VÉLEMÉNYEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORMRÓL III.

Az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejû, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatokat hordozó döntés. A már megtett reformlépesek mentesítenek a sürgõs döntéskényszer alól. A reformok lemerevedése nem jelentõs kockázat, minthogy a rendszer beállt egy reform-pályára. Ezek alapján azt igényeljük, hogy a jelenlegi koncepciót a kormányzat vonassa vissza. E helyett bocsásson társadalmi vitára egy olyan egészségügyi finanszírozási koncepciót, amely nyíltan bemutatja az alternatív változtatások elõnyeit és hátrányait, a várható kimenetek jelenleginél szélesebb spektrumát, és a társadalmilag kedvezõtlen kimenetek kezelési lehetõségét.
Az Egészségügyi Minisztérium honlapján megjelent egy "részletes jogalkotási koncepció", amelyet – a szöveg szerint – “a társadalmi vita és a koalíciós megállapodás alapján" alakított ki a minisztérium. A dokumentum, minden lapján jelzi, hogy "A Kormány álláspontját nem tükrözi". Állásfoglalásunk azt az igényt fejezi ki, hogy e dokumentum ne is váljon ebben a formában a kormány álláspontjává.
 A jelenlegi koncepció társadalmi vitája valójában még nem történhetett meg, hiszen teljesen új, az eddigi javaslatoktól eltérõ, nemzetközileg is egyedülálló koncepcióról van szó. Ez a koncepció csak igen kis mértékben veszi figyelembe a korábbi társadalmi vitát, az állampolgári és szakértõi vitákban elhangzott ellenérveket. Minthogy az érvek eddig jórészt leperegtek egy súlyosan átpolitizált és értékterhelt álláspont képviselõirõl, nem látjuk értelmét újabb részletes érvelésnek. Csupán a dokumentum néhány alapvetõ belsõ ellentmondására és megalapozatlan állítására hívjuk fel a figyelmet, a dokumentum logikája mentén haladva.
1. Állítás:
"Általános szakmai konszenzus van abban, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer nem felel meg a nyugat-európai társadalombiztosítási rendszerek alapvetõ ismérveinek, jóllehet a német-francia típusú biztosítási rendszer megteremtése már 1990-ben is elhatározott szándéka volt valamennyi akkori parlamenti pártnak." (6. old.)
Problémák az állítással:
A “szakmai konszenzus" értelmezése önkényes. Az új koncepció nem közelít, hanem az eddiginél távolabb visz a nyugat-európai társadalombiztosítási rendszerektõl.
2. Állítás:
"A jól meghatározott fejkvóták miatt a pénztáraknak nem is áll érdekükben a szelekció. Az idõs, beteg emberek után ugyanis több pénzt kapnak, mint az egészséges, fiatalok után. Ezzel a rendszer megerõsíti a nemzeti kockázatközösséget." (8. old) "A fejkvóta az egészségügyi igénybevételi adatokra épül: a különbözõ korú- és nemû biztosítottakra különbözõ értékû, amely statisztikailag elismeri az adott korú és nemû személy ellátási költségigényét." (25. old)
Problémák az állítással:
Az ország megyéi, kisebb és nagyobb térségei közötti – nemzetközi összehasonlításban is – rendkívül nagy mortalitási és morbiditási különbségeket a fejkvóták nem fejezik ki. A jelenlegi korrekció csak a kor és nem szerinti eltérõ arányokat veszi figyelembe. Kevésbé egyenlõtlen országokban is az a tapasztalat, hogy az ilyen korrigált fejkvóta alapú forráselosztás a heterogenitásból adódó kockázatok csak kis hányadát képes kezelni. Az ennél finomabb kiegyenlítést azonban a koncepció elnapolja. Így a betegebb térségek ellátása nem javulhat a szükségletekkel arányosan. A rendszer már csak ezért sem erõsítheti, hanem éppen gyengíti a nemzeti kockázatközösséget.
