TARTALOM: ZÖLD – FORMA: KÖNYV

A jövő heti kormányülésen tehát eldől, hogy a számlatömb bekerül-e az orvosi rendelőkbe. Ha a kabinet így dönt, legalább egymillió ember számára kezdődhet azzal egy vizsgálat, hogy bemutatják szegénységi bizonyítványukat. Mindenki mással, de velük aztán kiváltképp nehéz lesz megértetni, hogy az "új egészségügyet" öt fő értékre építik: "az élet tiszteletére, a biztonságra, a szolidaritásra, az öngondoskodásra és a választás szabadságára".

Az egészségügyi reform leginkább érezhető első lépése a vizitdíj lesz. Az egészségügyisek által valódi Zöld könyvnek nevezett javaslat szerint a jövő évtől csak évente egyszer kereshetnénk fel ingyen fogorvosunkat és háziorvosunkat. A következő látogatásért a háziorvosnál, a gyermek-háziorvosnál és a fogorvosnál a rendelőben 300, a háznál vagy külső helyszínen 500 forintot kellene fizetni. A díjat minden orvos-beteg találkozásnál le kellene róni, ám éves felső határát 6000 forintban húznák meg. Ha a beteg nem a választott háziorvosát keresi fel, akkor 600 forintot kérnének el tőle, kivéve a sürgős eseteket. A szakellátásokért 500 forintot kellene fizetni; ha a beteg nem a beutalási rend szerinti szakrendelőt keresi fel, ennek háromszorosa lenne a díj. A szaktárca javaslata szerint a beutaló nélküli orvoslátogatás 2500 forintot kóstál majd.
A kórházakban napi 500 forintot kérnek étkezési hozzájárulás címén. A gyakran ehetetlen kórházi koszt miatt megmosolyogtató elnevezés oka, hogy társadalombiztosítási járulékot éppen az olyan súlyos esetek gyógyításáért fizetünk, amelyek kórházi ellátást igényelnek. (A vizitdíjat szedő országokban más ürügyet keresnek. Szlovákiában adminisztrációs díjnak hívják a kórházi ágydíjat.) Évi húsznapos kórházi tartózkodás után már nem kérnek pénzt, s a krónikus osztályokon ápolt betegekre ezt a terhet nem vetik ki.

A kormány által másolt szlovák rendszerben – közelmúltbeli megszüntetéséig – a vizitdíjnak az volt a szerepe, hogy csökkentse az indokolatlan orvos-beteg találkozások számát, ezért a bevétel ott az egészségügyi szolgáltatóknál maradt. Északi szomszédunknál a háziorvosok így jelentős, praxisonként ötvenezer forint körüli összeghez jutottak. A magyar kormány elsősorban a társadalombiztosító terheit szeretné csökkenteni, az egészségügyi intézményektől a bevétel 40 százalékát elvonná, pontosabban ennyivel kevesebbet utalna ki számukra.
A magyar kormány tervei szerint a várandós nőknek nem kellene vizitdíjat fizetniük, csakúgy, mint az akut szív- és érrendszeri betegséggel orvoshoz fordulóknak, valamint a daganatos betegeknek.

MENNYIT FIZESSENEK A RÁSZORULÓK?

A krónikus betegek havonta egyszer ingyenes vizitlehetőséget kapnának. A legnagyobb társadalmi kockázatot azonban az rejti, hogy a három évnél idősebb gyermekek ugyanúgy a fizetős kategóriába kerülnének, mint a nyugdíjasok. Molnár Lajos egészségügyi miniszter első nagy erőpróbája ezért az lesz, hogy ezt át tudja-e vinni a kabineten. A vizitdíj bevezetésének hideg pénzügyi logikája van: azokban a nyugat-európai országokban, ahol pénzt szednek a betegektől, általában csak a gyermekek tartoznak a mentességet élvezők körébe. A nyugdíjasokkal már csak azért sem kivételeznek, mert éppen tőlük várják a bevétel java részét, hiszen gyakrabban fordulnak orvoshoz, mint mások. Felmentést nálunk csak azok kapnának, akik fel tudják mutatni az önkormányzat által kiállított úgynevezett szegénységi bizonyítványt, vagyis akik minimálnyugdíjnál (jelenleg 25 800 forint) alacsonyabb havi egy főre eső jövedelemmel rendelkeznek. (Ezt az összeget egyébként csökkenthetik a lakbérrel vagy albérleti díjjal, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztőrészletével, a fűtés díjával és más rezsitételekkel.)

