkavállalók fiatalabb koruktól a vállalatnál dolgoztak, akkor viszont szívesen megtartják őket akkor is, ha átlépték az érett kor határát – nyilván ezzel is összefügg, hogy – mint a kutatás adataiból is kiderül – az idősebb munkavállalók elkötelezettebbek a vállalatuk iránt.

Fn.hu – Kis Miklós