VÉGIG A MIHÁLYI UTON

Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportjának vezetõje, Mihályi Péter: ADMIMINSZTRATÍV KONTROLL KIFULLADÁSIG

1. 1. A rendszerváltás hajnalán még a leginkább piacpárti közgazdászok sem látták világosan, hogy egy Magyarország méretû kis országban a verseny alapvetõ garanciája nem a privatizáció, a verseny-szabályok jogi kikényszerítése, vagy a hatékony árszabályozás, hanem a globális világgazdaságba történõ beintegrálódás – vagyis az import-verseny. Az orvosi munka azonban olyan tevékenység, amely jellegzetességeinél fogva minimális teret nyújt a határokon átnyúló versenynek. Csak a magyar társadalom legszûkebb rétegének – a szó szoros értelmében vett “felsõ tízezer”-nek – van módja arra, hogy súlyos esetben külföldön kezeltesse magát.
2. Az már a 90-es évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a progresszivitás alacsonyabb szintjén Magyarországon településszerkezeti okokból nem tud érvényesülni a verseny. A kistelepüléseken alig-alig van mód a szabad orvosválasztásra, sõt egyes megyékben még a szakorvos-választás is nehézségekbe ütközik. Egyszerûen azért, mert elérhetõ távolságban csak egyetlen háziorvos, egyetlen szakorvosi rendelõ, vagy egyetlen diagnosztikai laboratórium található.
3. Ugyanez a probléma – ti. a méretgazdaságosság – a progresszivitás magasabb szintjein úgy jelenik meg, hogy a legdrágább berendezések és a hozzájuk kapcsolódó orvosszakmai team-ek összepárosítása csak egyetlen országos központban (pl. valamely egyetemi klinikán) valósítható meg. (Mi több, vannak olyan ritka mûtéti beavatkozások, amelyekbõl évente mindössze 5-10-re merül fel igény Magyarországon, s ezért célszerûbb ezeket az eseteket külföldön kezeltetni.) Vagyis a legdrágább beavatkozások tekintetében nem is kívánatos a verseny, mert az kapacitás-kihasználatlanságot eredményezne a tõke, a munka, vagy éppen mindként termelési tényezõ tekintetében.
4. Empirikus vizsgálatok igazolták, hogy a megszokás és az információs aszimmetria miatt a betegek csak korlátozottan és szakmai szempontból megalapozatlan módon élnek a választás lehetõségével. A betegek túlnyomó többsége még Budapesten sem vált háziorvos, noha megtehetné. Amikor pedig egy mûtéti beavatkozás elõtt a “tudatosabb” betegek orvost és kórházat választanak, ez a döntésük esetleges és felületes információkon alapszik.
5. A szakorvosi ellátás szabályait és gyakorlatát egyaránt ismerõ szakemberek számára köztudomású, hogy ma Magyarországon összekeveredik a “szabad orvosválasztás” és a “szolgáltatói verseny” fogalma. Az állami szakrendelõkben és a kórházakban szabad orvosválasztás címén az alulinformált betegek hálapénzzel és szívességi szolgálatokkal fizetve versenyeznek a vélelmezetten jobb orvosokért. Mindeközben a választott orvos és betege megkárosítják az orvost foglalkoztató gyógyító intézményt, sõt – nem mellesleg – az adófizetõ polgárok teljes közösségét is.
6. Az elmúlt két-három évben – tehát 2005 táján – vált világossá, hogy az OEP finanszírozás másfél évtized alatt berögzült rendszerében az ellátók közötti, feltételezett verseny önmagában nem gyakorol elégséges kontrollt az orvos-beteg találkozások, a gyógyszerfogyasztás, a diagnosztika igénybevétele, valamint az akut kórházi ellátások indokolatlan növekedésének. Ezért került sor 2005-ben az. ún. teljesítmény-volumen korlát (TVK) bevezetésére, majd a háziorvosi mûködés, a gyógyszerfogyasztás és végül a kórházi-kapacitások durva, adminisztratív szabályozására.

 

Összefoglalva tehát a fentieket, meg kell állapítanunk, hogy a jelen körülmények között a szolgáltatói verseny túlságosan tompítottan, és ráadásul eltorzítottan mûködik, jól lehet mindenki elismeri, hogy az átlátható versenyre nagy szükség lenne. Meggyõzõdésünk szerint ez is egy fontos indoka annak, hogy meg kell teremteni a finanszírozási/biztosítás oldali versenyt, hogy ez a mechanizmus is segítsen erõsíteni a szolgáltatók versenyét. Amíg ezt nem tesszük meg, addig fenn kell tartani, sõt – a folyamat belsõ logikája miatt – folyamatosan tovább kell szigorítani a szolgáltatók feletti adminisztratív kontrollt, és nem lehet megszabadulni a hálapénz rendszer nyûgétõl sem. Az utolsó két pontban említett hatás egymást erõsíti

NOL

Hozzászólás a fórumban>>>