3. Állítás:
"A pénztárak alakulásakor a jelenleg finanszírozott biztosítási ellátási csomag lényegi változtatására nem kerül sor. Mindenkire, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, a törvény erejénél fogva változatlanul kiterjed biztosítási kötelezettség, járulékfizetés vagy annak állami átvállalása ellenében az alapcsomagon túl a biztosítási csomag továbbra is járni fog." (14. old.) "A kötelezõ pénztárak kiegészítõ biztosítási tevékenységet nem folytathatnak, de a pénztártagok kérésére ajánlhatnak számukra kiegészítõ biztosítókat. “ (9. old.)
Problémák az állítással:
A jelenleg finanszírozott biztosítási ellátási csomag az egészségügyben nincs pontosan meghatározva. A pénztáraknak korlátlan lehetõségük van arra, hogy egy-egy beavatkozásnál, vagy annak egyes részleteinél vitassák annak "csomaghoz tartozását".
A pénztár biztosítási csomag csökkentõ tevékenységét megkönnyíti, hogy az értetlenkedõ betegnek azonnal felajánlhatja a kiegészítõ biztosítás lehetõségét.
4. Állítás:
"A jelenlegi rendszerben az OEP feladata a mûködési költségek finanszírozása, a nagy értékû eszközöket, a beruházásokat – tehát a fejlesztéseket és az eszközpótlást – alapvetõen a tulajdonos-fenntartó kötelezettsége finanszírozni. (…) A tulajdonos-fenntartók az állami költségvetésbõl és egyéb – döntõen uniós – forrásokból szerezhetik meg a szükséges pénzeszközöket. A több-pénztáras rendszer a jelenlegi elveken nem kíván változtatni, azaz fennmarad a duális finanszírozás. Uniós forrásokból az ellátórendszer fejlesztésekre pályázati úton kb. 400 milliárd forint elköltését tervezi a kormányzat változatlan keretek között. A forrásokra az egészségügyi szolgáltatók, illetve tulajdonosaik/fenntartóik pályázhatnak." (18. old.)
Problémák az állítással:
Két állítás ütközik. Az elsõ állítás: "a fejlesztéseket a tulajdonos-fenntartó kötelezettsége finanszírozni". A második: a fejlesztési források "az állami költségvetésbõl és uniós forrásokból" származnak. Minthogy az utóbbi állítás bizonyos, nem érthetõ, hogy mit tesz a rendszer lényegi fejlesztéséhez az új tulajdonos, a magántõke.
A 400 milliárd forint pályázati úton történõ elköltése – ellenkezõ rendelkezések és megfelelõ koncepció hiányában – valószínûtlenné teszi, hogy a fejlesztések hatékonyan szolgálják a területi és egyéb kiegyenlítéseket, illetve, hogy figyelembe vegyék az egészségügy átalakításával létrejövõ súlyponti kórházak, a járóbeteg-ellátásban tervezett különbözõ típusú fejlesztések szükségleteit.
5. Állítás:
"A teljesítmény-finanszírozás alapvetõ metodikái változatlanok maradnak (német pont, HBCS, BNO, stb.) (…) A díjakat az ún. Díjtétel Bizottság állapítja meg és évente vizsgálja felül. A Bizottság munkájában a szolgáltatók képviselete biztosított. (21. old.) A Pénztárak biztonságos mûködésének garanciái (között van), hogy "a kisebbségi tulajdonosnak döntõ befolyása van a pénztár irányítására," illetve "a Pénztárak részt vesznek a Díjtétel és a Fejkvóta Bizottságok munkájában". (28. old)
Problémák az állítással:
A Díjtétel Bizottság szerepe döntõ az ellátások színvonalának és körének alakításában. A "szolgáltatók képviselete" nem garantálja azt, hogy kellõ súlyuk lesz e kérdésekben a kisebbségi tulajdonossal, azaz a magántõkével szemben, amelynek viszont garantáltan "döntõ befolyása van a pénztár irányítására".
A Díjtétel Bizottság ilyen módon felerõsíti a korábban említett kockázatot, azt, hogy a pénztárak csökkentik a biztosítási csomagot.
