MIÉRT KÉK AZ ÉG ÉS MIÉRT ZÖLD A KÖNYV?

Tallózzunk a „műben”:
Rögtön a bevezetőben olvashatjuk: „A rövidebb élet okai között a másik fontos ok: az egészségügyi ellátórendszer állapota. Adatok bizonyítják, hogy Magyarországon egyes rákos megbetegedések esetében a téves diagnózisok száma meghaladja a 20 %-ot.” Vajon mi a célja az alkotóknak ezzel a mondattal? A bizalom növelése a másutt „világszínvonalú tudást szerzett” orvosoknak nevezett nemzeti bűnbakokkal szemben? Esetleg a magyar lakosság köztudottan rossz kedélyállapotának javítása? Minden esetre elég sommás magyarázat a rövid élettartamra.
Hasonló briliáns okfejtés olvasható a magyar egészségügy költségeiről: „Hiába felel meg a magyar egészségügy GDP részesedése az európai átlagnak, ha például az orvos-beteg találkozások száma kétszer akkora, mint az uniós átlag, vagyis az egy esetre jutó fizetség ennek függvényében jóval alacsonyabb, mint az indokolt lenne.” Ezért kell a reform. A józan paraszti ész logikája azt követelné, hogy ha megállapítjuk, hogy beteg a nemzet, túl sok az orvos-beteg találkozás, emiatt kevés a ráfordított összeg, akkor vagy a betegeket kellene kiiktatni a rendszerből, vagy a gyógyításukra fordítandó összeget kellene növelni. Az előzővel a spártaiak már próbálkoztak, de sok-sok évszázaddal később antihumánusnak tűnik ez a fajta megoldás. A másik lehetőség viszont fel sem merül a liberális reformerek agyában: „Tarthatatlan a helyzet azért is, mert bár szívesen beszélünk ingyenes egészségügyről, a valóságban kétszeresen is fizetünk az egészségügyi szolgáltatásokért: egyszer tisztán, a járulékainkkal, másszor pedig feketén, amikor hálapénzt adunk.” Most már tényleg nem értem, mit mivel magyaráznak, hiszen ezek a magyarázatok nem indokok, hanem következmények. Valaminek a következményei, tehát a kiváltó okokat kellene feltárni és azokat megszüntetni!
Álságos dolog beleszámolni a betegek által adott, és megsaccolt (!!!!!!!) hálapénzt az egészségügyre fordított kiadásokba, így villogni az Unióban: lám lám, mi mennyit költünk a drága választóinkra, majdnem annyit, mint mások, itthon pedig ostorozni őket azért, mert pótolják azt, amit az állam elmulaszt (évtizedek óta, előre megfontolt szándékkal!!) Jellemző a magyar jogállamra: Nem mondjuk meg, hogy tulajdonképpen mi az a hálapénz, de csúnya dolog, törvényen kívüli, ez viszont nem akadályoz meg bennünket abban, hogy megadóztassuk! Törvénytelen, de azért beleszámoljuk az egészségügyre fordított összkiadásokba! Fekete ugyan, de azért állam bácsi is szeretne belőle részesedni! Egy dologra viszont kétségtelenül alkalmas: mindig elő lehet húzni a fiókból, és az orvosok orra alá dörgölni, a fejükre olvasni, rá hivatkozva porig alázni mind a 35 ezret! Meg kell szüntetni! Előbb azonban meg kell határozni, hogy mit! Meg kell teremteni a feltételeit a megszüntetésnek! Egy biztos: meg nem határozott, törvénytelen jelenséget a törvény erejénél fogva – nem fog sikerülni.
Sarkalatos pontja a szerkezet átalakításnak a biztosító kérdése. A liberális szakértők szerint a legfontosabb „a nyilvánosságot garantáló Felügyelet megteremtése. A cél az, hogy minél több egészséget kapjunk a pénzünkért…” Hát ez nehezen fog menni! Nagyon szeretnék ugyan egyes liberális közgazdászok, ha a piacon kilóra lehetne kapni az emberi életet és egészséget, de az emberiség jelenlegi tudása még nem teszi lehetővé az örök fiatalságot, ezzel együtt az örökké tartó egészséget sem. Sajnálattal kell tudatnom velük, hogy az emberi élet és az egészség nem piaci jószág, sőt csereszavatossággal sem rendelkezik.
Éretlen ez a könyv, zöld.

Dr. Borsi Éva – zöldfülü orvos

hozzászólás a fórumban>>>>>>