VÉLEMÉNYEK A LEGÚJABB GYURCSÁNY CSOMAGRÓL

2009. február 23. hétfő · Cikk nyomtatása

Csillag István (volt gazdasági miniszter): Kommunikációs térfoglaló javaslat, amivel túl lehet élni az európai parlamenti választásokig.
Békesi László (volt pénzügyminiszter): Alibi csomag, az égvilágon semmi köze a versenyképesség helyreállításához, a felzárkózáshoz és a bizalom megteremtéséhez. A közgazdász szerint épeszű ember nem mond olyat, hogy 2016-ban növeljük a nyugdíjkorhatárt évente négy hónappal, meg hogy majd a következő ciklusban valamikor bevezetjük az ingatlanadót. Most ugyanis 2009 van, a válság nehezén pedig még távolról sem vagyunk túl. “A veszély nagy, a helyzet reménytelen, ezért optimistának kell lennünk”.
Heim Péter (az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő vezérigazgatója ): A februárban bejelentett csomag köszönőviszonyban sincs azzal, amit ebben az országban csinálni kellene – folytatta a szerint bár államcsőd technikailag még nincs, a pénzügyminisztérium 730 milliárdos deficitvárakozása téves, legalább ezermilliárd forintos lesz az idei hiány, ezért újabb és újabb költségvetési makropályák láthatnak majd napvilágot.
A monetáris politika – a jegybank – mozgástere nulla, a bankoknak pedig csökkenteniük kell kitettségüket a forrásszűke és a magas kockázatok miatt, ami a hitel/betét arány közeledéséhez, tehát a gazdaság szereplőinek szűkülő tőkeellátottságához fog vezetni. A negatív folyamatok következtében a visszaesés nem 3 százalék körül, hanem akár hat-hét százalék magasságában is lehet. További probléma a szégyenteljesen alacsony potenciális növekedési ütem, ami harmada versenytársaink hasonló mutatójának, szemben az államadósság kimagasló, a szerdai forint/euró árfolyamon számolva 78 (!) százalékos mutatójával. Ennek megfelelően alakul a hosszú távú – ötéves – állampapírkamat is, ami a héten az egekbe emelkedve a héten világcsúcsot (!) döntött, a reálkamat pedig hat helyett tíz százalék. (A világ legkockázatosabb országai között tart számon bennünket a piac.)
Járai Zsigmond (volt jegybankelnök): Azért vagyunk bajban, mert mi tesszük a legrosszabb lépéseket – fogalmazta meg álláspontját. Járai vállalatvezetőkkel folytatott beszélgetéseit idézve a legnagyobb bajnak a kiszámíthatatlan, kapkodó, rossz kormányzást és gazdaságpolitikai irányítást nevezte. Kiállt az egykulcsos adórendszer bevezetése mellett – amihez a felszólalók közül többen csatlakoztak.

A jóléti állam megöli az öngondoskodást

Mihályi Péter: Téves a konszenzusos vélekedés, hogy a foglalkoztatás legnagyobb akadálya az élőmunkára rakódó adó- és járulékteher nagysága – kritizálta a Gyurcsány-csomag legjobbnak tartott intézkedéstervezetét is. A közgazdász kifejtette: a szocializmusra emlékeztető Munka Törvényköve számtalan apró rendelkezése is elkedvetleníti a munkaadókat a dolgozók bejelentésétől. A munkaerő felvételével és elbocsátásával járó számtalan nyűg, a túlóráztatás szabálya vagy a táppénzrendszer működése mind-mind a legális foglakkoztatás ellen hatnak. “Ha a bejelentett 5 százalékosnál nagyobb lenne a tervezett járulékcsökkentés, akkor sem biztos, hogy javulna a foglalkoztatás.” Mihályi szerint egyik legfőbb problémánk, a megtakarítások teljes hiányának oka a bőkezű jóléti juttatások fennálló rendszere. Amíg ugyanis minden privát erőfeszítés nélkül biztosnak tűnik az egészségügyi ellátás, a gyermekeink tanulmányainak finanszírozása vagy a nyugdíjak kézhezvétele, addig a társadalom még a részleges öngondoskodásra sem érez semmilyenfajta indíttatást.

Hol vannak a leggyengébb pontjaink?

A felszólalók kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az állami kiadások szintjén a bruttó hazai össztermék legalább 40 százalékára kell levinni a jelenlegi 46 százalék körüli szintről (ami valójában a költségvetés kamatkiadásai miatt ennél is magasabb).
Óriási problémákat okoz továbbá a világviszonylatban is kimagasló hiány, és az EU-ban negyedik legnagyobb államadósság, ami az utóbbi hét évben az EU-ban példátlanul gyorsan nőtt.
Mindezek ellenére igen magas adók, a régiós versenytársainkhoz viszonyított igen alacsony (1,7 százalék körüli) potenciális gazdasági növekedési ütem, egymillióval kevesebb a foglalkoztatott, mint például Csehországban, az országot összességében a versenygazdaságban dolgozó – és nem minimálbérre bejelentett – 1,7 millió ember tartja el.
Négy területen költünk jelentősen többet a versenytársainknál. A magyar állam működési költségei az unióban a negyedik legmagasabbnak számítanak, szociális kiadásaink három százalékkal magasabbak a Visegrádi országok átlagánál (Szlovákiánál durván 1500 milliárd forinttal többet költünk jólétre). Ehhez jönnek kimagasló kamatkiadásaink és az állam gazdasági funkciójára szánt pénzek is. Ezek együttesen egy fenntarthatatlan jóléti rendszert eredményeznek, melyeket “bársonyos reformokkal” nem lehet megváltoztatni – magyarázták a szakértők.

Válságkezelő javaslatok

Igen szigorú fiskális politika, drasztikus kiadáscsökkentés, szigorú jövedelempolitika és a növekedést segítő adócsökkentések. (Mindenki hangsúlyozta az állami és önkormányzati, valamint szociális kiadások visszafogását.) Többen javasolták a hazai pénzügyi rendszer szigorúbb szabályozását, az egykulcsos adó bevezetését és a politikai hitelesség visszaállítását.
A szakértők szerint a belső keresletélénkítés helyett a versenyképesség javítására kell helyezni a hangsúlyt, ugyanakkor nem szabad elindulni a protekcionizmus “nagyon kényelmes, de nekünk iszonyú hátrányos útján”. (Békesi keményen ostorozta például a magyar termékek nagyarányú értékesítését célul kitűző agráriumi elképzeléseket is.)

Szentkirályi Balázs – Hírszerző

Hozzászólás a fórumban>>>

Hozzászólás

Szeretne valamit hozzászólni?