Cui prodest: Kinek áll érdekében?

Cui prodest: Kinek áll érdekében?

{mosimage} A "Ius Resistendi" – Orvosok Egymásért Társaság Állásfoglalása 2005. augusztus 13.
                                         

 

Az elmúlt napokban mintha összehangolt, egészségügyet lejárató akció indult volna – nem is a "bulvár lapok", hanem inkább a "komoly napilapok" hasábjain. A Health Consumer Powerhouse európai egészségügyi fogyasztói index végeredményét, és elsősorban a magyar ellátásra kedvezőtlen részeredményeit felhasználva a létezőnél sokkal rosszabb színben tüntették fel a magyar egészségügyi ellátást.

Minden lap kiemelte, hogy munkánk "az elemzők minősítése szerint a tájékoztatás, a bürokratikus működés, illetve az orvosok negatív hozzáállása miatt rossz."

Úgy véljük, hiányzik Magyarországon a szakújságíró képzés. Azt sem tudjuk, hogy egyes esetekben a "szenzációként tálalt" valós-valótlan adatok kitől származnak? Ellenőrzi-e a felelős szerkesztő a közölt adatok tényszerűségét, valódiságát, vagy megelégszenek az újságírók egy tollbamondási gyakorlat színvonalával?

Egyik írásban sem találtunk a Health Consumer Powerhouse eredményeit szakmailag alátámasztó elemzést – csak rosszindulatú magyarázatokat. Az újságírók szerint a magyar ember pesszimizmusának csökkentése, az életigenlés, az egészség védelmének gondolata csak úgy oldható meg, ha naponta kárörvendően írnak emberek haláláról, szerencsétlenségéről. A közlemény szerintük akkor az igazi, ha rögtön igazságot is osztanak és mindenféle bizonyíték nélkül a bűncselekmény tettesét is megnevezik.

Alig volt sajtóvisszhangja ugyanakkor egy szegedi fiatal szívátültető-csoport, a mostoha körülmények ellenére, sikeres műtétjének. Ez nem "HÍR" – csak "BEJELENTÉS".

Az érintett napilapok "szakújságíróinak" e hozzáállását lelki terrorként értékeljük. Azok teljesen hamis színben tüntetik fel a magyar egészségügyi ellátást, az orvos-beteg kapcsolatot, az orvosok hozzáállását. Mindezzel nem segítenek, inkább tovább rontanak azon, amit már eddig is elértek hasonló jellegű írásaikkal: csökkentik a betegek bizalmát kezelőorvosuk iránt, a végletekig fokozzák az emberek rettegését az ismeretlen, önmagában is szenvedéssel járó betegségtől, azt sugallva, hogy nincsen reményük a gyógyulásra, elveszik az emberek hitét, kockáztatva ezzel a gyógyítás eredményességét is.

Ennek ellenére, erőt, energiát, sőt egészségüket nem kímélve, pénztelenül, kevés javadalmazásért, valóban hivatásszerűen dolgoznak a "még" Magyarországon maradt, túlhajtott egészségügyi dolgozóink! Néha meg kellene őket is kérdezni, milyen a hangulatuk? Miért ilyen? És miért távoznak el oly sokan közülünk külföldre, ahol tízszeres jövedelemért dolgozhatnak, rövidebb munkaidőben, és nem utolsó sorban: társadalmi elismeréssel is megbecsülve.

A szakújságírók figyelmen kívül hagyták azt, hogy mennyiben különbözik az érintett országok egészségügyi ellátásának felépítése mellett a ráfordított összeg nagysága (GDP %). Nem vették figyelembe azt sem, hogy az orvosokat az európai munkajogi szabályozásnak ellentmondó, törvénytelen túlmunkára kötelezik. Nem lenne-e elvárható egy szakmáját kellő alázattal és komoly hozzáértéssel művelő újságírótól, hogy kérdéseket fogalmazzon meg olvasói nevében az adatok hátterével, okaival kapcsolatban?

Mi feltesszük a kérdést: miért csak ennyi jut az ország GDP-jéből az egészségügyre? A civilizált világban ilyen kis összeget nagyon kevés állam mer áldozni az egészség megőrzésére, helyreállítására, és a jövő nemzedék oktatására – akikből lesznek a jövő egészségügyi dolgozói is. Ilyen szempontból az EU országai messze előttünk járnak, sőt, lassan olyan hátul kullogunk, hogy a nem EU tagállamok is fejhosszal megelőznek.

Az a csoda, hogy egyáltalán az ország egészségügyi ellátása még funkcionál, a "tehetetlenségi ereje" által biztosított lehetőségeihez képest – a "rémhírek" ellenére – igen jól. Ha ilyen aspesktusból vizsgálnánk meg az egészségügyi rendszereket, nem csodálnánk, ha az elsők lennénk azon a tabellán, ami arról szól, hogy "Milyen színvonalú egészségügyi ellátást nyújtanak 500 USD/fő/év ráfordítással az országok?"

"A lejáratásunkat célzó kampány" politikai hátteréről, politikusaink felelősségéről – melyet szeretnének az egészségügyi dolgozókra hárítani – már hangot adtunk.

E kampány ma csak elterelő manőver, a felelősség áthárítása, a tragikus következmények tagadása és a tehetetlenség, a cselekvőképtelenség elmaszatolása! Így lehet a legkönnyebben azt elérni, hogy orvosaink /immár 700-800-an évente/ külföldre menjenek, vigyék magukkal az itt szerzett diplomát, a tudást, a szürkeállományt. Kinek, kiknek jó ez, és mi lehet a cél e "manőverrel"? Egy biztos: nem a lakosságnak (potenciális betegeinknek) és nem az orvosoknak. Mi várható itt évek múlva? Erről miért nem számolnak be az újságok, ezt miért nem elemzik? Kinek vannak elkötelezve és miért?

Jogunk van arra, hogy munkánkról, az egészségügy valós helyzetéről az újságírók "etikai kódexüknek" megfelelően olvasóikat, potenciális betegeinket objektív módon tájékoztassák: csak a valóságot írják le, és csak úgy, ahogyan történik!

Tárják fel a kiváltó okokat, próbálják meg megbecsülni a folyamatok következményeit, nevezzék meg azokat a felelős vezetőket, akik nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek tenni semmit a magyar egészségügy talpra állításáért!

Kérdezzék meg a T. Házban ülő képviselőket, hogy évről-évre miért csak ennyit adnak vissza a választóik által előállított javakból a gyógyításukra?

 

"Ius Resistendi" – Orvosok Egymásért Társaság