A rendszer logikája itt is megtörni látszik, mert nehezen érthető, hogy miért az egészségbiztosító, és miért nem az állam fizetne a rászorulók után, miközben a kormány folyton a biztosítási elv erősítéséről beszél. A magyarázat nagyon is kézenfekvő: a megelőlegezett és a segélybe épített vizitdíj komoly költségvetési forrásokat igényelne, az intézkedések legfontosabb célja pedig épp a költségvetés kiadásainak csökkentése. Miközben a kormány csekély összegekről beszél, a háziorvosoknál a betegektől várt befizetés közel a negyede lenne annak, amit jelenleg a tb fizet az orvosoknak az ellátásukért, a járóbeteg-szakellátásnál pedig a tb-kiadás ötödéthatodát szednék be a biztosítottaktól. A jelképesség csak a kórházakban valósulna meg: az ötszáz forintos ágydíj a jelenlegi egészségbiztosítási finanszírozás két százalékát tenné ki. A Heti Válasz birtokában lévő dokumentum szerint a betegellátásra fordított egészségbiztosítási pénz hét százalékát szednék be a betegektől. A kormány ettől a lépéstől a hálapénz visszaszorulását várja, a szlovák tapasztalatok szerint azonban a vizitdíj bevezetése után is megmaradt az orvosi korrupció, a betegek terhei pedig növekedtek.
 A kormány ismét előállt az ápolásbiztosítás bevezetésével is. A tervekből az körvonalazódik, hogy tízévi járulékfizetéssel válhatnánk jogosultakká ápolási szolgáltatásokra, olyan minőségűre, amilyet megvásároltunk. Lapunk úgy tudja, az üzleti biztosítók elsősorban ez után az ellátási forma után érdeklődnek. Az elképzelések szerint a járulékból egy százalékot különítenének el erre a célra, és középtávon további egyszázaléknyi járulékteherrel számolnak, cserébe pedig a biztosítottak különféle tartalmú csomagokat vásárolhatnának.
Jelenleg évente 15 táppénzes napot a munkáltató áll, és ő fizeti a további táppénz harmadát is. Az egészségügyi reform részeként viszont a foglalkoztatók terheit járulékká alakítanák át, és lehetővé tennék, hogy önkéntes alapon kiegészítsék. Most a bér 70 százaléka a táppénz, a tervek szerint 0,3 százalékos járulékemelés fejében tíz százalékponttal növelnék a betegség idején járó összeget. A táppénz egységes, biztosítási alapú kezelése 23 milliárd forintnyi járulékemelést igényel úgy, hogy megszüntetik a táppénz-hozzájárulási terheket.

VÁLTOZATOK PÉNZELVONÁSRA

A reform másik lényeges pontja az egészségügyi kapacitások szűkítése. Értesüléseink szerint ez két lépcsőben történne: először idén október végéig döntenének a minisztériumi kezelésben levő intézményekről (például a honvédségi és a MÁV-kórházról), majd januártól az önkormányzati kézben levő kórházak sorsáról. A kormány még nem határozott arról, hogy intézményenként szabja-e meg, hány kórházi ágyat kell leépíteni és hány rendelési órát kell megszüntetni, vagy térségenként hozza meg a szabályokat. Mindez nem megtakarítással, hanem jelentős befektetéssel járna – a kabinet 400-500 milliárd forinttal számol, amit az Európai Unió különféle támogatási programjaiból kellene biztosítani. Nem kis aggodalomra ad okot azonban a tény, hogy az első lépés, a mentőszolgálat átalakítása mennyire szakszerűtlenül történt, illetve hogy az ellátás javításának jelszava mögött valójában pénzelvonás és az üzleti lobbik tevékenysége állt.
Bár szinte minden érintett tiltakozik, ennek alig van visszhangja. A biztosítottaknak ugyanis nincs érdekvédelmi szervezetük, a betegegyesületek pedig túlságosan szétszabdaltak. A legkeményebben az orvosi és a gyógyszerészkamara mond nemet az elképzelésekre – nem véletlen, hogy a reform része a kamarák befolyásának csökkentése. Feloldanák a kötelező tagságot, a patikusoknál pedig megszüntetnék, hogy a gyógyszerészek személyükben felelnek az ellátás minőségéért, aminek fejében a biztos megélhetésüket nyújtó területen (ötezer lakosonként) monopolhelyzetet élveznek, az árak kötöttek, és csak a szolgáltatások minőségében versenyeznek. Ehelyett jön a patikaliberalizáció, a gyógyszerészek magukkal lesznek elfoglalva, így könnyebb lesz a gyógyszerek tb-támogatásától újabb pénzt elvonni. (Ennek mikéntje a valódi Zöld könyv leghomályosabb pontja. Nem tudni, lesz-e receptdíj, amit a gyógyszerek árán felül kellene fizetni.)

SZÁMLATÖMB A RENDELŐBEN

Közben folyik a több-biztosítós modell bevezetésének előkészítése, aminek jegyében januártól felállítanák az Egészségbiztosítási Felügyeletet. A félmilliárd forintos indulási számla után a működési költségeket már a felügyeleti díjakból fedeznék. Az ehhez tartozó leglényegesebb lépés – hogy tudni lehessen, kik bliccelik el a járulékfizetést – azonban továbbra is késik. Az éppen aktuális dátum jövő év április elseje, amelytől fogva a nem fizetőket kizárhatják az egészségügyi ellátásból. Ugyancsak 2007 áprilisától várható a biztosítási jogosultságok pontosítása, vagyis az, hogy mi jár alanyi jogon egy magyar állampolgárnak.

Élő Anita, Heti Válasz