6. Állítás:
“A pénztárak természetesen maximálisan érdekeltek lesznek az indokolatlan teljesítmények, párhuzamos ellátások visszafogásában. A pénztárak saját maguk dönthetnek arról, hogy milyen metodikákat alkalmaznak a kiadások kordában tartására: elõzetes autorizáció, vizsgálati és terápiás eljárásrendek, volumen-szerzõdések, bázis-finanszírozás, preferált szerzõdések stb."(23. old.)
Probléma az állítással:
Az egyes pénztárak (elismerten a költségkorlátozásban érdekelt) menedzsmentje szokatlanul nagy szabadságot kap a szolgáltatók tevékenységének szabályozásában. Ezen belül az ugyancsak szabályozatlanul alkalmazható elõzetes engedélyezés (autorizáció) lehetõsége nem csak a betegeket, hanem az orvosokat is kiszolgáltatottá teheti (például sürgõs és költséges beavatkozások esetében).
7. Állítás:
2007. NOVEMBER-DECEMBER A TÖRVÉNYTERVEZET PARLAMENTI VITÁJA
2007. DECEMBER VÉGE ZÁRÓSZAVAZÁS
2008. JANUÁR 1. A TÖRVÉNY HATÁLYBA LÉP
(31. old.)

Probléma az állítással:
Az eddigi reformlépések rövid idõ alatt megoldották a legsürgetõbb kérdést, megszûnt a társadalombiztosítási kassza hiánya, sõt, szufficit keletkezett. Azt is bizonyítják, hogy a meglévõ társadalombiztosítási apparátus rendkívüli, gyakran kegyetlenül nehéz feladatok végrehajtására is képes. Ennek következtében:
Semmi nem indokolja a kapkodást. A tervezett folyamat nehezen és csak igen nagy közköltséggel lenne visszafordítható. A mai formájában hevenyészett, sok tisztázatlanságot és ellentmondást tartalmazó "koncepció" 2 és fél hónapon belüli bevezetése értelmetlen társadalmi és politikai kockázat.
Semmi nem indokolja, hogy a közös biztosítás (a szó szoros értelmében vett társadalombiztosítás) intézményeit alkalmatlannak tekintsük további nehéz feladatokra. Némi türelmi idõvel, a magántõkének eleve megszavazott bizalom töredékével, és a szakmai szervezeteknek a korrekciós döntéshozatalba bevonásával esélyt kellene teremteni arra, hogy közbizalomra építve mûködhessenek átszervezés esetén is. Erre a bizalomra mindenképpen szükség van, hiszen nem látható elõre, mekkora szerepet fog vállalni a magántõke például a szegény "végeken".
Összefoglalva:
Az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejû, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatokat hordozó kényes döntés. Tudjuk, hogy minden reformnak ellenállásokkal kell számolnia, s ezért végrehajtásukhoz politikai bátorság kell. Az adott esetben az ellenállások is, az elõre nem látható következmények is szokatlanul súlyosak, a társadalmi és politikai kockázatok pedig rendkívül nagyok sõt, veszélyesek.
A már eddig megtett reformlépesek mentesítenek a sürgõs döntéskényszer alól. A reformok lemerevedése nem jelentõs kockázat, minthogy a rendszer beállt egy reform-pályára. Mindezek alapján azt igényeljük, hogy a jelenlegi koncepciót a kormányzat vonassa vissza. E helyett bocsásson társadalmi vitára egy olyan egészségügyi finanszírozási koncepciót, amely nyíltan bemutatja az alternatív változtatások elõnyeit és hátrányait, a várható kimenetek jelenleginél szélesebb spektrumát, és a társadalmilag kedvezõtlen kimenetek kezelési lehetõségét.
Budapest, 2007. október 20.
Bényei Andrásné
Budai István
Ferge Zsuzsa (tiszteletbeli elnök)
Gosztonyi Géza
Juhász Gábor
Kecskés Rózsa
Kissné Szabó Zsuzsanna
Kövér Ágnes
Majláthné Lippai Éva
Pataki Éva (elnök)
Pelle József
Sajgál Rózsa
Sütõ Csaba
Szabó János
Szöllõsi Gábor
Takács Imre
Vass Péter
és a Magyar Szegénységellenes Hálózat Koordinációs Testülete
2007-10-20 16:33